Juhász Anna irodalmi szervező és kulturális menedzser immár négy éve nevezhető a fővárosi kulturális élet egyik felvirágoztatójának. Munkája által először a Hadik Kávéház, majd a New York Kávéház nyerték vissza aranykorukban megszokott kulturális szerepüket, idén októbertől pedig a Centrál Kávéházban kezdődik el egy olyan programsorozat, ami ismét erősíti a kávéházi kultúrát. A Centrál programjairól, az irodalmi estek múltjáról és jelenéről, és az irodalomról, mint divatról beszélgettünk egy kávé mellett a Centrálban.
Miért fontos visszahozni a kávéházi kultúrát? Honnan jött az ötlet?
Egy kicsit mélyebbre kell visszanyúlni az időben. 2010-ben volt egy ötletem, ami összekapcsolta a klasszikus, több ezer főt megmozgató kulturális rendezvénytípust a szűkebb körű, intimebb rendezvénnyel, ami múlttal rendelkező, akár irodalomtörténeti helyszínen van, viszont a kortárs művészetet mutatja be. Akkoriban Budapesten egy hely volt – a Finta László nevéhez köthető, kultikus Nyitott műhely -, ahova a szakma nagy része és a szerzők szerettek, és máig szeretnek járni, fontos események, bemutatók zajlottak, zajlanak ott. Magyarországi és olaszországi tanulmányaim után, mivel foglalkoztatott az irodalmi, művészeti rendezvények jövője, én úgy gondoltam, jó lenne kinyitni ezt a közeget. Nem csak a szakmának szeretnék egy belsőséges estet adni, hanem egy sokkal szélesebb közönségnek közérthetővé, kézzel foghatóvá tenni a kortárs kultúrát. Tehát az az idegenség-érzet, ami általában az irodalommal szemben van, tompuljon és az emberek egy szerda vagy csütörtök este elmehessenek egy-egy kávéházba újra felfedezni azokat az autentikus helyeket, ahol régen irodalmunk nagyjai újságokat szerkesztettek, írtak – s új élményt kapjanak. Célom a kezdetektől az, hogy feléledjenek Budapest történelmi kávéházai, s létrejöjjön egy új típusú rendezvény.
„az emberek egy szerda vagy csütörtök este elmehessenek egy-egy kávéházba újra felfedezni azokat az autentikus helyeket, ahol régen irodalmunk nagyjai újságokat szerkesztettek, írtak – s új élményt kapjanak’
Milyen sorrendben indult be az irodalmi sorozat a fővárosi híres kávéházakban?
2010 őszén létrehoztuk a Hadik Irodalmi Szalont, amire nagyon büszke vagyok: a kezdetektől egy igen látogatott, a közönség által kedvelt művészeti „otthon”, estjeinken minden hónapban százával vesznek részt az érdeklődők. Az rendező elv az volt, hogy bemutassuk az irodalmat, képviselőit és összekapcsoljuk más művészeti ágakkal. 2013 márciusában, előzmények és hosszas tervezgetés után indult útjára a New York Kávéház kulturális programsorozata, a Páholy, ami szintén az első programjától kezdve, szerencsére, népszerű.
Nekem ez több dolgot mutat. Elsőként, hogy minden korosztályban van érdeklődés a kultúrára, és hogy igenis lehet divattá tenni az irodalmat. Manapság számtalan lehetőség, helyszín, közösségi tér létezik a városban, mindegyik a maga specialitásával, hangulatával. A kávéházi élet felélesztésével szeretnénk elérni, hogy legyen ez is egyfajta választás a jó kávé és sütemény mellett a kultúrára érdeklődőknek. A régi kávéházak újra elkezdték élni az életüket a XXI-dik században. Már nem Ady, Kosztolányi és Babits ülnek ezeknél az asztaloknál, de itt maradt az szellemük és szellemiségük, ez pedig kézzel fogható. A kulturális programokkal a hely egészen új perspektívába került. Azt gondolom, különösen izgalmas, hogyan éled fel a XXI-dik században egy klasszikus kávéház a maga faburkolatával és márványasztalaival, és hogy lehet ezeket a tereket a mai világba integrálni és kultúrával megtölteni.
