Mint korunk legnagyobb intézményes mesemondója, a hollywoodi Álomgyár olykor-olykor magáról is szívesen szövögetett hol fényét emelő, hol pedig nagy adag öniróniával nyakon öntött történeteket. Számos klasszikus látta meg így a napvilágot, mi pedig ezekből válogattuk ki a kedvenceinket.
Alkony sugárút (1950)
Andrew Lloyd-Webbernek köszönhetően bizonyára mindenki fülében ismerősen cseng a Sunset Boulevard név, az először 1993-ban színpadra állított musical címadó dalát többek között Hugh Jackman és a Megasztár egyik korai szériájában Pál Tamás is elénekelték – az eredeti, 1950-es filmet viszont bizonyára kevesebben láttátok. Billy Wilder mozija a film noir műfajának egyik sarokköve, halott narrátora később egy igen kedvelt technikája lett a hasonszőrű filmeknek.
Az Alkony sugárút az ötvenes évek Hollywoodjában játszódik, a főszereplője egy semmirekellő forgatókönyvíró, aki viszonyt kezd egy kiöregedett és zakkant színésznővel, aki a némafilmek korában az egyik legnagyobb név volt a szakmában, most pedig egy nagy és dicső visszatérésről álmodozik, amihez a kulcsot Joe Gillis, a forgatókönyvíró jelenti. Bukás és felemelkedés, az álomgyári életciklus a fő témája az Alkony sugárútnak, ami az egyik legnagyobb némafilmes rendezőt, Erich von Stroheimet is szerepelteti.
Ének az esőben (1952)
Talán minden idők leghíresebb musical-betétjét köszönhetjük Gene Kelly színész-rendező filmjének, amely a húszas évek végének Hollywoodjában játszódik. Az Ének az esőben főszereplői, Don Lockwood és Lina Lamont, a Monumental Pictures üdvöskéi, akik a bulvármagazinok fotósai előtt a hollywoodi álompár szerepét játsszák, a valóságban azonban alig tűrik meg egymást. Idő közben egyre nagyobb az őrület a hangosfilmek körül, Donék is beállnak a sorba, a szerény énekhanggal rendelkező Lina viszont egyre nagyobb akadályt jelent – helyette Kathy Selden, Don titkos szerelmének hangját használják.
Az Ének az esőben látványos és vidám mese arról az időszakról, ami egy generációnyi befutott hollywoodi sztár vesztét okozta, és amiről a két évvel korábbi Alkony sugárút sokkal komorabban szól.
Hollywoodi lidércnyomás (1991)
A Coen-fivérek filmjének színhelye újfent Hollywood, főszereplője pedig egy színházi író, akit felkérnek, hogy hegesszen össze egy forgatókönyvet egy hollywoodi stúdiófilmhez. A Hollywoodi lidércnyomás egy különös műfaji egyveleg, van benne horrortól kezdve film noir-on át szerzői elemeken keresztül a buddy filmekig sok minden, egy nagy adag cinizmussal fűszerezve, amolyan Coen-fivéresen. A film mennyiben termék és mennyiben művészet, Hollywood tényleg az alantas kultúrát képviseli, míg a Broadway a magas kultúrát? Ezek a Hollywoodi lidércnyomás legfőbb kérdései.
A némafilmes (2011)
A némafilmes csupán néhány éves, és bár a 2012-es Oscar-díjátadóról öt díjat is hazavihetett, azért akkora klasszikus nem lett belőle, hogy ma is mindenki a zsenialitásáról áradozzon. Ennek ellenére el kell ismerni, hogy a rendező Michel Hazanavicius és stábja igen nagy kockázatot vállaltak be a fekete-fehér némafilmjükkel, a végeredmény meg egy végtelenül aranyos, kreatív romantikus dráma-vígjáték, ami inkább hasonlít az Ének az esőbenhez, mint az Alkony sugárúthoz, hiszen A némafilmes is az álomgyár aranykorszakának mondott 1927-1932-es időszakában játszódik.
Jay és Néma Bob visszavág (2001)
Az eddigiekhez képest bizony mondhatnánk, hogy a Jay és Néma Bob visszavág kakukktojás, hiszen nem egy Oscar-díjakkal elhalmozott, komoly darabról van szó, amely Hollywood egy dicsőséges korszakának állítana emléket. Éppen aktualitásából fakadóan fontos darabja azonban a hollywoodi filmek sorának Kevin Smith saját univerzumában játszódó mozija: a 2001-es filmben minden benne van, ami Hollywoodra még ma is jellemző – szuperhősök, képregényadaptációk, felesleges folytatások, Will Ferrell. Egyesek számára talán kicsit túl csípős és szókimondó lehet a humora, ettől függetlenül máig Smith legjobban sikerült filmje, évek múlva pedig akár új klasszikusként is tekinthetünk majd rá.
Térkép a csillagokhoz (2014)
A Térkép a csillagokhoz David Cronenberg kanadai filmrendező visszatérése a hiúség, a hírnév és a hatalom kérdéseihez a Cosmopolis-t követő két éves kihagyás után. A szatirikus dráma az ízig-vérig hollywoodi Weiss-család tortúráján keresztül elmélkedik a gyereksztárok és a kiöregedett színésznők (Julianne Moore) sorsáról, miközben kísértetek, piromániások és színész-aspiráns sofőrök (Robert Pattinson) teszik még bonyolultabbá és színesebbé az egyenletet.