Krumpli, liszt, zsír: ennyi kellett csak a régi kor háziasszonyának, nomeg némi leleményesség, hogy legalább ötféle ételt készítsen belőlük.
Ezekből az alapanyagokból nem volt nagy kunszt jó, laktató ételt összedobni, hiszen magára valamit is adó asszony háztartásában mindhárom alkotóelemnek meg kellett lennie. És hogy mennyire érvényes az evolúció a gasztronómiára is: ezekre az alkotóelemekre vidékenként más és más ételek születtek. A lapcsánka, a tócsni, a prósza, a tócsi, a macok, a berét, gánica és társai nem állnak másból, mint ezekből – legfeljebb másképpen.
Ha fitneszmániás vagy (és akkor ne beszéljünk a krumpli és a fehérliszt hatásairól), akkor neked a gánicát találták ki: a Dél-Dunántúlon egyben vagy felkockázva sós vízben főzik ki a krumplit, a léből épphogy annyit öntenek ki, hogy ellepje, majd krumplinyomóval rámennek a masszára. Ha már ronda a lötty, jöhet hozzá a liszt, részletekben, mégpedig úgy, hogy közben ég a fazék alatt a láng. Amikor kellően nyúlós állagú lesz, é a karod is elzsibbadt a melótól, mehet a zsiradékba: egy-egy kanálnyit kiszaggatva, lelapítva lehet kisütni, tetejére sült hagyma és tejföl mehet.
Somogyban kicsit bonyolítják a dolgot: a prószához lisztből tejjel és tojással sűrű tésztát készítenek, leterítenek egy réteget a jól kizsírozott tepsi aljára, karikáznak rá néhány krumplit, a végén pedig újabb réteg jön a tésztából. A tetejére jöhet tejföl is, ha van, de ha nincs, az sem baj. A végeredményt szépen szabályosan felvágva kínálják – cseppet sem mellékesen ez a változat a legpraktikusabb: nem zsíroz össze mindent, ha ebédre magaddal akarod vinni.
A szabolcsiak nem vacakolnak ennyit az előkészületekkel: a lapcsánka nyersen reszelt krumpliból, egy hozzá kevert tojásból és lisztből összeállt trutymóval kezdődik, amely fűszerezés után mehet a zsiradékba. Itt mondjuk a „kilógó” krumplidarabok elszenesedésével meggyűlhet a bajod, de ha nem nagyobb reszelővel „kezeled le” a krumplit, ezzel sem kell foglalkoznod. A hajdúsági tócsni ugyanezt cifrázza: egy tojás helyett legalább 4-gyel számol egy kiló krumplihoz. A zalai krumpliprósza azért kicsit bonyolultabb: a nyers krumplihoz még aludttejet (modern változatban: kefirt) kevernek, az egészet pedig nem serpenyőben, hanem kizsírozott sütőben készítik el – a wellness kedvéért a végén még jól le is kenik zsírral kevert aludttejjel a nyers tésztát, nehogy odaégjen.
És persze vége-hossza nincs a különféle, zöldségekkel és fűszerekkel felturbózott változatoknak, itt már csak a kreativitás szab határokat a sütögetésnek…
És persze itt vannak a krumpli+liszt+víz keverékre az édes változatok is: a nudli sem bonyolultabb ennél, csak a keveréket vízben kell kifőzni, és a szilvás/lekváros gombóc tésztáját is csak pár kanálnyi cukor választja el az eddig leírtaktól…
