A Sziget 10 éves jubileumán megjelent a Nagy sziget könyv (10 év hév) című kiadvány, így nem csoda, hogy egy újabb évtized után Jávorszky Béla Szilárd újra billentyűzetet ragadott.
A szerző szakíró, de nem a köldöknézős bölcsész típusból, így aztán ez a könyv is kellően laza stílusban – már-már azt mondhatjuk: olvasmányosan – íródott. Emellett az alaposság igényével, így aztán néha kicsit nehézkesnek tűnik, hogy ugyanarról – mondjuk a kezdetekről – egy sor ember nyilatkozik a Kossuth Kiadónál megjelent könyvben. Viszont ezen nagyon jól segít a könyv szerkezete: képek szakítják meg a monológokat – akár a szerzőét, akár riportalanyaiét –, mégpedig elég sűrűn, elég szellemesen, ráadásul nem is akármilyenek. Bár kétségtelen, hogy a borítóhoz használt Aknay Csaba-fotó a legnagyobb találat, de a kötet egyben az elmúlt húsz év riport- és hírlapfotózásának is emléket állít – kezdve a hazai és nemzetközi díjakat halmozó legnagyobbaktól az – adott pillanatban – ismeretlenekig.
A kötet nagy része riportok formájában próbálja meg körvonalazni az elmúlt két évtizedet, és az olvasó olykor-olykor sokat tudóan mosolyoghat például az események idején még III. kerületi polgármesterként regnáló jelenlegi főpolgármester és a jelen pillanatban a Sziget vezetését egyedül birtokló Gerendai Károly összecsapásain.
Ezzel együtt érdekes végigkövetni egy új vállalkozó generáció fejlődését is: a kezdetben nagy gondolatok mentén, nagy elhatározásokkal indult nonprofit szerveződést, amely mára kemény for profit üzletté vált. És persze felér egy szociológiai tanulmánnyal az az alapos leírás is, amely végigvezeti, hogy mi vezetett az ötletgazda Müller Péter Sziámi és Gerendai 2007-es „válásához”. Hiszen az sem ismerheti pontosan a hátteret, aki folyamatosan figyelt – mert s lényeg mindig a háttérben zajlott. Például hogy Gerendai esküvőjén, 2006-ban Tarlós volt az anyakönyvvezető, s ahogy ezt a tényt az akkori főpolgármester, Demszky Gábor észrevette, fogta magát, és kiviharzott az ünnepélyes szertartásról.
És jönnek még hasonló – néha összeesküvés-elméletnek vagy bulvártúlzásnak tűnő tények sorban a könyvben, így aztán az olvasó önerőből kiegészítheti azokat a lyukakat, amelyek eddig a történet szövetét pöttyözték számára. Érdekes és nagy munka összehozni egy ilyen könyvet, és bár kétségtelenül elég sok a fotó benne, mégis meg kell hajolnunk Jávorszky Béla Szilárd teljesítménye előtt. Nem véletlen a „teljesítmény” szó, hiszen ennyi emberrel összehozni, majd meg is valósítani ennyi háttérbeszélgetést, nem kevés idő és fáradság. És akkor ez után jön a neheze: ebből összehozni valamit, ami érdekli, szórakoztatja, elgondolkodtatja és „megvilágosítja” az olvasót, nem könnyű. Persze kell hozzá egy jó szerkesztő is, aki jó esetben vezeti a szerzőt a megkezdett úton. Nos, Csák Erika és Jávorszky Béla Szilárd kettőse magasan átugrotta a lécet. A könyv mindazon harminc felettieknek érdekes lehet, aki még tudja, mi az a Diáksziget, és nemcsak olvasott róla, hanem együtt is dagasztotta a sarat a hősidőkben a többiekkel. Meg azoknak is, akiknek ez a kifejezés új, de érteni akarják, hogy mi miért van/volt/lesz a SZIGET történelmében.
Jávorszky Béla Szilárd: SZIGET – 20 év HÉV
Kossuth Kiadó, Budapest, 2012.
288 oldal, 2990 Ft