Naponta több ezer turista keresi fel, de a legizgalmasabb oldalát csak most ismerheted meg. Minisorozatunkban bemutatjuk az Országházat, ahol már folyt vér, lógtak kolbászok a korlátról és lovak ették a bútorok tömését.
A 114 éves ház rejtelmeibe Kerekes Margit, művészettörténész, és Müller Tamás, történész vezet be minket. Mostani írásunkból kiderül, mennyi funkciónak kellett már megfelelnie az Országháznak. Azt például tudtad, hogy többe szó szerint is otthonuknak mondhatták az épületet?
Kolbászból van a korlát, legalábbis az lógott le róla – Kik laktak a házban?
A parlament építésekor Magyarország területe majdnem háromszor ekkora volt, és 8 millióval többen laktak benne, mint most. Sőt, akkoriban még két kamarás országgyűlés üzemelt. Ezért meglepő, hogy hiába tervezték az épületet impozánsabb körülmények között, mára mégsem fér el benne a politikai apparátus. hogyan lehetséges ez? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk.
Amikor az épületet tervezték, még nem számoltak azzal, hogy olyan hatalmas bürokratikus rendszer fog betelepülni a házba, mint amekkora ma használja. Soha, még a két világháború között sem volt ilyen népes hivatali személyzet. Körülbelül 900 fő dolgozik az Országgyűlés hivatalában, abból 450 főnek ebben az épületben van az irodája– szolgál a válasszal Tamás.
A helyhiány miatt sajnos műemlékvédelmi szempontból nem túl szerencsés döntéseket is meg kellett hozni. A munkaszobák előtti folyosón sétálva láthatjuk, hogy a mennyezeti stukkók végezetlenül a mennyezetbe futnak – ecseteli Gitka.
Régebben több helyen sokkal szélesebb folyosók voltak. A helyhiány miatt nemcsak a folyosókat szűkítették le, de felosztották a nagyobb termeket is. Az 1950-es években, amikor beköltözött a kommunista rendszer miniszterelnökség,e kiszorította a parlamenti funkciókat – mondja Gitta.
Ez nem is volt olyan nehéz – teszi hozzá Tamás -, mivel a kommunista érában az országgyűlés körülbelül évente 4 napot ülésezett, ezért a diktatúra vezetése költözött be ide.
A világháborúk alatt, mint oly sok más középület, a parlament is számos kényszerfunkcióval bővült – folytatja Tamás. – A pince elképesztően vastag falai miatt a bombázások idején is biztonságot nyújtottak, ezért óvóhelyet és hadikórházat is kialakítottak itt.
Az első világháború után politikusok helyett rengeteg hadi segélyező és hadi rokkant hivatal lepte el az épületet. Ezek a szervezetek a felsőházi részt használták, mivel 1918-tól 1927-ig egykamarás volt az országgyűlés. Itt kaptak helyet az olyan szervezetek is, amelyek vezetői közel álltak a politikához.mint az Apponyi Albert nevéhez fűződő Magyar-Amerikai Társaság, vagy a keletkutató Turáni Társaság- árulja el Tamás.
Ennél sokkal nemesebb gesztus volt, amikor 300 vagonlakó gyereket szállásoltak el a ház különböző szobáiban. Ezek a gyerekek a trianoni országhatáron kívülről érkeztek, s mivel nem volt hol lakniuk, vagonokba kényszerültek – teszi hozzá még Tamás.
Sőt, volt, akinek munkájából adódóan az épületben kellett laknia. Ilyen volt például a ház portása, vagy gondnoka – bővíti a listát Gitta.
A gondnok például egy kétszintes lakásban élt, de a fél- és főemeleten is több lakás volt, közülük néhány hat szobás. Ezenfelül még az alagsorban is több lakást alakítottak ki, ahol munkások laktak. Kolbászokat aggattak a személyzeti lépcsőre, melyeket csak ők használhattak, a gyerekeik pedig a belső udvarban fociztak. A ’20-as években a Parlament étterme nagyon híres volt, cigányzenével szórakoztatták a népes vendégsereget, és még borozó is üzemelt a falak között – tudjuk meg Tamástól.
