Naponta több ezer turista keresi fel, de a legizgalmasabb oldalát csak most ismerheted meg. Minisorozatunkban bemutatjuk az Országházat, ahol már folyt vér, lógtak kolbászok a korlátról és lovak ették a bútorok tömését.
A 114 éves ház rejtelmeibe Kerekes Margit, művészettörténész, és Müller Tamás, történész vezet be minket. Az első részben az Országház megépítését övező botrányokba és pletykákba avatunk be , és azt is megtudod, miért éppen Steindl Imre terve nyert.
Párbajt vívtak érte– miért pont ide és miért pont ez a terv épült meg?
A politikusok már a 19. század elején követelték, hogy legyen az országnak egy háza, ám a szabadságharc kitörése és a leverése utána politikai helyzet miatt a tervpályázat kiírására csak 1880-ban években került sor. A győztes munkát Steindl Imre nyújtotta be. Az első kapavágásra 1885-ben került sor, az első országgyűlés pedig 1902 októberében ült össze. Igaz, ekkor a főrendi ház része még nem volt teljesen kész de 1902 decemberére a főrendek is elfoglalhatták az Országház északi szárnyát.
1880 és 1904 között azonban sok szappanoperába is beillő helyzet alakult ki.
Sok vita volt azzal kapcsolatban, hova is épüljön a parlament. A legtöbb ember egyetértett azzal, hogy a Duna partján kéne építkezni, mivel ennél impozánsabb helyet nehezen találni a városban. A politikusok egy kisebb része viszont azt akarta, hogy a Nemzeti Múzeumhoz, illetve a Sándor utcához közel építsék a parlamentet, mivel az országgyűlés akkoriban ezen a két helyen működött. Az államférfiak a környéken béreltek lakást, hogy közel legyenek a munkahelyükhöz, és nem akarták, hogy ez a kényelmes helyzet megváltozzon – tudjuk meg Gitkától.
Végül a mai Kossuth térre esett a választás, amit eredetileg Tömő térnek hívták, mivel a pestiek ide hordták az építési szemetüket. Itt volt a Királyi Hajóhivatal egyik épülete, a Királyi Társzékhely egyik raktára, és a vízmű egyik részlege is. Ezeket leszámítva üres, periférikus terület volt– meséli Tamás.
A mai Kossuth téren lévő földterületek többsége egyébként állami tulajdonúak volt, így ebből a szempontból kellemes megoldást jelentett ide tervezni az épületet. Az elképzelés végül botrányba fulladt. Tisza István miniszterelnököt megvádolták, hogy azért támogatja, hogy a mai Kossuth térre épüljön az Országház, mert rokonának, Tisza Lajosnak is itt volt telke (a mai Szamos Marcipán bolt helyén), és a parlament közelségével akarja értékesebbé tenni a földjét. Tisza azzal védekezett, hogy a Nemzeti Múzeum közelében még több birtoka van a családnak , és ha valóban nyerészkedni akart volna akkor azt támogatná, hogy oda építsék a parlamentet. Végül párbajig fajult a dolog, melyet Tisza István meg is nyert – mondja Tamás.
Becsületbeli ügy
Vajon milyen ellentétek feszültek a tervpályázatra munkájukat benyújtó építészek között? Végül miért Steindl Imre tervei győztek? Gitka elárulja a válaszokat.
A tervpályázat bírálatát követően Hauszmann Alajosnak és Steindl Imrének egyenlő szavazata volt, végül mégis Steindl győzött, talán a gótikus terve miatt, mivel Andrássynak kifejezetten tetszett ez a stílus. A két férfi nagyon különbözött egymástól. Bár mindketten sztárépítésznek számítottak, Hauszmann, népszerű, beszédes ember volt, aki jól el tudta adni magát, sok tanítványa volt a műegyetemen. Steindl ezzel szemben csendes, visszahúzódó volt, amiért kissé mogorvának is tűnhetett.– ecseteli Gitka az építészek jellemét.
Bár Hauszmann elvesztette a Parlament építésének a pályázatát, „vigaszdíjként” felépíthette a Kúriát. Sőt, az ő épületén a kor legnevesebb szobrászai és festői dolgoztak, nem úgy, mint a parlament esetében, amiért sokat kritizálták az országházat– teszi hozzá Gitka.
A téren lévő házak egyébként a három hatalmi ág szimbólumának is felfoghatóak. A Földművelődési Minisztérium a végrehajtó hatalmat, az országház a törvényhozóit, a kúria pedig az igazságszolgáltatást jelképezi. Ezek az épületek, szemben a közhiedelemmel, nem a parlament építési pályázatának meg nem valósult darabjai – árul el újabb érdekességeket Tamás.
A parlament körüli tér rendezésekor felmerült, hogy az Alkotmány utcát kiegyenesítik, hogy merőleges legyen az épületre, ezt azonban elvetették, mivel rengeteg házat kellett volna lebontaniuk. A Kossuth tér ekkor még alig volt beépítve, csak az 1920-as években kezdett benépesedni. Ekkor a Fővárosi Közmumkák Tanácsa tanácsa pontosan meghatározta, hogyan kell az itt épülő házak homlokzatának kinéznie. További szabály volt, hogy az épületek nem lehettek magasabbak az Országháznál. Tilos volt a földszintjeiken üzletet nyitni, csak éttermet, kávéházakat és irodákat üzemeltethetnek – beszél a főváros atyjainak szigorú intézkedéseiről Tamás. – A mostani rekonstrukció célja is az volt, hogy semmi ne terelje el az emberek figyelmét a Parlamentről, és minden irányból kiemelkedjen a környezetéből.
A történet itt még nem ért véget.
Holnap jelentkezünk sorozatunk második részével!