A boldogság sosem jár egyedül hosszú idők óta az első olyan film, amely nem csöpögősen romantikus, hanem játékosan, viccesen. Végre.
Adott egy ügyetlen nő meg egy nőcsábász férfi. A nő szép, a férfi nem annyira, de van benne valami – például, hogy éppen akkor van ott, amikor a szép, de ügyetlen nő szó szerint hasra esik egy reklámügynökség kapujában, a pasi kocsija előtt. A két ember egymásra néz, hirtelen még a zápor is eláll – közhelyes, mégis kellőképpen kitartott pillanat ahhoz, hogy már röhejes legyen – a jó értelemben.
A pasiról kiderül, hogy zeneszerző, főként metrószignálokat és bugyuta, 15 másodperces reklámok zenéit komponálja szakmányban. Az események felgyorsulnak, és a férfi hamarosan bébiszitter-szerepben találja magát – holott azelőtt leginkább arról volt hírhedt, hogy az édeshármas már meg sem kottyan neki, inkább az édesnégyest preferálja.. Szóval adott a gyerekek által Szusinak titulált férfi és Charlotte, aki az első bolondul jó együttlétek után kénytelen bevallania, hogy három csemetéje is van – amit persze egyetlen férfi sem tud ránézésre megállapítani, hiszen a bitang jó hátsója és a kedves mosolya elhomályosít mindent.
A film két főszereplője a sokszor még mindig kamaszos Sophie Marceau és a leginkább Nicolas Cage marokkói ikwrtesójaként aposztrofálható Gad Elmaleh – ok, több, göndör haja van és nagyobb az orra, de a jellegzetes nehéz szemhéj neki is hozhat néhány rajongót. Külön pikantériája a filmnek, hogy a két főszereplő külön-külön is a Casablanca című film szerelmese – Elmaleh pedig éppen innen érkezett először Montrealba, majd Párizsba.
Sophie Marceau ebben a filmben megmutathatja, hogy nemcsak törékeny virágszálakat, hanem összetett személyiségű nőket is képes hitelesen alakítani – és van elég humora egy több mint másfél órás komédiához. Pedig fel kell kötnie a pendelyt: Elmaleh főként komikusként és standuposként ismert, viszonylag későn tért át a nagy vászonra…
A film harmadik nagy előnye, hogy „megtalálta” Maurice Barthélémy-t. A már a nyolcvanas években is cikinek számító ruhákban és poénokkal járó rendező figurája nagyon jól „ágyaz meg” a fősodornak: elképesztően szürreális, mitugrász figura, akinek gyakorlatilag semmi máson nem jár az esze, csak hogy minden este más lányt dönthessen meg.
No és persze a sokadik főszereplő a párizsi sikk: Marceau kisasszonyon minden – egyszerű, monokróm – ruha remekül mutat, ezt úgy megtanulhatnák már más jelmeztervezők is: a több kevesebb. Nem kell sokrétegű rucikba burkolni egy nőt. Egy sima, testhez simuló, egyszínű ruha egy megfelelően kiválasztott sállal sokkal jobb választás…
A film az MTVA első próbálkozása filmforgalmazóként. Mint a vetítés előtt Kálomista Zsuzsanna műsorkoordinációs igazgató elmondta, húsz film áll már vigyázzban, hogy bemutassák a mozikban, illetve a tévében is. Ezek mindegyike erőszakmentes, főleg vígjáték vagy dráma. Kíváncsian várjuk a folytatást.