Best of Kilencvenes évek #ZENE

Mindig is szerettél volna visszautazni az időben, vissza a gondtalanság és a naiv optimizmus szellemiségét sugárzó kilencvenes évekbe? Abba az évtizedbe amikor még a popzene tudott őszinte lenni? Amikor a Nickelodeon és a Cartoon Network is ontották magukból a minőségi, azóta kultusz-státuszba lövellő rajzfilmsorozatokat? A Jóbarátok, a fiúbandák és a csajpop évtizedébe? Az internet hőskorszakába, a Discman fénykorába?

Akkor péntek este a Trafiq klubban a helyed, a FUNZINE ugyanis május 22-én becsempészi a főváros szívébe a kilencvenes évek hangulatát, hogy méltó keretet adjon a kilencedik születésnapi bulijának. Gigászi parti lesz, amire a garancia az ünneplendő évtized zenei repertoárja. A jeles alkalomra készülődvén össze is szedtünk nektek tíz mesterművet a kilencvenes évekből – mindegyik évből egyet-egyet. Fogyasszátok őket egészséggel!

1990

Bár a Nothing Compares 2U eredetileg Prince szerzeménye, de igazán nagyot Sinéad O’Connor előadásában robbant. A Grammy-díjas ír énekesnő dalához készült ikonikus videoklip még Miley Cyrust is megihlette – talán ez is közrejátszott O’Connor döntésében, miszerint soha többé nem énekli el a számot (nekünk magyaroknak öröm az ürömben, hogy utoljára pont nálunk, az áprilisi MüPás koncertjén adta elő a szerzeményt).

1991

Ez az év egyértelműen Bryan Adamsé. A kilencvenes években bevett szokás volt minden kisebb-nagyobb filmhez leszerződtetni valami akkoriban épp felkapott zenészt, hogy írja már meg a mozi betétdalát, amit aztán az MTV-n unalomig ismételve még több néző becsalogatásához használhatnak fel. Nos, a Kevin Costner főszereplésével készült Robin Hoodhoz erre a nemes feladatra a kanadai Bryan Adamst kérték fel, aminek az eredménye az évtized egyik legemlékezetesebb pop-balladája lett, az (Everything I Do) I Do It For You. Sajnos a senkiháziak miatt, akiknek jobb dolguk sincs annál, minthogy legendás dalok videoklipjének YouTube-os beágyazását letiltsák, csak egy linkkel tudunk szolgálni. A kislemezből egyébként több mint 15 millió kópia kelt el, ezzel minden idők egyik legnagyobb példányszámban elkelt daláról beszélhetünk.

1992

Iggy Azalea, Jennifer Lopez, Nicki Minaj. Mi a közös bennük? Hát az, hogy mindhárman az úgy nevezett „butt pop” zenei irányzat jeles képviselői, vagyis a három hölgyemény unique selling point-ját az átlagosnál méretesebb/formásabb popsijuk jelenti. Ez ám azonban csak korunk nagy seggmániájának a betetőzése, semmiképpen sem a kezdete. A fenékrengető löketet Sir Mix-a-Lot ’92-es, univerzális üzenetű slágere adta, a Baby Got Back, amely 4 perc 13 másodpercben egy új testkép-ideált alkotott meg.

1993

Két évvel korábban, 1991-ben jelent meg a Disney-reneszánsz egyik legkedvesebb darabja a mozikban, a Szépség és a szörnyeteg, a mese pedig nemcsak a hercegnős korszakukat élő kislányokban hagyott mély nyomokat, de az érző szívű opera-rocker Meat Loaf fantáziáját is beindította. A színész-zenész élete legnagyobb sikerét érte el I’d Do Anything For Love című kislemezével, aminek a videoklipjében mesterien vegyül az Operaház fantomja és a fentebb említett animációs csoda sztorija és látványvilága: 28 országban végzett a toplisták első helyén, tizenötmilliót adtak el belőle, és még egy Grammy-t is hozott az énekesnek.

