A balatonföldvári bemutató után hamarosan a Belvárosi Színházban is megnézhetjük Bill Manhoff Bagoly és Cica című darabját, melynek főszerepében Jordán Adél és Szabó Kimmel Tamás tündököl, Pelsőczy Réka rendezésében. A vígjátékban egy visszahúzódó író kényszerül együtt élni egy nagyvilági, igazi nagybetű Nővel, a viszony pedig természetesen nem a legrózsásabban alakul. Annál rózsásabb volt viszont a hangulat a Jurányiban, ahol az udvart a kétszínészes vígjáték apró stábja foglalta el, levakarhatatlan mosollyal az arcukon. Ebben a hangulatban találtam Jordán Adélt és Pelsőczy Rékát is, akik nem tudtak úgy válaszolni egy kérdésre se, hogy ne nevesse el magát legalább valamelyikünk – vagy a közelünkben ülő Szabó Kimmel Tamás, aki persze saját bevallása szerint igazából nem is figyelt. Ha a darab csak fele ennyi vidám is lesz mint a csapat, Orlaiék elmondhatják, hogy megvan az egyik legszívmelengetőbb előadásuk.
Hogyan telt a próbaidőszak?
Réka nevetve: Borzasztó hangulatban telik a próba, nem nagyon találjuk a megoldást és rémes a szereposztás. Nagyon nehezen boldogulok ezzel a két színésszel, kínszenvedés ezt így nyáron a Jurányiban. Rossz helyen rossz színészekkel. Nagyon nehezen!
Adél nevetve: Igen, mondjunk mindent fordítva! De komolyra fordítva a szót… Én nagyon jól érzem magam. Igazi nyári produkció, és amellett jó egy kicsit kimozdulni a Katonából és egy új partnert kipróbálni. Nagyon élvezetes.
Hogy érzitek, honnan hova jutott időközben a darab?
Réka: Az az alapötlet, az a forma, amit az olvasópróbára hoztam – és amit együtt találtam ki Kálmán Eszter díszlet- és jelmeztervezővel – letesz egy alapszabályt, ami felé elindul a játék. Ez az irány nem változott a próbák kezdetétől. Annyi tevődött hozzá – és ez egy csodálatos élmény – hogy két olyan színésszel dolgozom, akik egyáltalán nem elégszenek meg az első megoldással.
Azt érzem, hogy úgy dolgozunk ezen az anyagon, hogy maximálisan szeretjük és tiszteljük a műfajt, a vígjáték műfaját, és úgy kezeljük, mintha a legkomolyabb anyag lenne. Nagyon sok mindenről beszélgettünk, ami a darabhoz kapcsolódik. Adélnál alapvető igény, hogy mi az igazsága egy szerepnek, egy szituációnak. Jó élmény, hogy nem merült fel az a veszély, hogy végig csak viccesek leszünk.
„Akkor tudatosult bennem, hogy ketten leszünk, mikor tízkor elkezdtünk próbálni és egykor még mindig mi próbáltunk.” – Jordán Adél
Adél, te mit vártál ettől a szereptől és mit kaptál végül?
Adél: Amikor Réka teraszán volt egy összeolvasás a hivatalos olvasópróba előtt, már akkor kiderült számomra, hogy nagyon árad felém ez a szerep, nagyon nekem való. Akkor meg is ijedtem egy picikét, hogy mi lesz, mert sokszor volt már olyan élményem, hogy nagyon előre szaladtam – úgy tűnt, hogy nagyon megy, és akkor egyszer csak kifutott a lábam alól a dolog. De azonnal megnyugodtam, amikor elkezdtük a rendelkező próbákat, mert tényleg jól elemezzük a szituációkat hárman, és ez kifejezetten élvezetes. Inspiráló.
Réka, Adélt már most sokat dicsérted, de Tamást kicsit féltetted a szereptől…
Réka: Tamás szerepe, Félix, egy gátlásosabb, zártabb ember, mint ő. Kicsit béna, férfiasságában nem annyira magabiztos ember, ezért nem is gondoltam volna a Tomira, amikor először olvastam a szövegkönyvet. De tudtam, hogy mivel nagyon jó színész, biztos el fogja tudni játszani.
Most úgy beszélek magamról, mint néző. A nézőnek nagyon jó, hogy Tamás egy jóképű és izgalmas férfi, és azt érzem, hogy ez Adélnak is jót tesz. Nem egy olyan színész van mellette, aki amúgy is béna (Adél felnevet, Réka is nevetve folytatja). Ebből jó dolgok születnek. Örülök, hogy ő játssza ezt a szerepet. Tulajdonképpen nem is lehetne jobb egyikük sem, azt érzem, hogy kompromisszumok nélküli ez a szereposztás. Ha rajzolnom kellett volna két színészt, őket rajzoltam volna.
Adél, Tamással milyen volt játszani?
Adél: Réka véleményét osztom, de nagyon rossz, hogy Tamás közben itt ül a közelben és hallgatózik (nevet, majd a másik asztalnál ülő Tamásra néz). Pont ez a jó benne, hogy ő is abszolút magából fogalmaz, de közben szem előtt tartja magát a helyzetet és a karaktert. Azoknak az igazságát és ennek a kettőnek az összekapcsolódását keresi.
„Ha rajzolnom kellett volna két színészt, őket rajzoltam volna” – Pelsőczy Réka
Maga a két színész mennyire alakítja a darabot?
