Új sorozatunkban próbálunk pénztárcakímélő megoldásokat ajánlani utazókedvűeknek. Ha kevés a pénzed, és a szállás esetében is képes vagy kisebb megalkuvásokra, igyekszünk újakat mondani. Most Olaszország északi felét pécéztük ki.
Milano-Bergamo – olvasható az egyik fapados repülőutakat kínáló repülős cég kínálatában. Csalóka, hiszen a repülőgép Bergamóban száll le, de közben kétszeres lehetőséget is ad ezzel: a Milanótól 50 kilométerre található repülőtér egy érdekes város mellett található – ahonnan helyi járat visz ki a repülőtérre, így érdemes úgy irányítani a programodat, hogy legyen pár órád a városra.
Node maradjunk a kezdeteknél: vonatra szállhatsz, kocsival indulhatsz, de ezeknél át kell gondolnod, oda és vissza is egy-egy napot igénybe vehetnek – nem is beszélve a költségekről. Ha leleményes vagy – és tudod, hogy fél év múlva rá fogsz érni –, érdemes kivárni egy karácsonyi akciót, és ilyenkor szinte nevetséges áron megúszod a repülőt – esetünkben (3 évvel ezelőtt) ketten együtt 11 ezer forintból. És ha már itt tartunk: nem árt, ha jó előre lefoglalod a szállásodat – lehetőleg egy gyűjtőoldalon, ahol a foglalással garanciát is vállalnak arra, hogy meglesz a helyed, illetve hogy egyáltalán van ilyen hely. Sajnos az olaszok néha túl „rugalmasak” egyéb esetben… Ahogy leszáll a repülő, máris legombolnak rólad személyenként 8.90-et a Milanóba érkezésért, de ha kalandosabb kedvű vagy, a helyi busszal bemész Bergamóba (a jegy 1 euro körül van), onnan pedig vonattal Milanóba. Megéri a kalandot: a város egykor egy hegyre épült, amelyet sehogy nem lehetett megközelíteni. Mostanra azonban köré épült a sokkal nagyobb területű Alsóváros, ahonnan siklóval lehet feljutni a Felsővárosba, amelynek szinte minden háza egy költemény. Vigyázat, itt úgy el lehet havazni, hogy nem éred el a vonatot – ráadásul az állomás viszonylag messze van.
Milanóba viszonylag gyakran járnak vonatok, a sima regionális személyvonatok olcsóbbak mint nálunk – és magától értetődően légkondicionáltak. Ha már ott vagy a városban, csak egy dologért érdemes bérletet venni a helyi közlekedésre: a mai napig olyan – egy kocsis – villamosok járnak a városközpontban, amelyekért Budapesten vagyonokat elkérnek nyári hétvégéken. A várost nem sokan szokták célállomásnak tekinteni, de vannak rejtett kincsei, és bár az operaház nem túl olcsó, 24 euróért a kakasülőn állva, utcai ruhában is beengednek – cserébe olyan látványban és akusztikai élményben lesz részed, amely feledteti, hogy az alsóbbrendűeknek fenntartott, a Scala legsötétebb sarkait „bemutató” lépcsőn kell felkúszni odáig. A város nevezetességei sétatávolságban vannak egymástól, így nem feltétlenül kell bérlet, de ha mégis úgy döntesz, hogy veszel, a napijegy 3 euro és létezik 5,50-ért kétnapi jegy is. Sőt, jellemző módon esti jegy (biglieto serale) is, amely este 8-tól az utolsó járatokig mindenre érvényes.
Comó Milanótól regionális vonattal 35-50 percre van, ez a Comói tó egyik „ágának” legdélebbi városa, Como tartomány központja. Az útikönyvekben nem sokat olvashatsz róla – sőt, az egész környékkel kapcsolatban a leghasznosabbnak egy 1984-es kiadvány bizonyult –, de érdemes megpróbálkozni egy gyalogos kirándulással a városban – elsősorban az elképesztő kilátás miatt. Helyi közlekedésre nem érdemes költeni, viszont egy dolog kihagyhatatlan: a város melletti hegyre sikló vezet, onnan szinte az egész tó belátható – még azt is megmutatják, hogy George Clooney kb. hol vett vityillót… Comóban nem érdemes megszállni – az árak az egekben vannak, a nap végén érdemes inkább továbbmenni egy következő városba – vagy vissza Milánóba.
Mi Veronát választottuk, és nem csalódtunk. A város szint egésze olyan, mintha valami filmgyárban lennénk, középkori díszletek között – a fiatalabb városrészek pedig nyugodt, kertvárosi hangulatot árasztanak. Ami igazán elképesztett, az a hatalmas tömegen túl a római kori aréna, amely szinte teljes pompájában megmaradt – nyaranta színházi előadásokat és koncerteket tartanak benne, ebben az évadban az Aida, a Carmen, a Turandot, a Romeo és Júlia és egy Nino Rota-emlékműsor van soron – nem is akármilyen körülmények között. És persze a veronai szerelmesek legendája sem tett rosszat a városnak, Júlia erkélyén állva bárki lefényképeztetheti magát az alant állókkal – feltéve, ha kiállja a sort. Egy kis utcában Júlia kőkoporsója is megtekinthető, de Júlia házában a „legjobb” mégis, hogy szerelmi jóslásokat kérhetsz „Juliettától”, méghozzá számítógépen, és – és ez aztán a nagy dolog – akár angolul is…
Gasztrovonalon is elég jó esélyeid vannak, ha spórolni akarsz: extrém étrendnek is beillik, ha a főétkezés helyett fagyizol – úgyis lesétálod, és nyáron úgysem kívánsz mást. Olaszországban a fehérlisztnek is más színe van, úgyhogy azt is bemagyarázhatod magadnak, hogy a jobbnál jobb cipóféleségek valójában félbarna lisztből készültek, ugyanakkor a szalámik között is fogsz olyat találni, ami ismerős lehet – az olasz szalámihoz hasonlót mindenképpen. Ha mégis valami meleg ételre vágysz, az olasz tulajdonú Spizzico gyorsétterem láncot érdemes kipróbálnod – itt akár lasagnét és tiramisut is kaphatsz hamburgeráron.