A vicces nevű növény újabb magassági rekordot dönt: otthon termesztése elég nagy kihívás, de egy elszánt gerillakertész nem ismer lehetetlent…
A bilimbi gyümölcse elsőre úgy néz ki, mint egy kivasalt karambola, és nem is véletlen: a növény közeli rokona a csillaggyümölcsnek, fény- és vízigénye egészen hasonló hozzá. Levele 50-60 cm-esre is megnő, maga a növény a – nálunk leginkább igénytelensége miatt termesztett, aztán gazzá degradálódott – ecetfához hasonlít, csak „kicsit” nagyobb, nagyjából 10 méteresre nő meg. Hogy honnan származik, nem tudni, de kétségtelen, hogy meghódította Ázsia bizonyos területeit, ahol nagy becsben is tartják.
Savanyú a bilimbi…
A növény azonban hiába hasonlít a karambolára, olyan savanyú, hogy citrom helyett is használható lenne. Magát a gyümölcsöt nem igazán fogyasztják, azonban az élelmiszeripar szörpök, gyümölcslevek előállításánál használja. Ha már feltétlen meg akarod enni, akkor kandírozva vagy lekvárnak, befőttnek megfőzve (bőven édesítve) érdemes vele valamit kezdeni. Ázsia trópusi vidékein őshonos a növény, itt rendszeresen használják rizsételekhez chutney-alapanyagként, de curryhez és halhoz is adják a belőle készült szószt. Leve jeges vízzel és cukorral jó szomjoltó lehet nyáron.
Azért mégsem árt, ha van…
A gyümölcsön túl más haszna is van a bilimbinek: a keleti gyógyászat egyik kedvelt alappillére a növény levele. A levelet apróra összevágva, olajjal összekeverve vagy magában pépesítve sebgyógyításra használhatod (vagy a sebre téve vagy borogatásként, lemosóként használva). Ugyancsak ez a keverék vagy pép a duzzanatok lehúzásában, az ekcéma kezelésében és a reumás fájdalmak enyhítésében. A termésből készített szirupot illetve a virágból készült főzetet köhögés ellen alkalmazhatod – mégpedig virágból bőven akad, sőt, a növény folyton termő, tehát nyár elejétől egészen a végéig folyamatos lehet a gyógyszer-ellátás, az egész családnak jut belőle…