Ezen a héten rászokhatunk a kultúrára

Míg van ország, ahol immár tíz éve tartanak a Budapest Art Weekhez hasonló programot, Budapesten idén először kerül megrendezésre a múzeumokat, galériákat, műtermeket és kiállítótereket összefogó esemény április 19. és április 24. között. Egy kis túra keretein belül a szervezőkkel beszélgettünk.

A Budapest Art Weekről ITT olvashatsz bővebben!

A részletes program ITT olvasható!

Jegyek ITT!


A koncepció egyszerű és nagyszerű.  Április 19-24. között egy karszalag megvásárlásával 53 helyszínt látogathatunk meg, ahol összesen 66 kiállítás és közel 60 program várja az érdeklődőket. Az ötlet már régóta kipattant Bérczi Linda, a program igazgatójának fejéből, aki saját bevallása szerint egy „kulturális missziót” teljesít azzal, hogy valahogy meggyőzze az embereket arról: igenis érdemes foglalkozni a képzőművészettel.

A misszió nem újkeletű. Linda áll a Nyitott Műtermek Délutánja elnevezésű, félévente megrendezésre kerülő rendezvénysorozat mögött is, melynek lényege, hogy „a művészet iránt érdeklődő, de művészeti közegben nem bennfentes emberek is találkozzanak a művészekkel, lássák, milyen, amikor egy művész alkot.”

Ahogy teltek az évek, a rendezvény egyre több érdeklődőt vonzott. A látogatók megszerették és keresték is a programokat, a művészek pedig ráéreztek, mennyire jó is az a közvetlen kapcsolat, ami ilyenkor a beszélgetések során kialakul a művészek és látogatók között. A kitűzött célt elérte a program: az emberek közelebb kerültek a művészetekhez, még ha ismertségük csak néhány kortárs művészre irányult is:

„Volt olyan, aki azt mesélte,, hogy csak azokat a képzőművészeket ismeri, akiket a Nyitott Műtermek Délutánja program során ismert meg. Korábban nem járt galériában, ma pedig már ismer néhány alkotót, és ha látja, hogy éppen lesz kiállításuk, oda el is megy, hiszen ő ismeri a művészt.”

„Állandóan küzdeni kell, hogy a művészet központban legyen”


A Budapest Art Weeknek éppen ezért továbbra is fontos részét képezi a Nyitott Műtermek Délutánja program. Első célpontunk éppen ezért a LAOS (L Art Open Studios Műteremház), ahol összesen kilenc művész alkot, köztük Cseke Szilárd is, akivel volt alkalmunk pár szót váltani: „Engem mindig izgat, hogy egy laikus hogyan értekezik az alkotásaimról. Ez jó visszajelzés arra, hol tart a közízlés, másrészt fontos látni, hogyan vélekednek az emberek a műveimről. Nem az a cél a műalkotással, hogy a műteremben tartsuk.”

Mivel elmondása szerint napjainkban „állandóan küzdeni kell, hogy a művészet központban legyen” különösen örül a Budapest Art Week-nek, melyen belül ismét műtermében lehet majd vele beszélgetni: „Sok minden változott az ilyen rendezvényeknek köszönhetően. Az emberek már nem azt mondják, hogy a kortárs művészet az, amit nem értek, hanem van valami fogalmuk róla.”

Bérczi Linda

Fotó: Rózsa Erika


Nem hagyományos tárlatvezetések lesznek


A műtermek bejárása csak egy a sok színes program közül, amit a Budapest Art Week kínál – a nagy diverzitásra Linda szerint óriási szükség is van, hogy az emberek valóban szívesen menjenek el egy-egy galériába, múzeumba vagy műterembe :„Meg kell fogni az emberek kezét. Van egy szűk réteg, aki rendszeresen jár kulturális terekbe, a többiek pedig szinte soha. Nagyon kiesik a világukból és nincs a látószögükben. Azért szervezünk plusz programokat, mert azt reméljük, hogy ettől sokkal többen bekerülnek ebbe a körforgásba.”

Ám mielőtt rátérnénk a plusz programokra, fontos kiemelni, hogy maguk a meglátogatható kiállítások is olyan színes palettát kínálnak, amely sokak számára lehet érdekes – persze sokszor ezek is tartogatnak egy-egy meglepetést:

„A tárlatvezetéseknél nem hagyományos vezetést kértünk, a programon nem csak magáról a kiállításról, hanem annak akár több éves előkészületeiről is beszél majd a kurátor. A Petőfi Irodalmi Múzeumban például F. Györffy Anna gyermekkönyv-illusztrátor kiállításán a művész rokonai fogják körbevezetni a látogatókat. Múzeumpedagógiai programban sem lesz hiány, a Koszta József életmű kiállításon három ízben is, különböző korosztályoknak kínálnak foglalkozásokat. A Deák 17 Galéria családi programmal készül szombatra, de a Műcsarnokban is tartunk családi napot.”

Linda sorolja a kínálatot, miközben egymás után nézünk be a kortárs művészek szentélyeibe, éppen száradó vásznakat és a frissen kitisztított ecseteket kerülgetve.

