Gondolkodtál már azon, hogy külföldön folytasd a tanulmányaid? Ismerd meg Rebeka történetét, aki nemcsak gondolkodott, de cselekedett is. Az Erasmus ösztöndíjprogram keretében egy éve tanul Mainzban. Ismerd meg a történetét!
Tamási Rebeka, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Keleti Nyelvek és Kultúrák MA szakos hallgatója az alapképzés elvégzése után úgy döntött, Mainzban folytatja tovább tanulmányit.
A váltás nagyon bejött: bár 2015 szeptemberében fél évre tervezte a külföldi tanulmányait, azóta is Németországban él, jelenleg szakdolgozatára készül. Két könyv átnyálazása között szerencsére volt ideje válaszolni kérdéseinkre.
Honnan jött az ötlet, hogy Mainzba menj?
Már a BA alatt felmerült bennem, hogy külföldön is szeretnék tanulni. Az iskolámnak jó kapcsolata van a mainzi Johannes Gutenberg Universität egyetemmel, az egyik professzorom rendszeresen jár ide tanítani. Ő javasolta, hogy próbáljam meg az Erasmust.
Milyen előkészületeket kellett megtenned a kiutazásod előtt?
A német precizitás nemcsak elméletben létezik. Amikor kiderült, hogy elnyertem az ösztöndíjat, a Gutenberg-Universitatra, az intézmény küldött egy információs csomagot, amiben lépésről-lépésre mindent leírtak a tárgyfelvételtől a kollégiumi lehetőségeken át, a helyi programokig.
Volt benned egy kis félelem a kiutazás előtt?
Persze! Indulás előtti héten alig aludtam! Féltem, hogy nem fogok jól beválni hallgatóként, hogy nem fogok tudni elég jól németül beszélni, hogy valamit elrontottam az adminisztrációban, hogy a családom és a barátaim nélkül kell élnem.
Aztán eljött a nagy nap, megérkeztél Mainzba, és elfoglaltad a szállásod. Hol is?
Sok kollégium közül lehetett választani. Én egy egyágyas szobában lakom, saját konyhával és fürdővel. Ezelőtt sosem laktam kollégiumban, ezért most sem szerettem volna másokkal együtt lakni.
Nem volt nehezebb a barátkozás szobatárs nélkül?
A mainzi egyetem híres arról, hogy nagyon sok a nemzetközi hallgatója. Tagja voltam az erasmusos csoportnak, ahol állandóan programokat csináltak nekünk. Az elején részt vettem szinte az összes programban, így hamar kialakult a baráti köröm.
A németekkel is össze tudtál barátkozni ?
Mainz próbálja bevonni az egyetemet a város életébe, nagyon sok programot a campus területére szerveznek, és az egyetem is nyitott a városlakók felé. Sok mainzi van, köztük nyugdíjasok is, akik rendszeresen látogatják az egyetem által szervezett programokat.
Mennyire voltak barátságosak a mainziak?
Nagyon! A város kitalált egy programot a külföldi hallgatók számára, ami „Az idegenekből barátok lesznek” nevet viseli. Az a lényege, hogy az itteni lakók, akik szívesen gondoskodnának külföldi diákokról, jelentkezhetnek vendégcsaládnak. A diákoknak a kiutazás előtt kell jelentkezni, ha részt akarnak venni a programban. Az egyetemisták és a német „családjuk” olyan gyakorisággal találkoznak, ami mindkét félnek belefér az idejébe. Nekem is volt ilyen családom, de én pofára estem, csak kétszer találkoztam velük.
Min csúszott félre a történet?
Két oldalon bukhat el a dolog. Vagy a szülők mérték fel rosszul az idejüket, és rájönnek, hogy nincs idejük minden héten egyetemistákat pesztrálni, vagy a diákoknak nem lesz már idejük a találkozóra, amikor beindul az egyetemi élet. Az én családomnak két kisgyereke volt, és már nem jutott idejük egy harmadikra.
Ki nőtt legközelebb a szívedhez?
Egy lengyel lány, Dorota. Amikor augusztusban hazamentem, ő is velem jött. Nagyon tetszett neki Budapest, főleg, amikor a Margit hídon sétáltunk, de a túró rudiért is odáig volt.
Miben tér még el a német és magyar egyetemi élet?
Itt sokkal aktívabban kell részt venned az órákon, sokkal többször kérdezik meg a véleményed. Sőt, hogyha elolvastunk egy tanulmányt és valakinek nem tetszett, halál nyugodtan meg meri kritizálni. Az is új élmény volt, hogy itt gyakran dolgozunk kiscsoportokban.
Próbáltad megismertetni a barátaidat a magyar kultúrával?
Palacsintát és gulyáslevest is csináltam, többször is, viszont mindkettővel mellényúltam, mármint ami a meglepetés faktort illeti. A palacsintát itt is ismerik, csak azt hitték róla, hogy francia. A gulyásleves is létezik idekint, csak Gulaschsuppe-nak hívják.
Egy éve élsz Mainzban. Mit gondolsz, megváltoztatott a kinti élet?
Bátrabb lettem, hamarabb rábólintok olyan dologra, amikre eddig nem. Mivel rengeteg különbözőféle emberrel találkoztam, nyitottabb is lettem. Ebben az is segített, hogy a németek többsége sokkal szélesebb perspektívától szemléli a dolgokat, mint a magyarok.
Mi tervezel a jövőben? Maradsz Mainzban?
Bár a Mainzban felvett óráimat elfogadta az otthoni egyetem is (a tanárok nagyon készségesek voltak, lényegében távoktatásban tanultam, beadandókat írtam, Skype-on vizsgáztam), a szakdolgozattal csúsztam egy félévet. Most a könyvtárban kutatok, mivel itt sokkal több anyagot találok hozzá, mint otthon. Ha ezzel megvagyok, szeretnék az itteni PhD programra jelentkezni.
