A hangos filmek megjelenése nem csak azt a pluszt hozta magával, hogy a színészek végre hangjukkal is játszhattak – tönkretéve ezzel sok-sok sztár karrierjét – de végre megszülethetett az audiovizuális élmény is, vagyis a filmkockák mellé zene is született. Ez persze még több művészt és műremeket szült. Összeválogattuk kedvenc filmzenéinket és betétdalainkat!
Marci
A forrás // Clint Mansell
Ha kortárs filmzene, akkor Clint Mansell neve az első, ami eszembe jut. Jórészt az angol zeneszerzőnek köszönhető, hogy a Rekviem egy álomért akkora kultuszfilm lett (Lux Aeterna című száma még a filmnél is ismertebb), én magam viszont egy szintén Darren Aronofsky rendező nevéhez köthető film, A forrás miatt szerettem meg Mansellt igazán. A többek között egy Golden Globe-jelölést is bezsebelő filmzene ugyanis önmagában is megállja a helyét: erőteljes, nagyvonalú, érzelemdús és kozmikus mérete mellett nagyon is emberi, egy modern mestermű, amely a poszt-rock műfaj legszebb hagyományaiból építkezik.
Frank // I Love You All
A „kedvenc betétdal?” kérdésre sajnos már nem tudok reflexszerű választ adni, egyrészt a szebb napokat is megélt memóriám miatt, másrészt pedig mert egyszerűen annyi klassz számot írtak az elmúlt évtizedek során különböző számomra kedves filmekhez. Azért nem maradtok jó dal nélkül, szerencsétekre ugyanis nem is olyan régen néztem újra a Frank című Fassbender-opust: a film egy Soronprfbs névre hallgató experimentális rockzenekar furcsa mindennapjait követi végig, a zárkózott és törékeny, ám a végtelenségig jószívű, hatalmas papírmasé fejet viselő Frank karakterére koncentrálva, aki a katartikus zárójelenetben végre fel meri vállalni önmagát, hogy egy kedves dalban megvallja legőszintébb érzelmeit. Szívfacsaró.
Dóri
Ha eljön Joe Black // Thomas Newman
Számomra nagyon fontos a zene egy filmben. Ha jó, megjegyzem, ha nem, akkor magát a produkciót sem tudom megszeretni. Az egyik kedvenc szerzőm Thomas Newman, aki többek között olyan remek moziknak komponált aláfestést, mint az Amerikai szépség, az Egy asszony illata, a Remény rabjai vagy épp a Ha eljön Joe Black. Szentimentális típus vagyok, nem tagadom!
Akihez beszél a föld // Love Was My Alibi – Kris Fogelmark
Betétdalokból és filmzenékből sosem elég! Mindig van egy-egy aktuális kedvenc, amit napokig vagy akár hetekig hallgatok. Nagy klasszikusok helyett most Russell Crowe első rendezése, a The Water Diviner című film záró dala szerepel a toplistám első helyén.
Vera
Mátrix // Don Davis
A film nagy áttörés volt annak idején, ahogyan a zenéje is. Nagyon jól kombinálja az instrumentális és elektronikus részeket és elképesztően jó a hangulata, mai napig telitalálat. És persze az is hozzátartozik, hogy rengeteg emléket idéz az ezredforduló környékéről.
James Bond – Aranyszem // Tina Turner
Nem vagyok nagy James Bond rajongó, bár az eleganciáját tanítani kellene. Ez a szám tele van erővel és annyira fülbemászó, hogy ha James bond neve elhangzik, azonnal elindul a felemben. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy Tina Turner mennyire dögös még nagymama korban is…
Ádám
Csillagok közt // Hans Zimmer
Mr. Zimmer már megannyi csodálatos filmzenével nyűgözött le és mikor azt hittem, hogy az Inception Time-jánál nem tud nagyobbat alkotni, bumm, jött az Interstellar zenéje, ami pont olyan elhagyatottságot tud sugallni, mintha reménytelenül lebegnénk egy másik galaxisban elképzelhetetlenül távol mindentől, ami emberré tesz minket vagy olyat, amikor bemerészkedünk egy féreglyukba, ami vagy széttép minket vagy egy olyan világba visz, amit még ember nem látott. Bármikor, bárhol megidéz, megnyugtat, felkavar és emlékeztet egy olyan filmre, ami alaposan felkavarta az érdeklődési körömet.
James Bond – A világ nem elég // Garbage – The World is Not Enough
Sose fogtak meg a James Bond-filmek, de a filmzenéjük azért mindig eljutott hozzám. Főleg, mikor egyik nagy kedvencem, a Garbage kapta meg a megtiszteltetést, létrehozva ezt a remekművet, a vonósokkal, refrénnel, Shirley kegyetlen szépségével, a démoni vörös ruhával és a himnikus, katartikus, ikonikus, mennyei, pokoli, hangos lezárással. Igen, mindig ennyire elragad a hév ennél a dalnál!
Viki
Amelie csodálatos élete // Yann Tiersen
Bár kedvelem magát a filmet is, mégis inkább Yann Tiersen harmonikajátéka volt az, ami igazán elvarázsolt. Nagyon jól megragadja Amelie világának keserédes hangulatát, ami számomra egy olyan melódia, amit bármennyiszer újra tudok hallgatni.
Kill Bill // Nancy Sinatra – Bang Bang
A film zenéje tökéletesen tükrözi azt az eklektikus világot, amit Tarantino létrehoz a Kill Bill-ben, ötvözve a régi idők hősiességét, a mai kor brutalitását a popkultúra játékosságával. A keleti és nyugati kultúra összeolvadása ugyanúgy visszaköszön a dalokban, ahogy a film többi építőelemében. Számomra Nancy Sinatra Bang Bang című száma mindig a Beatrix Kiddo bosszúhadjáratáról fog szólni.