1994

Kilencvennégy tele volt soha-beindulni-nem-akaró Boyz II Men nótákkal, Mariah Carey-vel, Oroszlánkirály poszterekkel, és persze Ace of Base-szel. A svéd popcsapat csak úgy ontotta magából a hülye kézmozdulatokkal teleszórt videoklipeket az egyébként óriási slágerbomba dalaikhoz (a The Sign mind közül a legnagyobb). Tíz éves működésük során több mint harmincmillió lemezt adtak el, ezzel az Abba és a Roxette mögött toronymagasan ők a legsikeresebb svéd banda. Hallod, Lykke Li?

1995

Bár manapság Coolio mást sem csinál, mint hogy a Vacsoracsata és a Hal a tortán sztárfőző műsorok amerikai megfelelőiben parádézik, a pókhajú rapper 1995-ben maga volt a megtestesült kúlság: a gengszterrepper esztétikát gospel-elemekkel és bibilai utalásokkal teletűzdelő Gangster’s Paradise egy nagyon ügyes csavarintás eredménye – az egész dal ugyanis Stevie Wonder 1976-os Pastime Paradise címre hallgató számának kifordítása. Ritka példája annak, amikor egy koppintás jobban sikerül, mint az eredeti.

1996

Ki gondolta volna a soul zene ötvenes évekbeli megjelenésekor, vagy éppen a nyolcvanas években, amikor a kortárs R&B csillaga kezdett felívelni, hogy egy Tapsi Hapsi és Michael Jordan főszereplésével készült fél-animációs sportvígjátékhoz írják majd ennek a két műfajnak az egyik legemlékezetesebb és legnagyobb karriert befutó darabját? Márpedig R. Kelly három Grammyt is bezsebelt a Space Jam-hez írt I Believe I Can Fly-jal, amit mellesleg a Rolling Stone magazin minden idők 406. legnagyobb dalának választott meg 2004-ben.

1997

Kilencvenhét egy szuper év volt. Egyrészt akkoriban jelent meg a Blur legnagyobb slágere, a két perc két másodperc hosszú Song 2, a Tesco Disco és a BritishMood bulik örök szereplője, amiről még annyit illik tudni a számmisztika rajongóinak, hogy az angol kislemez eladási listán is a második helyet szerezte meg, az albumon is a második dalról van szó, valamint híres-hírhedt hook-ja (woo-hoo) is két szótagból áll. Másrészt meg ott volt az Eagle-Eye Cherry meg a Save Tonight, amit a klip képi világa és a zene sodró, nagyon kilencvenes-évekbeli hangulata miatt mindenki New York-kal azonosít, holott a Nagy Almához az egésznek semmi köze: az előadó svéd, a klip pedig Stockholmban forgott. Mivel nem tudunk közöttük választani, ezért álljon itt mindkét darab!

1998

Az évtized vége felé közeledvén picit felpörgött a slágergyár, 1998 már tényleg annyi örökérvényű és időtlen számot termelt ki magából, hogy a popszakmának igazából ott és akkor le kellett volna húznia a rolót, jobb évet úgyse zárhatnak, ennél már csak lejjebb van. Gettin Jiggy Wit It, I Don’t Want To Miss a Thing, Tearin’ Up My Heart, One Week, sorolhatnánk. Mégis, a korona Fatboy Slim buksiját illeti meg, az impozáns előadók dalai közül ugyanis a Rockefeller Skank-re lehet a legőrültebbeket bulizni.

1999

Nosztalgiabombákkal teli listánk végére értünk, és ismét nehéz a dolgunk, hiszen a boyband-őrület is 1999-ben tetőzött be, de a csajpop-csinnadratta is ekkor kapott új, soha eddig nem látott szexepilű löketet. Igazából nem is akarunk relációs jeleket tenni az év legjobban sikerült dalai közé, hiszen valamennyi ma is kultikus státuszban éli tovább életét házibulikban, koncerteken, tematikus partikon, fesztiválsátrakban vagy okostelefonunk memóriakártyáján. Zárásképpen jöjjön hát három ’99-es örökzöld, három teljesen különböző műfajból!