Réka: Abszolút ők alakítják. Én nem tudok dolgozni színészi ötletek nélkül, nem az a fajta vagyok, aki ragaszkodik hozzá, vagy egyáltalán elképzelni, hogy valaminek mire kellene kifutni. Nagyon figyelek arra, hogy mit csinálnak, és abból válogatok, hogy ebből mi tetszik és mi nem.
Ha pedig vannak nehézségek, azokban igyekszem segíteni. Márpedig a szövegben és a jelenetekben néha szembetalálkozunk nehézségekkel, annak ellenére, hogy Zöldi Gergő jó példányt rakott velünk össze. Ilyenkor viszont általában a saját színészetemből fogalmazok, vagyis megpróbálom beleképzelni magamat a helyzetbe.
Ezek szerint segíti a munkát, hogy Réka színésznő is?
Adél: Az az érdekes, hogy ez nem is jut eszembe. Azt érzem Rékán, hogy jó ízlése van, jókor szólal meg és olyankor nagyon jó tanácsokat mond. Amikor még nincs eldöntve bennem, hogy mi legyen egy jelenettel, észreveszi és ajánl dolgokat.
Réka: Egy kétszereplős darabot majdnem olyan nehéz csinálni, mint egy monodrámát. Féltem, hogy nem fogom-e elunni ezt a két embert, akik tulajdonképpen állandóan veszekednek a darab során. Nem fog-e ez ismétlődni, nem lesz-e ez kiszámítható. Jó, hogy Adél szakmailag tényleg jó állapotban és életkorban van, színesen dolgozik, úgyhogy egyáltalán nem érzem ezt a veszélyt. Mikor először játszottuk le egyben a darabot, megnyugodtam, hogy nem fárad el a történet, és a két ember.
Adél te féltél, hogy csak ketten lesztek a színpadon?
Adél: Nem volt bennem félelem. Akkor tudatosult bennem, hogy ketten leszünk, mikor tízkor elkezdtünk próbálni és egykor még mindig mi próbáltunk.
Réka: Az a fárasztó ebben, hogy egy normális próbafolyamat, mondjuk, tíztől kettőig tart, és ebben egy színész próbál egy jelenetet például tíztől tizenegyig. Most tíztől kettőig ők próbálnak, végig koncentrálniuk kell.
„…maximálisan szeretjük és tiszteljük a műfajt, a vígjáték műfaját, és úgy kezeljük, mintha a legkomolyabb anyag lenne” – Pelsőczy Réka
A filmet Tamás tudom, hogy nem nézte meg, de mennyire fontos ez egy rendezőnek?
Réka: A Római vakációt sem néztem meg, mielőtt megrendeztem az előadást. Főleg a szövegkönyv izgatott és a szereptípus, amiről azt éreztem, hogy jól fog állni Adélnak. Évek óta szerettem volna, hogy játsszon egy ilyen szerepet, hogy a személyiségének ezt a részét, ezt a komplexitását tudja használni, hogy a nézők is lássák ezt az oldalát. Ritkán adódik olyan szerep, amiben ez ennyire ki tud jönni.
Adél: Én sem néztem meg, de nem azért, mert attól féltem, hogy összezavar, hanem mert az anyagra voltam kíváncsi és nem egy végeredményre. Most már megvan a saját történetünk, szóval most már talán meg is nézem.
Réka, a próbaidőszak elején azt nyilatkoztad, hogy nagyon szeretnéd ezzel a darabban átadni a te érzéseidet és gondolataidat. Mennyire sikerült ez?
Réka: Nagyon jó érzés, hogy a saját életemnek, a barátnőimtől hallott történeteknek a nevetségességét, fájdalmasságát vagy esendőségét és humorát bele tudjuk rakni. Magaménak érze a készülő előadást. Remélem, hogy beértünk a célba.
Adél te mennyire tudod saját magadat megmutatni ebben a szerepben?
Adél: Teljesen. Nekem ez nagyon jókor jött és nagyon betalált.
Hogy érted, hogy jókor jött?
Adél: Én magam olyan állapotban vagyok most, mint ember és mint színész, hogy meg tudom mutatni ennek a lánynak a lényegét, és össze tudom kapcsolni a saját életemmel, a saját milyenségemmel.
„Én magam olyan állapotban vagyok most, mint ember és mint színész, hogy meg tudom mutatni ennek a lánynak a lényegét” – Jordán Adél
Milyen egy intenzív próbaidőszak után a szétválás?
Adél: Ez egy annyira kis családi közeg lett, olyan jól összeszoktunk, hogy biztos fog hiányozni, de szerencsére elég sokat fogjuk játszani.
Réka: Nekem kicsit olyan ez a munka, mint egy szülinapi ajándék. Fárasztó Adéléknak, hogy állandóan ők játszanak a próbákon, de közben, ahogy ott ültünk az asszisztenssel vagy Zöldi Gergővel együtt négyen-öten, intim családi hangulat alakult ki. Most pedig, hogy bejött a hangosító és a fényes, a kellék, Kálmán Eszter a díszlettervező, úgy érzem, mindenki hozzáteszi a magáét. Van egy főleg erre az időszakra szóló, nagyon erős, szerelemhez hasonló érzés bennem ezekkel az emberekkel, és ez nem is csak a színészekre vonatkozik. Nem ma kezdtünk a pályát, tudjuk, hogy megyünk tovább, leszünk majd másokkal is, de ez az érzés megmarad.
Szabó Kimmel Tamással készült interjúnkat ITT olvashatod el!
További interjúinkat ITT olvashatod el!
Bagoly és Cica
Belvárosi Színház
1075 Budapest, Károly körút 3/A
Tel.: +36 1 266 7130
Budapesti premier: Július 2. 20:00
További információk ITT!
