Sokan a farsangot a keresztény ünnepek közé sorolják, holott sok köze nincs a valláshoz, sőt, régen a katolikus hadak még ferde szemmel is néztek az ünnepre, hiszen ugyebár mulatni nem ért. Márpedig a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsang – mellesleg valóban csak ez a két dátuma köthető valláshoz – pont erről szólt: a mulatságról.
Már a középkorban nagyban rendeztek ebben az időszakban lakomákat, disznóöléseket, bálokat, népünnepélyeket, rave-bulikat, és sokszor előkerült a bálokon, estélyeken a bujaság is, ami automata módon növelte meg a helyi pap keresztvetéseinek a számát. Ma már leginkább az óvodai züllős bulik jutnak a farsangról eszünkbe, ahol mindenki erkölcsök nélkül ette a pogácsát, kókuszos golyót és málnaszörpöt. Régi szép idők.
Ütött.
Maga a farsang elnevezése német eredetű és körülbelül Mátyás korszakában terjedhetett el. Ez az időszak volt sok esetben a párválasztás legsűrűbb időszaka, hiszen esküvőt nem nagyon lehetett tartani nagyböjt idején – holott mennyivel olcsóbb lett volna, ugye… – így a párok inkább még a nagy lakomák idején házasodtak össze. Ennek nyomai máig fennmaradtak. A vízkereszt utáni első vasárnapot például első menyegzős vasárnapnak nevezték, a vővasárnapon pedig az ifjú férj az após kontójára fogyaszthatott kedvére.
Az első menyegzős vasárnapra – és az azt követő vasárnapokra – nem vonatkozott az Egyház parancsa, miszerint tiltott napokon nem lehetett esküvőt tartani, de valójában ezeken a napokon sem voltak lagzik, csupán ezen a napon hirdette ki a pap a szószékről a házasulandókat. Ezek a vasárnapok mellesleg azért is fontosak voltak, mert segítették a parasztokat az időbeli tájékozódásban.
Szolid mennyiségű üveg
A párválasztás valamivel könnyebben, bár kreatívabban ment és bizony a lányok vették kezükbe a dolgokat – mármint már az este elején is – azzal, hogy családjuk segítségével egy-egy bokrétát juttattak el a kiszemelt legénynek, aki annak a kalapra tűzésével fejezhette ki azt, hogy ebből lesz még valami. A korszak báljai és a táncmulatság mind-mind az eljegyzésekről szóltak.
Sajnos a korszakban még nem voltak gyerekpszichológusok
Érdemes tudni, hogy a farsangnak van farka is, mely a farsangvasárnappal kezdődik. Ez sok helyen főként a hölgyeknek lehetett nagy nap – ekkor hagyhatták a tiszta ruhát másra, magukat vitték a kocsmába. Bizony, ez volt az asszonyfarsang, mikor a háziasszonyok mértéktelenül ihattak és táncolhattak. A korszak női számára ez volt az egyetlen alkalom, mikor valóban férfi módra ereszthették ki a gőzt, az összejöveteleikről pedig az erősebbik nem szigorúan ki volt tiltva. A színhely általában a pince, fonóház, ritkább alkalmakkor a kocsma volt. Leginkább a Mátra területén maradt fenn.
A kép, amitől az ereinkben megfagy a vér
Kicsit kevésbé izgalmas, de érdes információ, hogy ez volt az utolsó nap, mikor esküdni lehetett húsvétig.
Az ezt követő napok sem maradtak izgalmas programok nélkül őseink. Következett a húshagyó kedd – a farsang farkának utolsó napja – mikor is koporsók vagy szalmabábuk égetésével zárták le a farsangi időszakot, majd ezt követte hamvazószerda és a napjainkban is feléledő torkos csütörtök, ahol megérte az embernek degeszre enni magát, hiszen érkezett a negyven napos nagyböjt.
Következő cikkünkben a busójárással fogunk foglalkozni. Izgultok? Mi is!
