Ha főzésről van szó, az emberek két csoportra oszthatóak. Vagy tudnak főzni vagy nem. Akár elfogadod, akár nem, középút nincs. Ha megpróbálod magad feltornászni az első csoportba, majdnem biztos, hogy könyvre lesz szükséged.
Íme néhány jellemző szakácskönyv-típus – a teljesség igénye nélkül. Az alábbiakban néhány alcsoportot elemzünk – csak a könnyebb tájékozódás miatt. A lényeg: ha ott állsz a polc előtt a könyvesboltban, semmiképpen ne ess pánikba. Még akkor sem, ha minden eladó más és más kiadványt ajánl. Szánj rá időt, és találd meg a neked legjobbat.
Tematikus
Ez az egyik legbecsapósabb altípus. Olyan, mintha a nagy klasszikusok word változatait megadott szavak alapján újabb dokumentumokba másolnák – megadott szavak alapján. A hívószó lehet a karácsony, a húsvét és más keresztény és nem keresztény ünnepek, lehet egy adott tematika – mondjuk sütik, sütőtökös, szegfűszeges vagy más receptek – a lényeg, hogy ne dőlj be: itt ugyanis újabb bőrök lehúzása forog fenn. Az egyetlen megbocsátható indok arra, ha ilyen könyvet veszel, az, ha kénytelen vagy: diabétesz, laktóz- és egyéb allergiák kapcsán egy vasárnapi ebéd is komoly kihívást jelenthet az internetes böngésződnek…
Mutatós
Ezek azok a könyvek, amelyeket soha az életben nem fogsz kinyitni, viszont elmondhatod magadról, hogy megvannak. Jól mutatnak a polcon, és persze villoghatsz is velük. Ha mondjuk Dobos C. József Magyar-franczia szakáskönyve és Julia Child Mastering the art of French Cookingja egymás mellett sorakoznak a polcodon, az menő, de nem biztos, hogy érteni fogod, amit olvasol. Nem mindenkinek áll rendelkezésére a házi nyelvtanprofesszor, de legtöbbször nem is ez a cél. Van, hogy méterben áll, és jól megy a nappali falához…
Híres emberes
Az előbbi alfaja, számtalan al-alfajjal. Van sztárszakácsos, tévébemondós, színészes, van olyan, amelyhez az adott híres ember csupa önzetlenségből adja a nevét, bár nem tud főzni, de a képeken ott mosolyog vagy nagyon koncentrál valami technológiai megoldás szemlélése közben.
Brandépítős
Itt a cél a brand megerősítése. Ha megvan neked az Egyedül Üdvözítő Fogyasztó Programhoz tartozó összes receptkönyv, akkor úgy érezheted, hogy máris fogytál pár kilót vagy egészséges vagy. Pedig ennyi kevés a boldogsághoz. Ráadásul megjelent ennek egy újabb alfaja is. Ekkor az Egyedül Üdvözítő Fogyasztó Program követői otthon, saját kárukra próbálkoznak a program keretein belül kihozni magukból a legjobb recepteket, majd az Egyedül Üdvözítő Fogyasztó Program vezetői egyszerűen – kezük bekoszolása nélkül – lenyúlják a legjobbakat, újabb receptkönyvbe gyúrva.
Tanítós
Itt gyakorlatilag bármi megengedett: szemléltető fotók garmadáját összegyűjteni, egynapnyi munkával szövegeket hozzá hajítani és küldeni a tördelőnek a könyvet, de az igényesebb alfaj képviselői alaposabbak: megírják az örök kérdéseket. Pl. mennyi a „csipet” só vagy hogy hány gramm egy evőkanál cukor. Utóbbi legtöbbször kevésbé látványos, de sokkal hasznosabb kiadvány.
Gyűjtögetős
A lehúzás magasiskolája. Vagy egy újság mellékleteként vagy önállóan kapható. „Csak” mondjuk 15-ször 400 forintért megveheted azt a mennyiségű képet és receptet kis kártyákon, amennyit kötve-fűzve megvennél 3000 Ft-ért. És persze lehet venni hozzá tartót is, potom párezerért… Mi az neked?
Ha már feladtad
Lehet az a módszer, hogy tollal, papírral odaállsz a nagyi mellé, és kikérdezed, mit hogyan kell csinálni. Ezzel csak egy baj van: a mértékegységek. A nagyi megszokta, hogy azzal a bizonyos bögrével teszi a tejfölt a titkos receptbe. Ha neked kisebb vagy nagyobb van, akkor ette a fene az egészet, sosem lesz ugyanolyan. És akkor még nem is beszéltünk a sokat emlegetett mértékegységről: az „olyan gondolomformán”-ban több évtizednyi tapasztalat rejlik, ami neked sosem lesz. Lesz viszont egy csomó cédulád, amelyeknek újabb és újabb helyet kell keresni. A nagyinál a spájzban viszont klassz dobozokat is találhatsz, hiszen ő az, aki nem dob ki semmit, csak ha már nagyon muszáj…