Egyre több olyan sport létezik, amelynek a nevét hallva első körben jót röhögünk, aztán rá kell jönnünk, hogy meglehetősen kevés információval rendelkezünk róla. Most három ilyen fura szerzettel ismerkedünk a téli sportok közül.
Kevés olyan dolog van, amely hatékony ellenszernek bizonyul az ilyentájt uralkodó csípős hideggel és influenzajárvánnyal szemben, a téli sportok és a hóban-jégen űzhető játékok viszont ezen ritka jelenségek közé tartoznak. Ebben az időszakban minden egyes lehetőséget érdemes megragadni, ha csak egy fikarcnyi esélyt is látunk arra, hogy ideiglenesen megszabaduljunk az általános télundorunktól. Az olyan hagyományos és töretlenül népszerű téli sportok mellett, mint például a jégkorcsolya vagy a síelés, egyre nagyobb teret kapnak a szokatlan, újító jellegű sportok: a kreativitás nem ismer határokat, ha a jég és a hó teremtette körülmények kihasználása a tét.
Curling – Jó szemmértékű villámkezűeknek
Egyik kedvencünk a curling, amelynek láttán még most is sokan kiáltanak fel, hogy „de miért?” Tény, hogy ez a sportág – magyar elnevezésére néhány tétova kísérlet történt már, a kissé suta „surrogó” mellett a „jégteke” és a „csúszókorong” vetődött fel – nem annyira az önfeledt száguldás, sokkal inkább a megfontolt tervezés és a koncentráció terepe. A játékot két négyfős csapat játssza, akik felváltva csúsztatják korongjaikat – fejenként kettőt – a jégpályára felfestett célmező felé. A mérkőzés 10 endből, azaz menetből áll, az endet pedig az a csapat nyeri, akinek a menet végére a korongjai a legközelebb landoltak a jégcéltábla középpontjához. A játszmák legviccesebb momentuma, amikor a csapattársak hipergyors söpréssel igyekeznek korrigálni az éppen csúsztató játékos kövének útját, úgy, hogy közben nem érhetnek hozzá a koronghoz.
Érdekes adalék, hogy a curling elődje már évszázadokkal ezelőtt létezett: a 16. század elejétől kezdve számos dokumentum tesz említést róla, mint a skót urak egyik kedvenc időtöltéséről. Ha képi bizonyítékot akarunk a történelmi múltról, elég egy pillantást vetnünk például a flamand festő Pieter Bruegel Vadászok a hóban című festményére, ahol már megjelenik a „jéglövészet”.
Szkeleton – Nem csak csontvázaknak
Ezt a sportágat akár a szánkózás önjelölt öngyilkosoknak kifejlesztett verziójaként is definiálhatnánk, mivel a szkeletonosok hason fekve, fejjel előre lovagolják meg a szánkónál jóval laposabb és szélesebb szerkezetet. A meredek lejtőn az ismeretlenbe arccal érkezőknél az adrenalinrobbanás nem ritka vendég, a kockázatos játék a körülmények ellenére mégsem a csontvázzá válás megnövekedett esélyéről kapta a nevét, hanem a csúszóeszköz első fémvázas szerkezetéről. A szkeleton egyébként eredetileg már 1926-ban olimpiai sportág lett, később levették a műsorról, hogy aztán 54 év után megint bekerüljön az ötkarikás játékokra. Nők elsőként 2002-ben indulhattak ebben a számban. Sebességőrülteknek és erős, kalciumban gazdag csontozatú delikvenseknek ajánljuk.
Nordic walking
Nem kizárólag téli sport, melegebb évszakokban is remekül űzhető, de úgy éreztük, óhatatlanul is idekívánkozik. A nordic walkingot vagy ski walkingot eleinte sokan gúnyolták, hiszen a síjárás lényege, hogy az ember egy pár bot segítségével gyalogol. A finn eredetű, eredetileg Nordic Pole Walking néven futó sportágat korábban csak a feledékenyek sportjaként emlegették, hiszen gyakorlói úgy festettek, mint akik otthon felejtették a síléceiket. Ennél azért többről van szó, hiszen kétségtelenül jót tesz az állóképességnek, fejleszti a mozgáskoordinációt és az izmokra is remek hatással van. Nem véletlen, hogy a harmincas években az észak-európai sífutók kedvelt nyári erőnléti edzőmódszereként indult. A botok használata miatt önkéntelenül is hosszabbakat kell lépnünk, emellett a mozgásunk ritmusa és dinamikája is változik. A nordic walking 1997-től kezdve szivárgott be a nemzetközi köztudatba, mostanra pedig igazi őrületté nőtte ki magát többek közt az Egyesült Államokban, Skandináviában, Európa több országában és Ausztráliában is.