Kamarás Cannes-ban vérzik

A Stricik és a Hangár után újabb kisfilmmel támad Géczy Dávid. A Blood and High Heels a Cannes-i Filmfesztiválon a Short Corner programban kapott helyett. Erről beszélgettünk a rendezővel.



Mit vársz a mostani cannes-i seregszemlétől?

Először megyek Cannes-ba. Mindig az volt a vágyam, hogy alkotóként vegyek részt a világ legnagyobb filmfesztiválján. Ha nem is versenyben, hanem a „Le Marché du Film”-en. Jó itt kezdeni egy kisfilmmel. A Short Corner lehetőséget biztosít arra, hogy akár több országba is eladjam ezt a kis mozit. Biztos lesz csillogás. Ott lesz Bernardo Bertolucci, az egyik kedvenc rendezőm, David Cronenberg, Dario Argento, Marion Cotillard, Edward Norton, Brad Pitt. Az esti vetítésekre állítólag csak szmokingban lehet beülni.

Mire vagy kíváncsi a versenyfilmek közül?

Az új Cronenbergre, Bertoluccira és a Jesse James rendezőjének új filmjére Brad Pitt főszereplésével a Killing Them Softly-ra. De Dario Argento Draculájára is biztos beülök.

Jelent-e bármi előnyt a magyar mozinak Fliegauf Bence és Tarr Béla sikere?

Biztos vagyok benne, hogy minden filmfesztiválra készülő magyar filmalkotónak segítség ennek a két rendezőnek a mostani „hírneve”. De én például teljesen más irányban gondolkozom. Máshogy szeretném képviselni a magyar filmet. Én szórakoztató, közönségbarát művészfilmeket szeretnék csinálni.

Hogyan látod a Blood and High Heels nemzetközi és hazai jövőjét?

Magyarországon nyáron fogjuk bemutatni ezt a rövidfilmet. Kíváncsi vagyok, hogy külföldön mit szólnak hozzá. Mivel angol nyelven forgattuk, remélem a befogadás is könnyebb lesz. Kamarás Iván mellett pedig ott a csodaszép és tehetséges thai színésznő, Sonia Couling.

Mit gondolsz a hazai filmtámogatási rendszer jelenlegi helyzetéről?

Egyelőre nem érzek nagy váltást. Ugyanazok az alkotók jutottak pénzhez, mint eddig is. Csak remélni tudom, hogy valóban a színvonalas forgatókönyvek kerülnek megvalósításra, és nem egyéni ízlések döntenek mások és filmjeik sorsa felett.

Nagyjátékfilmes tervek?

Van kettő is. Az egyiknek Diving into the night a címe, a másik pedig Hard sting. Az egyik egy gengszterfilm-thriller, a másik pedig egy bankrablós balhéfilm. Mindkettőben mély a dráma, de megcsillan a szarkasztikus humor is. Azért van angol címük, mert mindenképp nemzetközi piacra szánjuk őket.