Két magyar, akiket rabul ejtett a Királyok Szigete. Egy operatőr és egy fotós, akik immár sokadik dokumentumfilmjüket forgatják a mesés Thaiföldről. Egy fiatal pár, akik talán a magyar-thai barátságért is tesznek valamit. Szabados Zsuzsannával és Pintér Andrással beszélgettünk.
Filmes-fotós duóként többször is jártatok Thaiföldön. Mi volt a legmeghatározóbb élmény, ami miatt úgy gondoltátok, itt dolgotok van, az itt tapasztaltakat meg kell osztanotok másokkal?
1998-ban jártunk először az országban, akkor még hátizsákos turistaként, a kint töltött öt hét meghatározó élmény volt. Azóta nyolcszor tértünk vissza Thaiföldre, összesen több mint két és fél évet töltöttünk kint, hét dokumentumfilmet forgattunk és két fotókiállításom volt. Csodás emlék, amikor Közép-Thaiföldön a rizsföldek közepén egy buddhista templomban töltöttünk néhány napot a helyi szerzetesek között. Érkezésünkkor felajánlották, hogy maradhatunk egy napig, egy évig vagy akár örökké… A reggeli imádságnál a falusi nénik odajöttek és megérintettek, mert életükben nem láttak fehér embert. Sosem felejtjük el a szívélyes fogadtatást. Szívesen emlékszünk vissza, amikor a Angthong Nemzeti Marine Park lakatlan szigetein jártunk és a dzsungelben egy nagy csapat langúr majom körénk gyűlt, vagy amikor északon a burmai határ mentén motorral túráztunk és eljutottunk a hegyi törzsek falvaiba.
Forgattatok már a szigetvilágban remeteként élő magyar művészről, a thai-magyar kéziszótár megalkotójáról, sőt arról is, hogy miként turistáskodjunk egészen kis gyermekkel ebben az egzotikus országban. Milyennek ismertétek meg a Thaiföldön élő magyarokat, és mit gondolnak a thai-k rólunk, magyarokról?
Kékesi Laci a szótárkészítő mondhatni egy fehérbőrű thai, méltán viseli a thai barátaitól kapott nevét, a Thongtae-t, ami annyit jelent, hogy színtiszta arany. Sándor, a dzsungelben élő remete életmódjával vívta ki a helyiek tiszteletét, őt zöld emberként emlegetik. Mellesleg a vele készített Made in Meseország (Made in Fairyland) című kultfilm különdíjat nyert a Természetfilm Fesztiválon.
A thai emberek minden földrészről érkező turistát szívélyesen fogadnak és érdeklődnek országaink iránt. Szimpatikusnak találják velünk magyarokkal kapcsolatban, hogy gyökereink Ázsiába nyúlnak vissza, és ezáltal a thai nyelvet mi könnyebben tanuljuk és pontosabban ejtjük a nehéz hanglejtésű szavaikat. Ma már a Thai Nagykövetség is szívesen dolgozik veletek. Hogyan alakult ki a jó kapcsolat velük, és miben egyedi a ti látásmódotok, ahogyan a sokunk számára idegen témákat megfogjátok?
Immár 10 éve ápolunk szoros kapcsolatot a Thai Nagykövetséggel. Minden bizonnyal a filmjeinkkel, a fotóimmal és az országuk iránt táplált tiszteletünkkel vívtuk ki jó kapcsolatunkat. A 2008-as Utazás Érzések Gondolatok című kiállításomat Piamsak Militachinda nagykövet úr nyitotta meg a belvárosi Aranytíz Kultúrházban. Tavaly a nagykövetséggel és a Thaicentrum utazási irodával együttműködve elkészítettünk egy országimázs filmet, amelyet a tizenegy év alatt forgatott felvételeink esszenciájából állítottunk össze. A felvételeink annak köszönhetően különlegesek és egyediek, hogy hosszú időt töltöttünk kint, és ezáltal volt időnk kivárni a megfelelő pillanatokat, a tökéletes fényviszonyokat.
