A Billboard 200-as listáján, az első helyen debütált, az első héten pedig 223 ezer példányban kelt el a Linkin Park legújabb albuma, a Living Things. Bár hideg és meleg szakmai kritikák egyaránt érték, ettől függetlenül egyértelműen várakozáson felülien teljesített. Nézzük, miért.
A zenekar utolsó két albuma némi csalódást okozott azoknak, akik a kezdeti Hybrid Theory, és a Meteora kirobbanóan zúzós elemeinek folytatására vágytak. Talán a hatalmas siker, talán a Transformers és a producerek követelései, vagy pusztán a kísérletezés magával ragadó vágya miatt, de a 2007-ben megjelent Minutes to Midnight, és a 2010-ben debütált A Thousand Suns albumok lágy mivolta igazolta a kommersz stílus rettegőit. Nem volt több hörgős nu metál, csökkent a rap-rock, és Chester Bennington sem üvöltött már úgy, mint azelőtt. Letisztult, érthetőbb, elfogadhatóbb zene lett a Linkin Park, olyan, amit az MTV szó nélkül játszik majd orrba-szájba.
Nos, üdvözlünk Living Things! Ki tudja minek köszönhetően, de a zenekar feltámadt pislákoló hamvaiból, és visszatért tíz évvel ezelőtti gyökereihez. Végre minden szám ismét teljesen más, mint az előző, különleges, egyedi alapokra fektetve, és nem csupán értelmes, de átformáló szövegekkel átszőve! A Lost in the Echo című első szám még kicsit emlékeztet a tékozló fiú dilemmájában sodró előző albumokra, de Chester már itt is úgy ereszti ki hangját, ami sejteti a (vissza)változást. Az ezt követő számok olyan tökéletes hangzással zúzzák a hangulatot, ahogyan csak egy amerikai zenekar szólhat, az In My Remains és a Burn It Down tökéletes felvezetők az album talán legütősebb számához, a Lies Greed Misery-hez. A rappel startolt, üvöltéssel követett, mély basszussal alátámasztott zsenialitás, mindenkinek megmutatja miben is rejlik a Linkin Park igazi sikere, és egyedisége. A két és fél perces számot Chester üvöltése zárja úgy, ahogyan utoljára csak a Hyrid Theory-n hallhattuk. Ezen kívül a legkiemelkedőbb számok közé tartozik a slágergyanús Castle of Glass, illetve a lágy, és andalító Roads Untraveled. A Victimized és a Tinfoil fülrepesztően falrengetőek, tökéletesen keverve a katonai ütemeket a földöntúli hangokkal, és metál hörgéssel.
Az album nagymértékben nyerte vissza punk és nu metal hangzását, Shinoda is nagyobb teret kapott már jól bevált rap készségeinek fitogtatására. Úgy tűnik, a fiúk egy utazás végén tartanak, ahol is rájönnek majd, hogy nincs annál a nyers erőnél jobb és hatalmasabb, mint amivel a rajtnál indultak. A Living Things reményt ad az ősrajongóknak arra, hogy a Linkin Parkot nem nyelte el a mainstream süllyesztője, csupán újra meg kell tanulniuk úszni egy olyan világban, ahol alapvetően ők a gyorsúszás világbajnokai.