Fűben-fában: csalán

Haragoszöld és csíp. Ennyit tudunk róla dióhéjban, márpedig a csalán testet-lelket melengető növény – ráadásul akármilyen furcsán is hangzik, meg lehet enni…



Mi fán terem?

A „csalán” elnevezés valójában több fajt takar a köznyelvben, ezek mindegyike évelő, az ajakosak közé tartozik. Mi most a nagy csalánt pécézzük ki, mert ez fordul elő a legnagyobb mennyiségben. A nedves erdőket, irtásokat, mocsarakat egyaránt kedveli, nitrogénigénye nagy. Magas termetű, akár egy-másfél méterre is megnő, és gyakorlatilag minden egyes porcikáját csalánszőrök borítják – emiatt „csíp meg” mindenkit, és emiatt utálunk gazolni otthon. Ráadásul a növény elég erős allergén: a hím ivarú virágok pora elviselhetetlen tüsszögést vált ki az arra érzékenyeknél.

Akkor mégis miért szeretjük?

Mert éppolyan hasznos, mint amilyen kellemetlen: a szőrök hangyasavat, acetilkolint, szerotonint és hisztamint tartalmaznak, emiatt csípnek, de éppen ezek azok az anyagok, amelyek miatt a népi gyógyászatban a reumásokat gyógyítják vele évszázadok óta. Ha igazán bevállalós vagy, te is kipróbálhatsz egy méregtelenítő nagyágyút: egyes szaunákban elérhető a csalános „ostorozás”. Utána egyrészt elmondhatod, hogy túlélted, másrészt azt is, hogy sokat tettél az egészségedért. Ugyanakkor az is elmondható, hogy a hidegebb vidékekre kirendelt római katonák ezzel a módszerrel melegítették a testüket – nem mintha ez a tény sokat enyhítene a szenvedéseiden…

A történelmi források azt is feljegyzik, hogy a középkorban a kender helyett használták: a növényből ugyanúgy lehet kötelet készíteni, mint – egy kicsivel drágább – növénytársából. Ma azonban a luxus netovábbja, ha zsenge csalánnövényből készült szőttessel borítjuk lakásunk kitüntetett pontjait. Ezen cseppet sem kisebbít a morbid tény, hogy a bronzkorban gyakran a halotti lepleket készítették csalánból.

És az egészség?

Ha már túlélted a „támadást”, érdemes elgondolkodni, hogy a növényből készült tea mennyi betegség tüneteit enyhíti. Elsősorban a vesékre, a májra hat kedvezően, de egyes feljegyzések szerint eredményesen lehet szembeszállni a csalán segítségével a köszvénnyel és a magas vérnyomással is. A legtöbb forrás a legismertebb vértisztítóként emlegeti, ami azt jelenti, hogy a salakanyagok kiürülését is segíthetjük egy-egy pohár csalánteával. Ha húgyúti gyulladásokkal vagy magas vércukorral küzdesz, akkor is érdemes egy kúrát kipróbálni, ilyenkor 4 héten át napi 3 csésze teát érdemes meginni, lehetőleg éhgyomorra. Amire azonban nagyon oda kell figyelni: enyhe vízhajtó hatása miatt nem szabad csupán csalánteát inni, még léböjtös időszakban sem. A teát könnyen elkészítheted: egy teáskanál csalánnal kell számolni egy csésze (2,5 dl) vízre. Felönteni lehet, de forrázni nem szabad. Édesítés nélkül kell inni.

Kozmetika

Ennyi jó tulajdonsággal a kozmetikai iparnak is kell valamit kezdenie: első sorban pattanásos bőrre használt krémek alapanyagaként, és elég hamar kiderült az is, hogy a korpás fejbőrt is eredményesen lehet vele kezelni. Egyes források szerint ülőfürdőben alkalmazva visszér ellen is nagyszerűen beválik.

Kulinária

Nem meglepő, hiszen már többször leírtuk: szinte minden gyógynövény egyben fűszernövény is, vagy legalábbis lehet vele mit kezdeni a konyhában. Hogy ki volt az a bátor, aki először gondolt egy merészet, nem tudni, mindenesetre a csalán bevonult a fazekakba is. Mártásokat, főzelékeket készíthetsz belőle, de lehet belőle leves is – éppúgy kell vele bánni, mint mondjuk a sóskával vagy a spenóttal. Érdemes zsenge, növény végi hajtásokat választani, a haragoszöld színű levelek már keserűek.

Gyorsan készíthetsz belőle egy hagyományos olasz levest, a Crema di Orticát. A dolog egy adag húsos szalonnával kezdődik, ízlés szerint: ropogósra kell sütni egy kis olajon, majd félretenni. A lábasban maradt zsiradékra dobj egy apróra vágott, nagy fej hagymát, párold üvegesre, majd dobj rá két nagy marék felaprított csalánt, egy nagy szem, feldarabolt krumplit, és öntsd fel egy liter zöldségleves alaplével (készítheted leveskockából is). Kb. fél óra után készen is van, dobj hozzá 3-4 evőkanál reszelt parmezánt. Az egészet turmixold össze, és fűszerezd. Jól illik hozzá például a szerecsendió. Ha szereted a rukkolát, a hagyma után abból is dobhatsz az edénybe, ekkor egy kicsit több alaplé kell hozzá, de azt már te állíthatod be ízlés szerint, hogy milyen sűrű legyen a nagy mű…