„minden korosztályban van érdeklődés a kultúrára, és hogy igenis lehet divattá tenni az irodalmat”
Harmadikként a sorban idén tavasszal indult el a Centrál megújulása, újragondolása, mikor a Ferenciek terét is felújították. Akkoriban állt össze egy kreatív csapat, amiben a tulajdonos, Somody Imre mellett benne volt többek között az Ernst Galéria tulajdonosa, Ernst Wastl is. Somody Imre 2000 óta, amikor újranyílt a Centrál hisz abban, hogy ezt a teret újra lehet értelmezni. Tavasszal elkészült a nagyon hangulatos, francia stílusú Centrál Terasz, szép bútorzattal és berendezéssel. Megújult a belső tér, a Petőfi Irodalmi Múzeummal együttműködésben rengeteg kép és plakát került a falakra – idézve az egykori törzsvendégeket. A kulturális programokat októberben kezdjük, és igen bíztató az előzetes nagy érdeklődés. A három kávéház egymástól függetlenül, a saját hangulatát, arculatát és otthonosságát megőrizve működik, egymástól nem elvéve a közönséget, hanem gazdagítva Budapest kulturális életét.
„már nem Ady, Kosztolányi és Babits ülnek ezeknél az asztaloknál, de itt maradt az szellemük és szellemiségük, ez pedig kézzel fogható”
A Centrál fénykorában a kávéházban a törzsvendégek voltak igazán csábítóak. Arról is volt szó a szeptemberi sajtótájékoztatón, hogy új írókat is bevonnátok az megújult térbe…
Valóban, mind a három kávéháznál izgalmas, hogy kik azok, akik odajártak és kik azok, akiket vissza lehet csábítani. Már a New Yorkban is foglalkoztatott minket, hogyan lehet alkotást integrálni a térben. Beszéltünk már mindkét helyszínen pályázatokról és számba vesszük az egykori törzsvendégeket is. Jövő héten lesz a New York Kávéház 120-ik születésnapja és pont egy olyan ünnepi estet tartunk, ahol többek között három egykori törzsvendég, Kemény István, Térey János és Poós Zoltán lesznek a vendégeink, akik már ketten meg is keresték az egykori törzskártyáikat, hiszen a New Yorkban is volt ilyen.
A Centrálban a minap éppen Zoránnal ültem, aki innen indult, amikor még Metro Klub volt a Centrál, ezért is nevezték Metrónak az együttesét. Sok kedves emlék fűzi ide, az első fellépése is itt volt. Fontos, hogy azokat a vendégeket, akik innen indultak újból leültessük a Centrálba, hogy visszatérjenek. Barabás L. Lászlóval is beszélgettem, aki egy nagyon izgalmas projektet szeretne idehozni. Szálinger Balázs nagyon-nagyon sokat dolgozott és járt ide és szintén vágyunk arra, hogy visszacsábítsuk. Ő egykor mondta, hogy ha végre újból lenne alkotói és szellemi élet a kávéházban, újból visszaszokna. Reméljük ez valóban így is lesz.
„fontos, hogy azokat a vendégeket, akik innen indultak újból leültessük a Centrálba, hogy visszatérjenek”
Ha már az új generáció szóba jött, beszéljünk kicsit a gyerekprogramokról…
Minden hónap első vasárnapján tartunk gyerekprogramot, erre októberben került sor először. Rengetegen voltak, legalább száz gyerek érkezett a szüleivel. Ez részben azt is jelenti, hogy figyelik az oldalunkat és érdeklődnek a Centrál iránt. A szülők is nagyon örültek a kezdeményezésnek, hogy a „központi” kávéház ismét nyit az emberek felé és ismét programokkal telik meg.
A gyermekprogramok kapcsán most a Kolibri Kiadóval és a Diafilmgyártó Kft-vel dolgozunk együtt. A diafilmet, mint műfajt próbáljuk a gyerekek életébe integrálni. Az első alkalom témája a sárkányok voltak. Máray Marian és Várszagi Adél Roptormeséjét és a Süsüt vetítettük le. A gyerekek a földön kis pokrócokon és puffokon nézték ezeket a diákat, majd gyerekfoglalkozás volt, közös sárkánykészítés, kézműveskedés.
