Mesék a holdfényben

Pályaelhagyó magyar szakosnak nem örültek még ennyire: a 2007-es Aranyvackor pályázat nyertes könyve nemrég jelent meg a Pagonynál.



Az Aranyvackort a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülete írja ki minden évben magyar szerzők és illusztrátorok részére. Gévai Csilla 2007-ben saját illusztrálású, Holdfényszüret című könyvével vitte el a fődíjat, a Pagony pedig idén úgy döntött, hogy kiadja a kötetet. A szerző-illusztrátor egyébként a Pagony gyerekfoglalkozásainak rendszeres koordinátora, az Élet és Irodalomban rendszeresen jelentek meg korábban illusztrációi, és már a pályázat előtt ráállt a gyerekkönyv-illusztrátori „vonalra”.

Magyar irodalom szakos bölcsészként és kulturális antropológusként végzett, és cseppet sem a klasszikus módon hagyta el a pályát: grafikusként kezdett tevékenykedni, elsősorban a Pagony háza táján. Így aztán nem is csoda, ha a nyertes kötetet is a Pagony gondozza.

A kötetben négy mese kel életre, ugyanakkor önállóan is értékelhető képek kísérik őket. Egyet-kettőt nemcsak gyerekek, hanem biztosan a szülők is szívesen birtokolnának, ha lehetőségük nyílna rá. Az előzék például mindjárt falmatricáért kiált: a három fantáziafigura a színes lufikkal „szélesvásznat” kíván… Személy szerint a Lonci, Enci, Manci, Panci és Anci néniket ábrázoló grafikát tenném ki azzal a gondolattal a fürdőszobába, hogy ilyen fürdőruhát/fürdősapit még akkor sem, ha már csak „IGAZ vagy HAMIS” játékra lesz erőm a Szecskában a gyógyban…

A könyv a kiadó szerint 7 és 12 éves gyerekeknek szól, ezzel azonban élénken vitatkoznék. Jobb, ha lejjebb lőjük be a korhatárt, egy 5 éves gyereket még simán el lehet varázsolni egy beszélő szentjánosbogárral, egy 12 éves azonban már túl van a teljes Harry Potter sagán, jó esetben pedig megvolt már neki egy-egy Tolkien. Szóval inkább maradjunk az ovinál meg az alsósoknál, és akkor már jók vagyunk. A mesék amúgy is tipikusan ennek a korosztálynak szólnak: hősük egy álmatlan kislány, egy szivárványkutatóval találkozó kisfiú, egy másik kislány, aki egy fodrászüzletben nő fel, és végül egy újabb kislány, akit az Operaház Érző Pacsirta-díjas magánénekesnői szórakoztatnak protézises történetekkel.

A képeken azonban több  a humor, mint a történetekben. A szövegekben érezhető a pedagógus-indíttatás, némileg esztétizáló mondat- és szószerkezeteik távol állnak a gyerekek nyelvétől, azt a szülőt pedig, aki úgy búcsúzik egy este a gyermekétől, hogy „Jó éjt kedvesem,szép álmokat!” szeretném látni személyesen is…

Mindent összevetve: a könyv jó indulattal megírt kötet, pozitív üzenetekkel, de olyan, mintha a szerző még sosem látott volna élő gyereket. Pláne nem 12 évest, aki az idézett mondatra minimum elhúzná a száját, de valószínűbb, hogy beszólna, és megmondaná, hogy ez neki már ciki…

Gévai Csilla: Holdfényszüret

Pozsonyi Pagony, 2012.

52 oldal, 2590 Ft