Harcsa Veronika és quartetje december 21-én tartotta évadzáró koncertjét az énekesnő állandó zenész-, illetve szerzőtársával, Gyémánt Bálinttal kiegészülve az A38-on.
Harcsa Veronika és állandó quartetje december 21-én tartotta hagyományos évzáró koncertjét az A38-on. Az énekesnő idén Belgiumba költözött, ahol a Brüsszeli Királyi Konzervatórium hallgatójaként a neves jazzista és énektanár, David Linx segítségével csiszolgatja tovább amúgy is kivételesen képzett hangját. Rendszeresen lép fel külföldön, de szerencsére a hazai rajongóit sem hanyagolja el. Idén is számos koncertet adott Magyarországon; ráadásul lesz is még egy pár: december 27-én a Bin-Jippel a Trafóban, 31-én pedig Gyémánt Bálinttal a Budapest Jazz Clubban lép fel.
Veronika nagyon sokoldalú előadó. A közönség nagy része „jazzénekesnőként” ismeri – pedig a blues, a pop, az elektronikus és az avantgárd műfajok is közel állnak hozzá. Ráadásul nagyon szeret kísérletezni, ahogy azt az Eric Sumo Band és a Bin-Jip énekesnőjeként több alkalommal is bizonyította már.
A fenti formációkkal ellentétben, a Harcsa Veronika Quartet finomabb, visszafogottabb fúziós jazzt játszik. A december 21-i koncerten is ez a stílus és hangulat volt meghatározó – annak ellenére is, hogy az első néhány dalt a Gyémánt Bálinttal közös új duójuk bemutatkozó albumáról válogatta az énekesnő.
A jövőre bemutatásra kerülő album dalait közösen írták. A teljes anyagot még nem volt alkalmunk végighallgatni, de az már az A38-on előadott számokból is kiderült, hogy jól összeszokott, egymás zenéjét, művészi szemléletét, invencióit értő és értékelő alkotó előadók kölcsönösen gyümölcsöző együttműködéséről van szó. Egy olyan értékteremtő „joint venture-ről”, amelyből, mi, zeneszeretők is bízvást profitálunk majd. Ami persze a közös szakmai történetüket ismerve cseppet sem meglepő: már a konziban (a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz tanszékén) kiszúrták maguknak egymást, és azóta is együtt zenélnek az olyan állandó és alkalmi társulásokban, mint amilyen például a Bin Jip. Tudják, hogyan kell együtt és egymást támogatva dolgozni; ha kell, a háttérbe húzódni, vagy éppen előtérbe lépni: felmutatni saját zenei személyiségüket és kettejük közös produkciójának legszebb értékeit.
A rövid, de tartalmas prológust a Harcsa Veronika Quartet zenészeinek színpadra lépése követte. Veronikáék ügyesen, „dalba csomagolva” vezették fel a zenésztársakat: Blaho Attila billentyűs-zongorista, Oláh Zoltán bőgős és Majtényi Bálint dobos egy szám közepén sétáltak fel a pódiumra, és azon melegében be is kapcsolódtak a közös zenélésbe.
A koncert második felének zenei anyagát a quartet angol nyelvű albumain – a Speak Low-n, a Red Baggage-en és a You Don’t Know It’s You-n –, illetve a tavaly megjelent Lámpafény című, a huszadik század legszebb verseit feldolgozó lemezén szereplő, magyar nyelvű számokból állították össze. „Az alkotó alázat szép példája mind a tizenegy dal, úgy hallgatunk Babitsot, Nemes Nagyot, József Attilát, mint tán még soha: megnyílt, könnyű lélekkel, dúdolva, boldogan” – írta megjelenésekor a lemezről a Magyar Narancs kritikusa . Mi pedig csak bólogatni tudunk az okos recenzióhoz: a dalok valóban nagyon erős, értő és kreatív, ugyanakkor tisztelettudó feldolgozásai József Attila, Weöres Sándor, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós és Nemes Nagy Ágnes költeményeinek. Talán nem véletlen, hogy a MOME egyik hallgatója külön okostelefon-alkalmazást is készítette az anyaghoz; az eredetileg vizsgamunkának szánt applikációt a zenekar Facebook-oldaláról tölthetik le az érdeklődők.
Az A38 szinte teljesen megtelt azokkal, akik a hideg idő ellenére is vízre szálltak, hogy meghallgathassák a hazai jazz egyik legfelkapottabb fiatal énekesnőjének és zenésztársainak koncertjét. Nem kellett csalódniuk: egy nagyon jól felépített és gazdag, mégis egységes zenei anyagra épülő fellépést nézhettek és hallgathattak végig.
Az énekesnő ismét tanúbizonyságát tette annak, hogy folyamatosan feszegeti a saját határait. Hangja széles regiszterek között csapongott – hol bluesosan fátyolosan szólt, hol operavirtuózokat megszégyenítő magasságokban csilingelt. Néha úgy tűnt, mintha ott, a színpadon, a szemünk előtt kellene megszülnie a hangokat, máskor meg olyan laza volt, mintha csak a fürdőszobában, a zuhany alatt állva dúdolgatna saját magának. És mégis: minden stílus, minden technika, minden levegővétel a helyén volt, épp ott, ahová való.
Ráadásul Veronika a közönség mozgatásához és „megmozgatásához” is remekül ért. Képes arra, hogy megnyíljon, és ezzel a hallgatóságát is megnyissa – a saját „hangjaira és hangulataira” hangolja a megjelenteket. Nem véletlen, hogy az eleinte kissé álmosnak, visszafogottnak tűnő koncertlátogatók félidőben már együtt táncoltak és andalogtak az énekesnővel, aki – ahogy az a ráadást követő búcsúzkodásból is kiderült – minden profizmusa ellenére, ezúttal maga is alaposan elérzékenyült.
(A képeket Jordán Helén készítette)
Tetszett a cikk? Akkor olvas el ezeket is!
A hét sztárja: Harcsa Veronika
Bin-Jip a Trafóban
Qualitons és Scoulclap a Trafóban
A Budapesti fesztiválzenekar a Müpában!
