Mi leszel, ha nagy leszel? Nincs is ennél bosszantóbb kérdés. Főleg, ha huszonéves fejjel kell válaszolnunk rá, és még mi sem tudjuk a választ. A megoldást a több mint 10 évig humánerőforrás területén dolgozó, jelenleg egy fejvadász cégnél tevékenykedő Végh Péterrel keressük.
Mikor kezdjünk el foglalkozni a pályaválasztással?
Minél hamarabb, annál jobb. Ha szerencsések vagyunk, a szüleink is segítenek ebben a folyamatban. Jó, ha már a gimnáziumi évek alatt elkezdjük az orientálódást.
Mi könnyítheti meg a pályaválasztást?
Pozitív, ha valaki szereti megismerni a körülötte lévő világot, szeret ismerkedni, utazni és folyamatosan tágítja a látókörét.
Ki szokott a legnagyobb befolyással lenni a fiatalokra a pályaválasztáskor?
Mindenki befolyással lehet ránk, de ezzel nincs is gond, hiszen minden bejövő információ hasznos lehet. A lényeg, hogyha begyűjtjük az információkat, mi döntsünk.
Szívünkre vagy eszünkre hallgassunk?
Sokszor érzelmi alapon döntünk olyan dolgokról, amelyek az egész életünkre hatással vannak. Előfordult, hogy valaki azért lett jogász, mert azt látta egy filmben, hogy milyen jó buli harcolni a bíróságon az igazságért. Pedig a valóságban teljesen másról szól a szakma, mint a tévében.
Akkor százszázalékosan racionálisan hozzuk meg a döntésünket?
Hideg fejjel kell elhatározni magunkat. Azt ajánlom, hogy az egyetemista üljön le a számítógépe elé, nyissa meg a nagyobb állásportálokat, és nézegesse végig a kategóriákat. Az internetről egyszerűen lehet információkat szerezni a különböző szektorokról, könnyen kideríthető, mennyire kelendőek az egyes állások.
Meg lehet bízni az online talált információkban?
Alapvetően igen, persze előfordulhat, hogy kicsit szépítgetik az adott pozíciót. Az tisztán leszűrhető az internetről, hogy milyen területeken mi történik, kikre van igény, és kikre nincs.
Milyen szempontokat tartsunk szem előtt?
A legfontosabb azon elgondolkodni, hogy mennyire piacképes az a szakma, amelyet választani akarunk. A legjobb, ha a jövőbeli céljainkhoz keresünk állást. Valakit a jó fizetés motivál a legjobban, másoknak a családalapítás a legfontosabb jövőbeli terve.
Ennek alapján azt is kijelenthetnénk, hogy a mai korban sokkal könnyebb tájékozódni a munkaerőpiacon.
Igen, ez így van. Viszont mivel egyre több felől ér minket az információ, egyre nehezebb is meghozni a döntést.
Bárki bármilyen munkában kipróbálhatja magát? Vagy ragaszkodjunk ahhoz, amiben tehetségesek vagyunk?
Kicsi az esélye, hogy valaki nagyon jó a műszaki dolgokban, de egy teljesen más szakmában szeretne érvényesülni. Általában olyan szakmát választunk, amelyhez megvannak a szükséges készségeink. Mindegyik területen sikeresek lehetünk, ha közel áll hozzánk az adott szakma, és megdolgozunk érte.
Mennyire gyakori, hogy a hallgatók a szüleik munkáját választják?
A gyerek mindennap látja otthon, hogy a szülei mennyire szívesen csinálják a munkájukat. Ha anyuka, apuka utálja a munkáját, folyton erről panaszkodnak, elrettentik a gyereket a szakmától. A szülők elsődleges feladata, hogy bátorítsa a választás előtt álló gyerekét döntése meghozatalában.
Hasznosak az online található pályaválasztási tesztek?
Amerikában bevett szokás, hogy a diákok szakembertől kapjanak karrier tanácsadást. A karrier tanácsadók sokáig vizsgálják a diák személyiségét, hogy rájöjjenek, melyik munka áll hozzá a legközelebb. Fontos, hogy a tanácsadó csak segítse, rávezesse a gyereket a válaszhoz vezető útra, de ne ő mondja ki a diák helyett, hogy melyik szakmán induljon el.
Mi történik akkor, ha valaki olyan szakmát választ, amiről később kiderült, hogy nem tetszik neki?
Ez általában akkor szokott bekövetkezni, ha érzelmi alapon döntünk. Például azért lett valaki tanár, mert az egyik oktatója nagy hatással volt rá, és ebbe az ideálképbe kapaszkodott. Azután pedagógusként ráébredt, hogy nem tud közönség előtt szerepelni, sem fegyelmezni és rosszul magyaráz.
A friss munkakezdőknek nehéz lehet megítélnie az első munkahelyét, mivel nincs még viszonyítási alapja. Honnan tudhatjuk, hogy rosszul választottunk?
Elsőként rá kell jönni, hogy az illetőnek a munkájával vagy a munkahelyével van-e gondja. Lehet, hogy a kollégáival nem kijönni, vagy a főnökének vannak irreális elvárásai. Ha utána olvas a szakterületének, felveszi a kapcsolatot más szakmatársakkal, akár LinkedIn-n keresztül, rájöhet, hogy melyikkel van a probléma. Ha váltani akar, először a meglévő szakmájában keressen állást, ha a viszont a másik helyen sem érzi jól magát, nagyobb váltásra van szükség.
Gyakoriak az ilyen pálfordulások?
Hallottam már olyan esetet, amikor az egyetemistások, főiskolások a képzés közben jöttek rá, hogy mégsem érdeklik őket az elhangzottak. Pedig lehet, hogy valójában a tanulással volt problémája, nem értette meg a tananyagot. Ha valaki nincs tisztában a matematika alapjaival, nem fog tudni megtanulni magasabb szintű műveleteket, és nem fogja magát jól érezni az iskolában. Sokan elvégzik a képzést, és utána tanfolyamokkal, másoddiplomával olyan irányon haladnak tovább, amely szimpatikusabb nekik. Ez sokkal jobb megoldás annál, mintha fél évvel a képzés befejezése előtt otthagyták volna az egyetemet.