Bridget Jones nem nevezhető szépségideálnak, sem konyhatündérnek, de kétségtelen: igazi jelenség. A brit szingli harmadjára is meghódítja a mozikat.
Ugorjunk vissza 15 évet az időben, egészen 2001-ig, a Bridges Jones trilógia első részéig. Jó régen volt már, ugye? Akkortájt, amikor a nők hirtelen elkezdtek büszkék lenni arra, hogy egyedülállóak, céltudatos, karrierista nőknek tüntették fel magukat, gátlástalanul szexeltek New Yorkban, és a világon mindenütt. Nos, pont ebbe a miliőbe csöppent bele Bridget Jones is, mely előre borítékolta a film népszerűségét.
A nők öntudatára ébredésével (vagy nevezzük bárhogyan a szingliség mögött álló ideológiákat), nincsen semmi gond. Bridget Jones is így volt ezzel: ő csak jól akarta érezni magát, ami nem annyira sikerült neki. Talán vér (vagy inkább pasi) szegény élete, túlsúlya és problémás családi háttere tette az egyedülálló nőt pechessé, szerencsétlenné, de mindenekelőtt: szerethetővé.
A Helen Fielding könyvén (ami hamarosan magyarul is megjelenik) alapuló filmekben mindig az volt a fő kérdés: Mark (Colin Firth), vagy Daniel (Hugh Grant) mellett fog végül kikötni a szőkeség? A múlthéten debütáló 3. filmben, a Bridget Jones babát várban azonban egész más a kérdés: kié a baba?
Változott az alapfelállás
A film leginkább abban tér el az előbbi kettőtől, hogy Hugh Grant, vagyis Daniel Cleaver kivonta magát a történetből. Helyére egy új sármőr, Jack, azaz Patrick Dempsey került, aminek mi személy szerint jobban örülünk.
Bridget persze mindkettővel összeszűri a levet: régi szerelmével egy keresztelőn találkozik, az új csábítóval pedig egy fesztiválon fut bele, méghozzá részegen és meggondolatlanul.
Bridget teherbe is esett az egyik légyott alkalmával, ám legnagyobb sajnálatára, nem tudja, ki az apa. Ezért mindkét férfivel közli, hogy övé a gyerek. Bár készségesen vállalják a babavállalást, a helyzet tovább bonyolódik és érdekes szerelmi háromszög alakul ki (ami könnyen négyszöggé válhat, ha beleszámoljuk a babát is).
Egy film folytatása mindig rizikós, főleg, ha nem is második, hanem harmadik részről van szó. Bridget esete ritkaságszámba megy: harmadik filmjéről kijelenthető, hogy egyben a legjobb filmje is.
A filmben Bridget megöregedett, nem mozog otthonosan fiatal kollégái és a legújabb trendek között (bár Renée Zellweger szétplasztikázott arca sokat ront a karakter hitelességén). Humor tekintetében Miss Jones mindig a toppon volt, de ezúttal a korábbiaknál is sokkalta viccesebb helyzetekbe kerül.
Mivel spoilerezni nem szeretnénk, a végkifejletről inkább egy szót sem írunk. Ezért inkább azzal a summás kijelentéssel zárnánk az elemzést, hogy menjen el mindenki megnézni a filmet, mert isteni szórakozásban lehet része.
Akár szingli vagy, akár nem.