Szerintetek mikortól lesz a turistából „insider”, vagyis olyan, aki már szinte hazajár; vannak törzshelyei, barátai, szokásai? Mitől függ, hogy megtalálod-e a helyed egy idegen országban?
Minden idő függvénye. Minnél több időt töltesz egy országban, annál inkább válsz „insider”-ré vagy ahogy ott mondják „longstay”-essé. Fel kell venni a helyiek életritmusát, szokásait. Le kell ülni melléjük, meghallgatni őket, az ő ételeiket enni, részt venni az ünnepeiken, és elsajátítani a nyelvüket. Fontos a nyitottság annak, aki egy idegen országban akar élni.
Kisfiatokkal, Budával is bejártátok a nagy utat, erről blogbejegyzések is születtek. Mi volt a legnagyobb kihívás az út során, mennyire gyermekbarát hely Thaiföld, és hogy érezte magát Buda, emlegeti-e az utazást?
Talán a leginkább a hosszú repülőúttól tartottunk, de Buda szinte egész úton aludt. Mivel pontosan tudtuk, hogy hova visszük, bátran vágtunk neki a nagy utazásnak. A thai emberek rendkívül családcentrikusak, akárhová mentünk, a másfél éves Budát a tenyerükön hordozták, amit ő természetesen nagyon élvezett. A tengert, a tuk-tuk-ot (motoros riksát) és a repülőt azóta is emlegeti. Az utazásról filmet is forgattunk Kis Budával Thaiföldön címmel.
Persze nem kell Thaiföldig utazni, hogy az ember lenyűgöző természeti tájakat találjon. Elég elmenni a Káli-medencéig, amit páran a magyar Provence-ként is emlegetnek. Fotósorozatok is készültek e témában, amiből kiállítás is lett…
Thaiföld mellett a Balaton és a Káli-medence a másik nagy szerelem. András gyermekkorában Balatonföldváron vitorlázott versenyszerűen, én az északi parton Badacsonyörsön töltöttem a nyarakat a családi nyaralónkban. Azóta is visszajárunk immár kamerával, fényképezővel. A közeljövőben tervezek egy kiállítást a balatoni munkáimból, és elárulom a titkos vágyunkat, hogy egyszer majd ott szeretnénk élni és alkotni a Balaton-felvidék csodás dombjai között.
Szilvásvárad is fontos helyszín számotokra. Díjat is nyert, sőt naptárba is került a ménesről készült sorozatod. Hálásabb alanyok a lovak az embernél?
2007-ben felkérést kaptunk a Szilvásváradi Állami Ménesgazdaságtól egy dokumentumfilm elkészítésére a lipicai ménes életéről a négy évszakban. Másfél éven keresztül jártunk a Bükkbe forgatni, aminek az eredménye A Bükk fehér sziklái című film, amelyet a Duna Tv is bemutatott. A forgatás alatt készült Téli vágta című képemmel megnyertem a Lovas Nemzet fotópályázat profi kategóriájának első díját. A kép Pécs főterén volt kiállítva az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat részeként. A lovak megörökítése leginkább a természetfilmezés és fotózás kategóriába tartozik, rengeteg türelmet és előkészítést igényel, de rendkívül hálás téma.
Visszalátogattok még Thaiföldre a közeljövőben? Van olyan földrész, ország vagy kultúra, amelyet megismerni és képileg feldolgozni az álmaitok között szerepel? Mik a konkrét tervek az év hátralévő részére?
Thaiföldre feltétlenül visszatérünk majd, ahogy ez mindig is volt. Az idejét egyenlőre nem tudjuk, de reméljük ez a közeljövőben lesz, mivel van néhány izgalmas hely, amely várja, hogy felkeressük és megörökítsük. Az álmaink között nincs konkrét hely, de nyitottak vagyunk az egész világra.
