Ugye kissé elképzelhetetlennek hangzik az, hogy néhány évszázaddal ezelőtt a Budapesti lakosság előszeretettel mártózott meg a Duna vízében és gyakran órákig ott hűsöltek a meleg nyári napokon? A gyógyfürdők mellett, a part közelében elhelyezett különleges uszodák voltak a tengerparti Riviérák a helyieknek. Nézzük milyenek is voltak ezek a folyón lebegő uszodák, amik a mai luxus spa-k, giccses fürdők és pezsgő jakuzzik elődjei voltak.
Egy folyó a városban csak egy dolog, és az, hogy hasznosítani tudjuk a folyót a mindennapi életben egy másik. Teherszállítás hajókon, halászat, energia ellátás víz segítségével – csak néhány opció, amire a folyó segítségünkre van. Szerencsére, az elmés magyarok buzgón dolgoztak azon, hogy helyi strandokat alakítsanak ki, és így született meg az első budapesti fauszoda. Ez a különleges, nyilvánvalóan nyitott, uszoda szorosan egymáshoz illesztett fa cölöpökből állt, ami így masszív szerkezete miatt nem engedte, hogy a fürdőzni vágyókat elsodorja egy ereje teljében lévő hullám. Kezdetben ezek a fauszodák nem csak szórakozási lehetőséget jelentettek a helyieknek, hanem katonákat is itt treníroztak úszásra. Később aztán a középosztály is könnyedén élvezhette a nyarat a fauszodákban hűsölve, ha kicsengette a 8 krajcáros belépőt. És ki más tervezhette volna a magyar Nemzeti Fauszodát, ha nem a kor legnagyobb építésze, maga Clark Ádám? Ez a remek szerkezet annyira praktikusan lett kitalálva, hogy csupán kettő percre volt szükség a kiemeléséhez, ha a víz szintje esetleg magasabbra rúgott volna. Azt beszélik, hogy a legnagyobb magyar, Széchenyi István kedvelt időtöltése volt a skót születésű Clark-kal együtt a fauszodákban ejtőzve szemlélni a Lánchíd építésének folyamatát.
Az első fauszodák annyira közkedveltek lettek, hogy később a 19. században egyértelművé vált továbbiak építése (1910-re már kilenc fauszoda működött a Duna pesti oldalán). Kétség kívül az egyik legpozitívabb oldala a fauszodáknak, hogy természetes vizekben tudtak lubickolni az emberek és néhányat még közfürdővé is alakítottak. Zárásként csak azt képzeld el, ahogy a nagy őseink élvezik a Duna habjait az akkor divatos számító fürdőruhákban mialatt a fiatalabbak a magasból ugrálnak alá. Elég nehéz összerakni ezt a képet a fejedben, nem?