A program alatt, után a szülők le tudnak ülni és reggelizni, és aki ráér, kézbe veheti az augusztusban elindult Centrál Heraldot, azt a négyoldalas kiadványt, amiben könyvajánlóktól interjúkig, vagy a Centrált érintő hírekig sok információt megtudhatnak. Újból van egy lap tehát, amit a Centrál Kávéházban szerkesztenek.
„újból van egy lap tehát, amit a Centrál Kávéházban szerkesztenek”
Mi a helyzet az irodalom órákkal? Miben tud többet nyújtani a Centrál, mint az iskola?
Úgynevezett rendhagyó irodalom óráinkkal szeretnénk kiegészítést adni az iskolai oktatáshoz. Olyan helyszínre szervezünk beszélgetéseket, irodalom órát, ami magának az irodalomnak is az egyik alkotási központja volt. Emellett olyan könyveket, kiadványokat és témákat dolgozunk fel, ami akár egy más környezetben, akár egy színész, akár egy irodalomtörténész által megvilágítva, kiegészítően olvasmányos, izgalmas a diákoknak is.
Számtalan olyan témát tartogatunk a diákoknak, ami kiegészíti az ő tanulmányaikat és talán élményszerűbbé teszi őket. Az, hogy kilép valaki az iskolából, a padsorok közül és kiül egy olyan kávéházba, ahol „zajlott” az irodalom, már önmagában egy olyan élmény, ami befogadóvá tesz valakit. Itt megelevenedik a történelem. Ezt a gondolatot pedig összekapcsoljuk a mai szerzőkkel, irodalommal, irodalomtörténészekkel, színészekkel, írókkal.
„az, hogy kilép valaki az iskolából, a padsorok közül és kiül egy olyan kávéházba, ahol „zajlott” az irodalom, már önmagában egy olyan élmény, ami befogadóvá tesz valakit”
Szabó Lőrincről lesz szó október 27-én. Ez egy sorozat kezdete az egykori törzsvendégekről?
Szabó Lőrinc nagyon szép lírai életrajzi művében, a Tücsökzenében van egy Centrál című vers, amiben mint modern akadémiáról ír az itteni életről. Fontos törzsvendég volt ő a Centrálban, és épp a vers kapcsán vele indítunk el egy sorozatot. Ennek lényege, hogy egykori törzsvendégeket mutatunk be. Minden estének lesz egy központi szereplője. Azokon a csoportokon, újságokon vagy személyeken megyünk végig, akik itt alkottak vagy szerkesztettek. Így, aki végigköveti ezt a sorozatot, egy év alatt nagyon sok információt megtud a kávéházról. Szeretnénk tiszteletünket kifejezni az egykori alkotóknak, akiknek művészete a mai napig meghatározható. Szabó Lőrinccel kezdünk, Kabdebó Lóránt irodalomtörténésszel fogunk beszélgetni az ő szerepéről, személyéről és költészetéről. Itt lesz velünk a Kaláka együttes és Rátóti Zoltán is, akit Különbéke címmel létrehoztak korábban egy estet – ennek egy izgalmas verziója lesz hallható a Kávéházban. Nagyon remélem, hogy Szabó Lőrinc az estére kicsit visszaköltözik hozzánk és új információkat tudhatunk meg az egyik legkiemelkedőbb XX-ik századi költőről.
„szeretnénk tiszteletünket kifejezni az egykori alkotóknak, akiknek művészete a mai napig meghatározható”
Az Oscar Wilde estre minden belépő elfogyott. Mi kell egy irodalmi sold out show-hoz?
