Karalyos Gábor számára nem színház az egész világ. Sokkal inkább egy játszótér, amit a színész szeret körbefutni, és mindent kipróbálni, ami az útjába kerül. Hál isten, hogy így teszi, ugyanis ha valamibe beleüti az orrát, szép dolgok sülnek ki belőle.
Hogyan vált belőled színész?
Már az iskolában is azok a dolgok kötöttek le, amiket elvonulva, alkotói magányban lehetett végezni. Így kerültem közel a rajzoláshoz, festegetéshez, később a kerámiákhoz, majd a színészethez.
Pedig a színészetnél szó sincs semmiféle alkotói magányról. Vagy rosszul látom?
A színház nagyon hasonlít a képzőművészethez. A különbség talán csak az, hogyha az ember például mozaikot épít, a saját tempójában halad, és alkotás közben nem kap visszajelzést a munkájáról. Mindegyik játék, csak a színházban egyszerre többen tesszük, mint egy nagy társasjátékban. Még a közönség is részt vesz az alkotásban, nélkülük minden előadás csak próba lenne.
Melyik tevékenység áll hozzád közelebb?
Mindegyikben otthonosan érzem magam. Nagyon szerencsés vagyok, hogy több lábon állok, egyszerre több mindennel is foglalkozom.
Van valamilyen különleges szokásod, szertartásod a fellépések előtt?
Fontos, hogy legyen öt-tíz percem az előadás előtt, amikor egyedül lehetek. Olyasmi ez, mint a sportolóknak a verseny előtti tréning. Úgy edzenek, táplálkoznak és pihennek, hogy a megmérettetés előtt a legjobb formájukat hozzák. A színésznek is kell a ráhangolódás, hogy amikor a közönség elé áll, minden egész legyen.
Kinek akarsz legjobban megfelelni? Magadnak, a rendezőnek, vagy a közönségnek?
Saját elvárásaimnál nem akarom lejjebb adni. Fontos, hogy mit gondol a közönség, de például ha egy mozifilmről beszélünk, nem tudok beülni minden egyes vetítésre, hogy lássam a nézők reakcióit. Amúgy is irtózom attól, hogy visszanézzem magam.
Izgulós típus vagy?
Nem, sőt, szinte már az a félelmetes, mennyire nyugodt szoktam lenni. Sokan kérdezik, hogy nem izgulok-e, hogy elfelejtem a szöveget. A sorok a fejemben vannak, a jelmezzel együtt húzom magamra őket. A szöveg ott van a díszletben, a kellékekben, a kollégáimban.
Ahogy mondtad, olyan ez, mint egy társasjáték. Minden mindennel összefügg.
Pontosan.
Akár a színészet is összefügghet a jelmeztervezéssel, ugyanis téged ez is érdekelt egy időben.
Amikor 14 éves voltam, tudtam, hogy egy általános gimnázium nem nekem való. Ezért a Kaposvári Iparművészeti Szakközépiskolát választottam, a keramikus szakot. De mindig izgatott, hogy mit csinálnak a többiek, a grafikusok, a textilesek. Amikor a Színművészetire jelentkeztem, a textil szakot is bejelöltem az Iparművészetin. Nem bánom, hogy az utóbbi nem sikerült. A jelmeztervezők álma vagyok. Nem tépem meg a ruhámat, sosem szoktam fanyalogni a jelmezem miatt. A társasjátékban nem rám osztották azt a szerepet, hogy kitaláljam, miben szerepeljek, én pedig elfogadom ezt a helyzetet.
Ezek szerint igazi csapatjátékos vagy.
Igen, de ez csak azért lehet, mert ha utána hazamegyek, én is játszhatom a saját játékaimat, amikből töltekezni tudok.
Mik ezek a játékok?
Legfőképp a mozaiképítés, barkácsolás. Van egy nagyon-nagy kertem is, ami sok munkát ad, és leköti a felesleges energiáimat.
Melyik a kedvenc mozaik alkotásod?
A legelső lakásomban, a fürdőszobában a kád fölött levertem nyolc csempét, és egy halat készítettem a helyére. A mozaik összes darabjához emlék kötött. Volt benne tengerparton gyűjtött üvegdarab és az egyik ismerősöm kedvenc bögréje is, amit eltört, de nem akarta kidobni, így nekem adta újrafelhasználásra.
Említetted, hogy szeretsz kertészkedni. Mi jó terem a kertedben?
Régi szerelmem a kert, a gyermekkoromból ez teljesen kimaradt. A Óbudán van a kertem, ami előttem egy bácsinak volt a nagy szerelme. Ő gyümölcsfákkal ültette be. Azért is jó, hogy saját kertem van, mert három éve vegán vagyok és csak zöldséget, gyümölcsöt, magvakat és gabonákat eszem. Minden vegyszermentes, tanulom a permakultúrás gazdálkodást. Nagyon megnyugtató érzés, hogy közöm van ahhoz, amit megeszek, nyomon követhetem, ahogy a növények fejlődnek.
Utána pedig irány a konyha, és finomságokat készítesz belőle?
Úgy megyek ki a kertbe a kosárral, mint más a szupermarketekbe. Azt „veszem”, ami éppen megtermett. Szeretek időt szentelni a főzésre, ez is egy játék. A visszajelzések alapján nemcsak finom, de nagyon gusztusos is, amiket csinálok.
Nem volt nehéz lemondanod a húsról, tejről és tejtermékekről?
Sokan azt gondolják, hogy nagyon egysíkú lehet így a táplálkozás, pedig bármit el lehet készíteni növényi összetevőkből. A megszokott, magyaros ételeken kívül más kultúrák ízvilága is izgat. Vegánként sokkal többféle ételt és sokkal változatosabban eszem.
Nem szeretnéd esetleg konyhai ténykedéseidet egy szakácskönyv formájában is megjelentetni?
Egy ideje gyötörnek ezzel ismerőseim, de szerintem pont elég, hogy egy nyilvános mappában gyűjtöm az ételeim a közösségi oldalon. Rengeteg ember azért nem tud főzni, mert azt gondolja magáról, hogy nem képes rá. Ezen egy szokványos receptgyűjtemény nem segít. Csak bátornak kell lenni, és csodák születhetnek. Szeretem a kerülőutakat, majd valamit kiötlök…
Ha szakácskönyvvel nem is jelentkezel egyhamar, melyik darabban láthatunk a jövőben?
A Játékszínben a Napsugár fiúk című előadásba ugrottam be. Nagyon örülök ennek a szerepnek, mert Benedek Miklóssal játszhatok együtt, aki osztályfőnököm volt a főiskolán. Gálvölgyi János szintén szerepel a darabban. Nagyon jó élmény olyanokkal együtt dolgozni, akiknek a szakma a kisujjukban van, mégis nagyon alázatosak.
Portréképek: Puska Judit