Caragiale Farsangját Silviu Purcărete rendezésében látni kivételes élmény – még akkor is, ha a Nemzetiben a magyar feliratozás alapját a Parti Nagy Lajos-féle magyar változat képezi. Vagy éppen azért…
Magyar fülnek tetsző, írásban kicsit suta szövegek látszanak az előadás felett, sokszor kilométeres csúszással követve a nem kicsit szövevényes történetet – néző legyen a talpán, aki el tudja dönteni, mire koncentráljon: Caragiale Farsangjára, a nagyszebeni román társulat színészeinek játékára vagy Parti Nagy szópoénjaira. A legjobb választás, ha sodortatjuk magunkat az árral.
Ha már itt tartunk: a Farsang ezúttal egy tengerparti fövenyen – mondhatjuk úgy is: a semmi közepén – játszódik. Kívülről be-beszűrődik a tenger morajlása, amelyet az eső halk-hangos-üvöltő csattogása ellenpontoz. Az ember itt mást nem is tehet, csak küzd az elemekkel – bár nem árt, ha fel van készülve, így nem érheti váratlan meglepetés.
Vagy mégis: Nae Grimea borbély több vasat (értsd: nőt) tart a tűzben, s mivel a hölgyekhez egy-egy férj is tartozik, a helyzet több mint kibogozhatatlan. Éppen Miţa kitörni készülő vulkánkáját csillapítaná, miközben Didina is megkövetelné a maga Smunciliját. Ki bírja ezt követni?
Purcărete rendezése rövidít, sűrít, koncentrál: az eredetileg 3 felvonásos darabot egyrészes, szűk két órás látomásra rövidíti. Az elején semmi mást nem látunk, csak egy kihalt fövenyt, amelyre betolat egy (szebeni rendszámú) teherautó, belőle mindenféle kellékek kerülnek elő, majd a két járás közül ez lesz az egyik is az előadás folyamán. Nincs sok kellék, a lényeg a színészi játék, a szinte bohóctréfára leegyszerűsített mondanivaló: csinálnak egy „heccet”, amelynek nincs tétje. A megcsalt férjek (a nagy barna maci és a langaléta, fehér nyuszi) már az elejétől fogva ostobák, a lebukásnak semmi esélye, Nae Grimea tovább folytathatja kétes üzleteit és üzelmeit, inasa, Iancu pedig bizonyára minden nehézséget elhárít az útjából.
Purcărete kicsit rizikós választással a joviális Nicu Mihocra osztja a főszerepet. Nejének csábereje a különleges levegőben van, amely körbelengi: a Casta Diva hangjaira lejt be bal fenékről, a zene kíséri az elegáns, kalucsnis-bundás alakot, majd miután minden női szív megremeg, kiderül a turpisság: a csáberő forrása egy CD-lejátszó, amelyből árad (talán) Maria Callas, hát, ebből sem lesz tétre menő meccs…
Ofelija Popii azonban tökéletes Miţa Baston: kicsit szétesett nő benyomását kelti, akinél a romantika kimerül a csábos bunda alá nem-felvett ruhában. Ahogy a filmeken, természetesen. Hogy miért akarja annyira Nae Grimeát, talán maga sincs tisztában vele, de nem is fontos. Itt az unalom az úr, mint ahogy a milícia sem jelent fenyegetést: a rendőrfőnök nevetséges a tombolájával, amelyen – véletlenül – mindig ő nyeri meg a főnyereményt, de a rendőrkutyák is kelletlenül teljesítik a szolgálatot: szájkosárral nem lehet toroknak ugrani…
Didina Mazu azonban szó szerint szét van esve: a szenvedélyes, hajtépésre is bármikor kész nőt Cristina Ragos, Raluca Iani és Serenela Mureşan egyszerre játssza, egymás között szétosztva a szöveget. Hármasuk letaglózó erdeje az ölni és ölelni kész karoknak, csókolni és tépni képes szájaknak.
Purcărete rendezése nem fordította talpáról a fejére sem a színházat, sem a darabot, nem fogjuk évek múlva a legjelentősebb alkotások között emlegetni, mégis nagyszerű példája annak, hogy egy ízléssel meghúzott darab képes harmadnyi hosszúságban is hatni…
Fotók: Costin Chesnoiu, Sebastian Marcovici
Caragiale: Farsang A Radu Stanca Nemzeti Színház (Nagyszeben) előadása a Budapesti Tavaszi Fesztiválon
Közreműködik: Marius Turdeanu, Constantin Chiriac, Ofelia Popii, Liviu Pancu, Adrian Matioc, Nicu Mihoc, Cristina Ragos, Raluca Iani, Serenela Mureşan, Cristian Stanca, Vecsei Pali, Adrian Neacşu, Cătălin Pătru, Edi Pătraşcu, Mihai Coman, Florin Coşuleţ, Viorel Raţă, Cristina Stoleriu, Sânziana Stan, valamint Bunny, a kutya
Közreműködő zenészek: Vlad Robaş, Tomohiko Kogi – hegedű, Ungvári Éva – furulya, Boldizsár Emőke – fuvola, Ema Veţean, Veronica Arizancu – altszaxofon, Claudiu Fălămaş – trombita, Codruţa Vasiu – harmonika, Liviu Vlad – dobok
Díszlet: Dragoş Buhagiar
Fény: Silviu Purcărete, Dragoş Buhagiar
Zene: Vasile Şirli
Rendező: Silviu Purcărete