Ezen én is nagyon sokat gondolkodtam. Szerencsére irodalmi rendezvényekkel kapcsolatban nagyon jó tapasztalataim vannak. Mikor elkezdtem kávéházi rendezvényeket szervezni, az elején egy ismerősöm azt mondta, nem biztos, hogy működni fog, nézzek körbe Budapesten, senki nem olvas. Én olyan családból származom, ahol alapvető volt, hogy az irodalom fontos, és nélküle nem nagyon lehet leülni beszélgetni egymással, átélni egy szerelmet, egy problémát. Az ember tapasztalatot, örömet, boldogtalanságot kap a könyvekben és enélkül én valóban nem tudom elképzelni az életemet. Ezt az érdeklődést szerettem volna mindenkivel megosztani, és ahogy mondtam, a Hadikban és a New York Kávéházban rögtön teltházasak voltak a rendezvények.
Ehhez sok dolog kell. Az egyik tényleg a helyszín, hisz a történelmi kávéházaknak „teremtő” légköre van. A másik a marketing. Nagy figyelmet fordítunk minden kommunikációs eszközre és nagyon sok információt közlünk nap mint nap érdeklődőinknek a rendezvényeinkről. Saját gyermekünkként gondozzuk az összes eseményt. A harmadik, miképp válogatjuk össze fellépőinket. Azokon az esteken, amiket mi szervezünk, a kortárs kulturális élet legnevesebb képviselőit hívjuk el. Zorántól Závada Pálig, Alföldi Róberttől Lackfi Jánosig invitáljuk az alkotókat egy olyan térbe, ahol nem színpadon állnak a közönségtől különválva, távol helyezve önmagukat, hanem egy kávéházi légtérben beszélgetnek. Ez a közvetlenség, az egymás szemébe nézés, és ez a fajta párbeszéd a közönség és alkotók között nagyon fontos a mai világban. Mi ezt a párbeszédet és közeget teremtjük meg.
„a közvetlenség, az egymás szemébe nézés, és ez a fajta párbeszéd a közönség és alkotók között nagyon fontos a mai világban”
Mi lehet az érdekessége annak, hogy újra megjelenik ez a könyv?
A Dorian Gray képmásának újrafordítását Dunajcsik Mátyás készítette el a Helikon Kiadónak. Emelltt idén van Oscar Wild születésének 160. évfordulója.
Nálatok fog vendégeskedni az egyik legsikeresebb magyar író, Lackfi János is…
Most lesz pénteken, október 10-én Lackfi János könyvbemutatója. Van egy hihetetlen népszerű könyvsorozata, ami egy trilógiának tűnik, de majd a szerző megmondja hány könyv lesz végül. A Milyenek a magyarok? angolul és magyarul is megjelent, azt a gondolatot boncolgatja ironikusan, humorosan és nagyon elgondolkodtatóan, ami mindannyiunknak nagyon fontos. Hogy milyenek vagyunk mi. Milyennek látnak minket a külföldiek, mi az, ami a magyarokra jellemző, és szembe tudunk-e nézni a rólunk alkotott képpel. Lackfi János köteteiben fantasztikus történeteket gyűjtött össze, mint egy szivacs, szívja magába az emberek tapasztalatait és nyilván ez is hozzáad azokhoz a „sztorikhoz”, amiket az ő páratlan nyelvén megír.
Most jelenik meg a harmadik kötet a Helikon Kiadónál Három a magyar igazság címmel. Ennek a könyvnek és témának tartunk bemutató a Centrál Kávéházban. Both Miklós, a hazai zenei élet egyik legtehetségesebb, legsokoldalúbb alkotója lép fel az íróval péntek este.
A következő hónapok programjairól lehet már tudni valamit?
Novemberben folytatódnak a kulturális estek. Hónap elején az első vasárnap ismét a Kolibri Kiadó és a Diafilmgyártó közös programjával várjuk a legkisebbeket a gyerekprogramunkon. November 5-én Weöres Sándor estet tartunk, ahol Sebő Ferenc és együttese lesz a vendégünk. Itt lesz még Harmath Artemis Weöres Sándor kutató is és bemutatjuk a frissen megjelenő, Weöres szerelmes verseit összegyűjtő könyvet. November 13-án katalán estet tartunk, apropója a hazánkba látogató Jaume Cabré és új könyve, az Én vétkem. November 21-re van tervezve a törzsvendégeket bemutató est folytatása, amikor pedig Kosztolányi Dezső lesz a központban.
