Szóval az van, hogy mindjárt itt a nyár, lehet menni piknikezni meg sátrazni, tábortűz mellett gitártudás hiányában mobilról tolni a jobbnál jobb nyári dalokat, és a balatoni vonatozásokat is még izgalmasabbá teheti egy fülünkben duruzsoló klassz album. Összeszedtük, hogy mik azok a májusi albumok, amikre érdemes lesz odafigyelni!
Mumford & Sons – Wilder Mind (május 4)
Nem gondoltuk volna, hogy egyszer megérjük azt a napot, hogy a bendzsót a mainstream rádiózenék világába berakétázó Mumford & Sons valaha is olyan lemezzel fog jelentkezni, amin egy fia bendzsót nem találni! De hát a helyzet mégis az, hogy az angol bluegrass zenészek harmadik stúdióalbuma bizony teljességgel nélkülözi az amerikai vérfertőző közösségek kedvenc hangszerét. Egy tavalyi interjúban Winston Marshall, a zenekar egyik tagja egészen odáig ment, hogy melegebb éghajlatra küldte a bendzsót. Hallgassuk csak meg a Believe-et – ez a dal már inkább emlékeztet minket egy Coldplay-szerű, stadionokat megtöltő poprock-himnuszokra, mint korábbi munkáik. És ez (Mumfordék életműve fényében) abszolút nem tragédia – a bendzsót hagyjuk meg Sufjan Stevensnek meg az amerikai vérfertőző közösségeknek.
Best Coast – California Nights (május 4)
A Best Coast első albuma az átszörfözött meleg nyári kaliforniai napok legtökéletesebb zenei reprezentánsa volt, a második lemez viszont picit megkoptatta a duó fényét – túlságosan letisztult volt, abszolút nem illett össze azzal a forró homokszemes, hullámzajos lo-fi hangzással, ami a Crazy For You-t annyi ember kedvenc nyári albumává tette. A California Nights harmadik lemezként megint csavar egyet a szörf-rock formulán: a Heaven Sent címre hallgató első kislemezen nyomát sem találni a 90-es évek kaliforniai pop-punkjának, de a második lemez mechanikus, makulátlan pop-country inspirációit is hiába kutatjuk. Helyette kapunk viszont egy kis Gwen Stefani-s hangzást, meg nagy adag Sugar Ray-utánérzést. A banda tehát továbbra is megmarad a kilencvenes éveknél, csak az inspiráció jön máshonnan. Kíváncsian várjuk a végeredményt!
Other Lives – Rituals (május 4)
Hát igen, eléggé orrnehéz hónap lesz ez a május, de annyi baj legyen! Az Other Lives négy éve tartozik a Tamer Animals lemez folytatásával (mondjuk érthető, hiszen két éven keresztül turnéztak folyamatosan, többek között a Radiohead előzenekaraként), most pedig végre jól behajthatjuk az oklahomai indie banda tartozását. A Tamer Animals egy gyönyörűen részletgazdag, nagy odafigyeléssel összepakolt album volt, ami egy pillanatra sem érződött erőltetettnek – épp ellenkezőleg, tele van élettel és kedvességgel, felerészben nagyon templomi, felerészben pedig nagyon filmes hangzású: a 38 perces játékidő alatt egy összesűrített és mégsem összenyomott, sokkal inkább légies mozifilm pereg le a szemünk előtt. Az első kislemez alapján a Rituals nem fog forradalmi változást jelenteni a zenekar életművében, amivel pedig nincs is semmi baj – persze minden meglepetésre vevők vagyunk!
Hot Chip – Why Make Sense? (május 18)
A Hot Chip 2008-ban robbant be a popszakmába a Ready for the Floor című slágerrel, ami rögtön egy Grammy jelölést ért. Az ifjúkori Woody Allen-hasonmás Alexis Taylor és elektropop csapata azóta is tisztes tempóban szállítja nekünk az érzelmes, szinti-effektekkel telepakolt dance-lemezeket – a Why Make Sense? a soron következő hatodik albumuk! Az eddig megjelentetett két dal (Huarache Lights és Need You Now) Hot Chip-esen okos számok, kissé keserűek, de önfeledt bólogatásra és táncolásra is tökéletesen alkalmasak.
The Vaccines – English Graffiti (május 25)
A nyugat-Londoni The Vaccines viszonylag későn, 2010-ben ugrott fejest a post-punk revival világába, amelynek ösvényét olyan zenekarok taposták ki, mint az Interpol, a The Strokes, a Black Rebel Motorcycle Club vagy az Editors. Mikor első lemezük megjelent, a műfaj már eléggé leszállóágban volt, ettől függetlenül sikerült 2011 legjobb debütáló albumának címét megszerezni, második korongjuk pedig már az angol eladási listák első helyén kezdett. Miben rejlik a The Vaccines sikere? Többek között a garázs rockos, az ötvenes évek rockzenéjét idéző hangzásában, az átlagban három percet alulról súroló dalhosszokban, a kalimpáló gitár és a hangsúlyos dobszó fülbemászó harmóniájában, és az egyenes, lényegre törő dalszövegekben („For when you’re going off the rails | have Post break-up sex | That helps you forget your ex”). Az English Graffitivel a banda nem titkolt célja akkorát csavarintani a zsáneren és saját hangzásukon, hogy biztosra veszik: tíz év múlva a lemez borzalmasan fog hangzani. Ezzel azt akarják mondani, hogy elegük volt az előző két lemez időtlen hangjából, a harmadikkal pedig szeretnének egy nagyon aktuális, 2015-ös hangzású lemezt letenni az asztalra. Ambíciójuk dicséretes, a Handsome pedig egy szuper kis szám, úgyhogy tűkön ülve várjuk május 25-öt!