„A Nagytétényi Kastélymúzeumtól kezdve az Országos Széchenyi Könyvtárig mindenhol lesz valamilyen érdekes program, utóbbiban a zsidó kegytárgykiállításon Köves Slomó vezető rabbi fog tárlatvezetést tartani, a Levéltárban pedig a Nyomot hagytak című kiállítást lehet megtekinteni, aminek keretében több száz éves dokumentumokat és az ezeken szereplő aláírásokat lehet megtekinteni.”

„Magyarországon a képzőművészet elég mostohagyerek”


A misszióra szükség van, vallja Linda, akitől miközben a Ludwig Múzeum felé tartunk, megpróbáljuk megtudni, miért is van az, hogy a kiállítóterek kiesnek a mai ember látóköréből, sok esetben akkor is, ha a megcélzott közönség kultúrközönség, vagyis jár színházba, jár komolyzenei koncertekre – de galériába mégsem.

 „Azt látom, hogy Magyarországon a képzőművészet elég mostohagyerek, a komolyzene sokkal felkapottabb” –mondja, miközben a Ludwig Múzeum állandó kiállítását nézzük.

“Az is cél hogy felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy mennyi kulturális tér van, nem csak múzeumok, hanem galériák és kiállítóterek is” – mondja Linda, aki szerint már maga az is furcsa, hogy ezekre a helyekre fel kell hívni a figyelmet. Persze nem csoda: míg az iskolákban a koncertek és színházak látogatása rendszeres elfoglaltság, addig múzeumokba nagy ritkán viszik el a gyerekeket, felnőtt fejjel pedig az ember fél, hogy nem érti mit lát, ha pedig egy tárlatvezetésen vesz részt, fél kérdezni is, hátha valami butaságot kérdez. „Holott nem lehet butaságot kérdezni. Ezért is lesz a Ludwig Múzeumban a felnőttek számára is múzeumpedagógiai foglalkozás, hogy a résztvevők kicsit újra gyerekként is élvezzék a teret és így kerüljenek közelebb a kiállított művekhez. Amiket amúgy sem érteni kell. Az a lényeg, hogy megérintsen.”

Molnár Tímea    

Fotó: Csudai Sándor


ArtHeart – Biciklivel és gyalog a művészet irányába


Persze nem mindig az a probléma, hogy valaki nem akar elmenni, vagy eszébe sem jut elmenni, hangzik el, miközben túránk harmadik helyszínére, a Deák Erika Galériába sietünk. Van, aki egyszerűen nem tudja kifizetni a belépőt, vagy nincs társasága, akivel elinduljon. Ők most egy 3000 forintos karszalagért mindkettőbe elmehetnek, de ezen felül 50 másik kiállítótér is vár rájuk. Az elindulás nehézségén pedig ugyancsak segít a Budapest Art Week ArtHeart programja, aminek lényege, hogy egyik nap a szervezőkkel, másik napon pedig képzőművészekkel lehet találkozni adott helyen, majd közösen lehet nekivágni két-három galériának, múzeumnak, megvitatva az élményeket. Akár gyalog, akár biciklivel. Az egyik ilyen túra része például a Deák Erika Galéria is, ahol Muladi Brigitta, a szervezőcsapat művészettörténésze vár minket.

„Szokássá kell váljon, hogy a kultúrát fogyasszon az ember”


A galéria meglátogatása előtt egy kávézóban találkozunk, ahonnan szó szerint csupán néhány lépésünkbe kerül, hogy megnézzük Bartis Attila újonnan kiállított képeit. Brigitta szeretné, ha ez a néhány lépés a Budapest Art Week után természetesebb legyen. Vegyük észre, hogy egy kávézó mellett könnyen lehet egy ingyenesen megtekinthető kiállítás és szép lassan tanuljuk meg azt, hogy egy elmaradt tárgyaláskor vagy egy szombati délutánon hova lehet benézni egy kis kulturális csemegéért:

„Szokássá kell váljon, hogy kultúrát fogyasszon az ember. Fontos számunkra, hogy beépüljön a mindennapjainkba az, hogy megnézünk valamit, kicsit lecsendesedünk, és átlényegülünk azáltal, hogy belelátunk egy másik ember fejébe. Hiszen egy kiállítás mindig arról szól, hogy egy művész fejébe nézünk bele, a gondolatait és a belső látását ismerjük meg.”

Az ilyen programra könnyű rászokni és rá is kell szokni, hiszen nem csak magunknak okozunk örömöt, de közelebb kerülünk Budapesthez is… sőt kicsit meg is mentjük a várost: „Budapesten nagyon pezsgő a művészeti élet, rengeteg kiállítás nyílik, sok galéria van, de állami szinten nehezebb a helyzet, sorra zárnak be a kiállítóterek.”

Vagyis több legyet egy csapásra – és több kiállítást egy karszalaggal. Április 19-24. között Budapest kiállítóerei karnyújtásnyi közelségbe kerülnek és a művészeti élet Budapestért pezsdül fel. Nekünk csak annyit kell tennünk, hogy élvezzük – és talán találunk egy új hobbit, ami által kultúrával lesz tele az életünk.

A Budapest Art Weekről ITT olvashatsz bővebben!

A részletes program ITT olvasható!

Jegyek ITT!


 Kanicsár Ádám András