Egy könyv, amely egyszerre tanít és bizonytalanít el: a Dinók?!, a Hans Christian Andersen-díjra jelölt ( a gyermekkönyvírók Oscarja) Lila Prap (Lilijana Praprotnik Zupancic) kicsiknek szól ugyan, de elég erőteljes tudományos érdeklődés kell ahhoz, hogy végigolvassuk…
Kezdjük az elején: az előzéken buta tyúkok és csirkék játszanak fülbesúgós stafétát, azt a játékot, amikor elindul a lánc egy „Kék a fű és zöld az ég” típusú mondattal, majd a pontatlanságok sorozatával eljutunk a „Kékre festettem a kiscsibét”-ig. Remek, már az elején hülyének nézik a gyereket – mindezt erősen Picassóra hajazó rajzokkal, amelyekért ugyancsak a szerző a felelős. Lila Prap egyébként lenyűgöző mennyiségű – hasonló stílusban és technikával illusztrált – könyvet adott ki eddig, és talán nem véletlen, hogy elsősorban az angolszász nyelvterületen ért el nagyobb sikereket. Nálunk kissé idegenül hat a leegyszerűsített krétarajzok világa – főleg, ha hozzátesszük, hogy jelen kötet a dinoszauruszokat tárgyalja – meglepő tudományos részletességgel. A magyar gyerekkönyvpiacon a jelenlegi trend éppen a részletgazdag, többféle technikával készült könyveknek van a legnagyobb sikerük, amelyek közül egyébként elég sokat a Pagony adott ki – mint ahogy a Dinók?!-kal is ők kísérleteznek.
A könyv lapjai két – jól elkülöníthető – részből állnak: a dupla oldalon rajzolt különféle dinók körül az okos mama – tyúk – okos mondandója, a nárcisztikus apa – kakas – épületes megjegyzései, az újszülött – frissen kikelt csibe – hülyeségei, és egy újabb mama – „rokon tyúk”? – félig vicces, félig tanító mondatai szövegbuborékokba rendezve olvashatók, a tulajdonképpeni nettó okosság viszont mindig külön, megszemélyesítés nélkül olvasható. Namost: amennyiben a könyv felolvasásra íródott, akkor a szövegbuborékoknak nincs sok értelme, viszont ha arra, hogy a gyerek maga olvassa a szöveget, akkor a nettó okosságnak, mert rögtön az elején latin szavakkal kezdődik minden magyarázó szöveg. Illetve mégsem: a kötet szerkesztői a könyv elején magyaros helyesírással (pl. triceratopsz, sztegoszaurusz stb.) írják ezeket, így aztán ha nehezen is, de át lehet bukdácsolni rajtuk. A közepe táján viszont jön a full latin: a suchomimus, archaeopterix szavakat pedig gyerek legyen a talpán, aki helyesen kiolvassa. Most akkor hogy is van ez?
Mindezzel együtt a könyv képes gyereknyelven beszélni és ismereteket közölni, kis terjedelméhez képest pedig rendkívül sok benne a hasznos információ. A képek meg vagy tetszenek, vagy nem, mindenesetre azt a végére minden olvasónak el kell döntenie, hogy a buta tyúk szókapcsolatot leírja/kimondja-e ezek után…
Dinók?!
Pozsonyi Pagony Kiadó, 2012., Budapest
36 oldal, 2690 Ft