Az izmok titka: húst hússal?

Sok sportoló esküszik a húsra, mint a sportos életmód legfontosabb táplálékára. Nézzük meg, mit érdemes tudunk róla.

A hús a legfontosabb természetes fehérjeforrásunk, gazdag kalcium-, cink-, vas-, D-, B6-, B12-vitaminforrás, és tartalmaz minden esszenciális aminosavat. Legyen szó bármilyen húsról, mértéket tartva mindegyiket bűntudat nélkül évezhetjük.


Vörös húsok vs. fehérhúsok

Bár nemcsak az állat fajtáját, de életkorát is figyelembe kell venni a besorolásnál, mégis alapvetően a sertés, a marha, a borjú, a bárány, a birka, a ló és a kecske, valamint a vadak húsát szokás vörös húsnak nevezni, míg fehér húsnak pedig a baromfik és a halak számítanak.

Időről időre felröppen a rémhír a vörös húsokról, hogy rákkeltő hatásúak, de ezek a felvetések mindig megdőlnek. A káros hatás sokkal inkább az elkészítés során használt adalékanyagokban keresendő. Míg a fehér húsok alacsony koleszterin- és zsírtartalma miatt alkalmasabbak rendszeres fogyasztásra, addig a vörös húsok cink, keratin és vastartalma magasabb, sőt ezek felszívódása hatékonyabb, mintha növényi eredetű forrásból származnának, ellenben magas koleszterinszinttel rendelkezőknek nem ajánlott a vörös húsok túlzott fogyasztása. A marha és birka esetében azt is figyelembe kell venni, hogy több bennük a telített zsírsav, a faggyútartalmuk miatt pedig nehezebben emészthetőek.


Halak

Magyarországon az éves halfogyasztás elmarad az európai átlagtól, nagyjából 3,5-4 kilogramm közé tehető, miközben az uniós átlag 20kg/fő/év. Pedig mind az édesvízi, mind a tengeri halak jótékony hatással vannak az emberi szervezetre. Megkülönböztethetünk zsírosabb (ponty, harcsa, tonhal, makréla, lazac, hering) és szárazabb fajtákat (fehér busa, amur, süllő, tőkehal, heck), de mindegyikről elmondható, hogy magas a jód, szelén, fluor és az omega-3 tartalmuk.


Milyen húsok javasoltak fogyáshoz, izomnöveléshez?

A fogyókúrázóknak érdemes soványhúsokat választani, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy csak a csirke- és a pulykamell építhető be a diétás étrendbe, hiszen a marhának és a borjúnak is vannak olyan részei, melyek kevés zsírt tartalmaznak, amit sütés során még tovább lehet csökkenteni. Baromfi esetén a mellhús tartalmazza a legkevesebb zsírt, marha esetén a bélszín, a sertésnek ellenben egyik részét sem ajánlatos fogyókúra alatt fogyasztani. Az édesvízi halak némiképp zsírosabbak a tengeri társaiknál, de mindkettő magas fehérje és tápanyagforrás, sőt értékes olajokkal is ellátják a szervezetet, ami a sportoló szervezet számára elengedhetetlen.


+Tipp

Ha az alakformálás a célod, a sovány húsok sütése során kerüld a napraforgóolajt, helyette használj kókuszzsírt, mely ugyan főként telített zsírsavakból áll, de ellentétben a többi zsírral, nem hosszú, hanem közepes szénláncok alkotják, így fogyasztáskor nagyobb eséllyel alakul energiává, mint zsírrá, miközben gyorsítja az anyagcserét. Emellett a kókuszzsír szerkezete stabilabb, így hevítés hatására nem keletkeznek káros anyagok, több alkalommal is felhasználható. Állati eredetű zsiradékból válassz kacsa- vagy libazsírt, melyeknek sokkal jobbak az élettani hatásai, mint a disznózsírnak.


Elkészítés

A húsok elkészítésének számtalan módja van: főzve, sütve, párolva vagy akár pácolva is fogyaszthatóak. A fehér húsokat rövidebb idő alatt készre lehet sütni, a vadak, vörös húsok és öregebb állatok húsának elkészítése több időt igényel. Amennyiben nem szeretnénk túl sok plusz kalóriát adni a fogáshoz, készítsük őket teflon vagy kerámia bevonatú edényben, a sütős fogásokhoz pedig használjunk sütőzacskót, így minimális zsiradék is elegendő lehet.


A húsfogyasztás etikai háttere

Bár a vegán és a vegetáriánus étrend egyre több követőre talál szerte a világban, addig a népesség jelentős hányada még mindig húsfogyasztóként éli mindennapjait. Míg a vegetáriánusok egy része a borzasztó állattartási körülményekre és az etikai felelősségvállalásra hívják fel a figyelmet, addig másoknál az egészségmegőrzés igénye áll a döntés hátterében.  A húsfogyasztók leggyakoribb érvei között a táplálékláncban betöltött helyzetünk és a 2,3 millió éves húsevő múltunk szerepel. Ha a húsfogyasztók táborát népesítjük, törekedjünk arra, hogy olyan ellenőrzött gazdálkodásból vásároljunk, melyek közelebb állnak a hagyományos állattartás módszereihez.