A világról alkotott benyomásaink 80 százalékát a vizuális ingerek határozzák meg. Egy látó számára az alma egy kerek, fénylő, piros tárgy, de egy látáskárosult számára ízletes, jellemzően zamatos gyümölcs, és amikor felidézi az alma érzetét, ezt eleveníti fel, nem a kétdimenziós képet. Szilágyi Vera óvodás korú gyerekekkel dolgozik, akik később a Vakok Intézetében folytatják a tanulmányaikat.
Kosárfonás, virágkötészet, szőnyegszövés, fazekasság – néhány azoknak a tevékenységeknek a sorából, amelyeket az intézetben tanulnak, és amelyekre kíváncsiak voltunk.
Egészen óvodás kortól foglakoznak látássérült gyerekkel, akik később az iskolában folytatják tanulmányaikat. Mik azok a speciális képességek és készségek, amik az itt dolgozó oktató- nevelőknek feltétlenül szükségesek, hogy a speciális kihívásoknak eleget tegyenek?
Intézményünkben óvodás, általános iskolás és szakiskolás fiatalok szakképzése történik, és azon kívül van módszertani központunk, diákotthonunk és gyermekotthonunk is az állami gondoskodásban lévő gyermekek számára. Ebben az úgynevezett többcélú intézményben igen széles spektrumon sokféle speciális képzettségű tanár dolgozik. A tiflopedagógiai (vakok oktatására szakosodott gyógypedagógus) szakmai kompetenciákon túl egyéb speciális ismeretekkel is kell rendelkeznie a tanároknak, mint például a tájékozódás és a mindennapi tevékenységek tanítása, illetve a szakképzésben a különböző szakmák és azok „vakos módszertani” ismerete. A különféle követelmények közül – mint az empátiás készség, tolerancia a diákokkal és szülőkkel egyaránt – talán a legfontosabb a kreativitás és innovativitás, hiszen minden tananyagot adaptálni kell a látássérültek számára. Azonkívül iskolánk egyben gyakorló terep is a jövő gyógypedagógusai számára, módszertani központunk pedig a felnőttképzésben nyújt segítséget azoknak a tanároknak, akik szerte az országban a látó tanulók között egy-egy vak diákot oktatnak. Ezek a feladatok messze túlmutatnak a hagyományos pedagógiai tevékenységen, hiszen a felnőttképzési tanfolyamok szervezése, a tanfolyami szakanyagok készítése stb. olyan készségek, képességek mobilizálását kívánják, amelyek egy áltag pedagógustól nem várhatóak.
Számos izgalmas és művészi fokon álló alkotás születik az intézet falai között, órakereten belül, ezeknek mi lesz sorsa? Milyen megmutatkozási lehetősége van egy önöknél tanuló diáknak?
A szakképzésben tanulók munkáinak egy részét önköltségi áron megveszik a szülők, az iskolai dolgozók. Gyakran készítünk megrendelésre is kerámiákat, kosarakat és szőnyegeket, de évente többször is részt veszünk kiállításokon, vásárokon. Eddig a WestEnd City Center biztosított a karácsonyi vásárra számunkra a „társadalmi felelősségvállalás” jegyében ingyen pavilont, de tavaly a Vörösmarty téren a Budapest Turisztikai Desztináció Menedzsment Nonprofit Kft. segítségével árusítottunk. Távlati terveink között szerepel egy tanbolt nyitása, ahol más sérült és megváltozott munkaképességű emberek alkotásait értékesítenénk.
Mik a tapasztalatok, mennyiben biztosítanak megélhetést a tanult szakmák az itt végzetteknek, és hogyan áll a munkaerőpiac hazánkban a látássérült munkavállalókhoz?
A látássérültek munkaerő piaci helyzete a számok tükrében nem biztató, országos szinten 75 százalékuk munkanélküli, Budapesten 66 százalékuk. Egy 2010-ben végzett felmérésünk szerint, melyben 1998 és 2010 között végzett 129 tanuló adatait dolgoztuk fel, a szakiskolánkban végzett fiatalok 65 százalékának van munkaviszonya. Ez a kedvező arányszám az iskolában foglalkoztatott szociális munkásnak, szociálpedagógusnak köszönhető.
Tudunk-e esetleg Európai Uniós vagy kifejezetten itthoni intézmények számára kiírt pályázatról, amely arra irányul, hogy segítse a hátrányos helyzetből indulók elhelyezkedését? A munka törvénykönyvében előirányzottak szerint a cégek bizonyos bejelentett munkavállaló felett kötelesek alkalmazni 1 hátrányos helyzetből induló munkavállalót is. Látszatmegoldás vagy tényleges segítség ez ön szerint?
