Szombaton a nőké lesz a főszerep a Womanity előfesztiválon. A női szerepkörök megélésével, kihívásaival és megoldásaival foglalkozó esemény egyik előadójával, Darmó Magdolnával beszélgettünk a gyengébbik (?) nem és karrier kapcsolatáról.
Darmó Magdolna nőkre specializálódott coach és önbizalom fejlesztő tréner segítségével próbáltuk meg kideríteni, milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy karrierjére fókuszáló 21. századi nőnek, mennyivel nehezebb vagy éppen könnyebb a helyzete férfitársainál, és egyáltalán, mit is jelent ma nőnek lenni, s hogyan tudják a nők mindezt megélni.
Egyre több nő kezd el komolyabban foglalkozni a karrierjével, amihez sokszor tanácsot is kérnek. Mennyire terjedt el Magyarországon, hogy a gyengébbik nem is coachinghoz fordul?
Úgy vélem, manapság már idejétmúlt a gyengébbik nem szóhasználata. A nők már bizonyították, hogy mindenütt megállják a helyüket, ugyanolyan erőről és bátorságról tettek tanúbizonyságot, mint a férfiak. Az utóbbi időben valóban többet foglalkoznak ezzel a témával. Azok a nők, akik 10 éve még azon dolgoztak, hogy elérjék üzleti céljaikat, mára a legfőbb kérdésük az lett, hogyan tarthatják meg a pozíciójukat úgy, hogy közben ne veszítsék el női identitásukat.
Kit nehezebb coachingolni: a férfiakat vagy a nőket?
Igazából mindkettő egyforma. Amikor egy férfi jön hozzám, általában konkrétabban meg tudja fogalmazni a célját, de nehezebben nyit az olyan technikák felé, melyek sokszor gyorsabbak és hatékonyabbak lehetnének. Ehelyett inkább megmarad a konzervatívabb, feladatorientált megoldásoknál. A nőknél ez éppen fordítva van: sokszor nem is mindig ismert a valódi probléma, de nyitottabban állnak annak feltárása, illetőleg gyors megoldása elé.
Melyek azok a problémák, melyekkel a leggyakrabban találkoznak a nők szakmai előrejutásuk során?
Sokszor keményebb elvárásoknak kell megfelelniük, mint a férfiaknak. A férfiak megszokták az üzleti életben, hogy velük azonos neművel tárgyalnak. Úgy érzik, van közöttük egy közös realitás, ami megkönnyíti a kommunikációt. Amikor egy nő ül le a tárgyalóasztalhoz, először be kell bizonyítania szakmaiságát, hozzáértését és hitelességét, hogy komolyan vegyék.
Gyakori probléma még a nők körében a vezetői elmagányosodás, amivel a férfiak talán kicsit könnyebben megbirkóznak. A nőknek sokkal erősebb az igényük a társas kapcsolatokra, a partnerségi viszonyra, amelynek kialakítása, vagy fenntartása nem épp egyszerű, hisz sokszor épp a női identitás sérül a vezetői rovására.
Évek óta folyamatosan jelentkező probléma, hogy azok a vezetők, akiknek csak szakmai, vagy gazdasági területen vannak céljaik, s azok megvalósításába valamilyen hiba csúszik, sokkal hamarabb elveszítik a lábuk alól a talajt, mint azok, akik életük egyéb területein is rendelkeznek valamilyen céllal. Így a célkitűzés, a saját, belső vágyak céllá formálása és megvalósítási stratégiájának megalkotása is gyakori feladat.
Hogyan tudja elérni egy nő, komolyan vegyék, amikor belép a tárgyalóterembe?
Szakmai tudással, hitelességgel és azzal, hogy a döntés pillanatában el tudja feledtetni saját női mivoltát, s csak mint üzleti partner van jelen a térben. Így a szakmaiság, a hitelesség és a képesség biztos tudata (amit nevezhetünk egyfajta önbizalomnak) a legjobb barátunk egy tárgyalóteremben – az empátia és a jó kommunikációs képesség mellett, persze.
„A magazin életre kel” – ez a Womanity mottója. Ön szerint melyek azok a médiatartalmak, melyekből a nők építkezhetnek?
Szerintem a média gyakran olyan ideált állít a nők elé, melyeknek lehetetlen megfelelni. Egy átlagos magyar nő, pláne a gyermekvállalás, s egy-két csalódás után összehasonlítva ezekkel az ál-ideálokkal bizony, sokszor alul marad, önbizalma romokban hever.
Jómagam azokat a médiaüzeneteket tartom jónak, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy mindenki épp úgy tökéletes, ahogy van, csak meg kell találnia magában azt, ami szép és értékes, hisz mások is csak azt vehetik észre bennünk, amit mi a magunkénak vallunk. A média gyakran csak egy-egy részét emeli ki a női szerepköröknek. Véleményem szerint akkor vagyunk egészségesek, akkor mondhatjuk, hogy az egység mi magunk vagyunk, ha megéljük mindegyik identitásunkat, egyszerre beosztottak és főnökök, anyák és gyerekek, testvérek és barátok, szeretők és házastársak. Ha szerepként élem meg ezeket, szerepek is maradnak, ha identitásként, akkor eggyé válnak velem, s így leszek teljes egész.
Milyen tanácsot adna a nőknek, hogy sikeresek legyenek?
Fogadják el magukat olyannak, amilyenek, ne mástól tegyék függővé saját önértékelésüket. Legyen elegendő önbizalmuk, s vegyék észre, hogy ők maguk saját sorsuknak kovácsai. A felelősség nem teher, a lehető legjobb dolog, ami történhet velünk: ha én vagyok minden velem történt dolognak az okozója, úgy én tudom azt megváltoztatni is. A döntés mindig rajtunk áll: mit szeretnénk elérni. Aztán pedig elérjük.