A hatályos törvény szerint a cégeknek a foglalkoztatottak összlétszámának 5 százalékát megváltozott munkaképességű dolgozók alkalmazásával kell betölteni, vagy az úgynevezett rehabilitációs alapba 964 ezer Ft/fő/év összeget kötelesek fizetni. Ez a felemelt rehabilitációs hozzájárulási fizetési kötelezettség megnövelte a „keresletet” a sérült munkavállalók foglalkoztatási szándékára. Az eredményeket azonban majd csak pár év múlva tudjuk igazán lemérni.
Az Európai Uniós pályázatok nem közvetlenül a fiatalok elhelyezkedését segítik, hanem inkább a szakembereket készítik fel arra, hogyan milyen formákban lehetséges megszervezni a sérültek munkába állítását.
Egy különleges, látó tűzoltóknak szóló kurzust is indítottak 2009-ben. Ennek mi a lényege, és mennyire tartja sikeresnek? Hány olyan foglalkozásról tudunk, ahol kifejezetten hasznosíthatóak a látássérült emberek számára kifejlesztett segédeszközök és praktikák?
Több sajnálatos baleset kapcsán keresték meg intézményünket tűzoltók és érdeklődtek, hogy a „vakos” tájékozódási és közlekedési technikák mennyire megtanulhatóak látók számára. Ezután kezdték meg módszertani központunk tiflopedagógusai kidolgozni a tananyagot, amivel a látássérültekkel eddig alkalmazott technikákat adaptáltuk a tűzoltók munkájára. A tűzoltók visszajelzése alapján a módszer nagyon hasznos, jól alkalmazható mindennapi munkájuk során. Vidéki tűzoltóságok is érdeklődtek a képzésről, de eddig forráshiány miatt még csak bemutatókat és egynapos oktatásokat tudtunk tartani. Külföldről viszont intenzív érdeklődés mutatkozik a módszer iránt, első nemzetközi tanfolyamunkat novemberben rendeztük. Ezek a tájékozódási technikák mindazon szakmákba beépíthetőek, amelyek korlátozott látási viszonyok között kénytelenek dolgozni. A mindennapi életben használatos segédeszközök (nagyítók, nagyobb kijelzős vagy akár beszélő eszközök) kifejezetten szakmához nem köthetők, de sok idős ember életét megkönnyítenék.
Mit gondol a kifejezetten sikeresnek mondható Láthatatlan kiállításról, és azokról a kezdeményezésekről, amelyek arra irányulnak, hogy a látók közelebb kerüljenek a látássérültek világához?
Fontos, hogy a társadalom számára megtapasztalhatóvá tegyük a „vakok világát”, ami nagymértékben növeli az empátiás készséget. Az iskolánkba bekerülő új dolgozók is a módszertani központunk szervezésében egy úgynevezett érzékenyítő tréningen vesznek részt, hasonló gyakorlatokkal. A látássérültek megismerési prioritásai mások, más érzékleti csatornákon keresztül jutnak el ugyanarra az eredményre, és ez az egyik leglényegesebb dolog, amit figyelembe kell vennünk akár az oktatásról, akár csak a segítségnyújtásról gondolkodunk. Talán ennek a megértéséhez visznek közelebb az ilyen kiállítások.
Sok intézményt akadálymentesítenek a mozgássérültek számára. Vajon az akadálymentesítés során gondolnak a látássérültekre is?
Igen, egyre több helyen tapasztaljuk, hogy az infokommunikációs akadálymentesítésre is odafigyelnek. Ez sok esetben vezetősávok és Braille feliratok elhelyezését jelenti csupán, de nagyon sok helyen hangos térképet is készíttetnek az épületről valamint a gyengén látók szempontjait is figyelembe veszik a feliratok elhelyezésénél és olvashatóságánál. Ezek a segítségnyújtási formák természetesen a látássérülteken túl mások életét is megkönnyítik, gondoljunk csak az időskorúakra. Az intézményi akadálymentesítés szerencsére nemcsak magára az épületre terjed ki, hanem legtöbb esetben a honlapokat is felhasználóbaráttá változtatják.
Ha bármit kívánhatna az Intézet számára, mi lenne az? Mi az, amit leginkább szeretne, amire leginkább szükségük lenne?
A kívánságlista igen hosszú…. A 110 éves műemlék épület állagmegóvása miatt a felújítások-karbantartások állandó pénzforrást igényelnének. Az épület teljes akadálymentesítésére nagyon nagy szükség lenne, liftet, lépcsőjárót kellene több helyen beépítenünk. Az iskola udvarának rendezése, valamint a gyerekek és áruk szállításához (a szakképzés anyagbeszerzéséhez, a tanulók munkáiból kiállítások és vásárok szervezéséhez, terápiás lovagláshoz, szakmai kirándulásokhoz) egy kisbusz nagy segítségünkre lenne.