A FeelingFinder.hu nem egy hagyományos társkereső, hanem kapcsolati böngésző. Először is, nem csak kizárólag életünk párjára lelhetünk itt rá, kereshetünk barátokat, sőt még szexpartnert is. Másodszor pedig ahhoz, hogy profilunk elérhető legyen, el kell készítenünk különböző, szakértők által összeállított személyiségteszteket, hogy biztosan a hozzánk leginkább illő emberbe fussunk bele az online kalandozás során. A különleges oldal szakértőjével, Dr. Csernus Imrével a projektről, párkapcsolatokról, társkeresésről, konfliktusokról beszélgettünk, de a végén össze szedve bátorságunkat feltettük a nagy kérdést is: nem érzi, hogy tőle mindenki fél?
Miért lett nehezebb napjainkban a társkeresés?
Nem lehet nehezebb. Az emberek tele vannak félelmekkel, közben nem érzik, nem látják a saját felelősségüket a folyamatban. A régi közmondást idézve: a másik szemében keresem a szálkát, a magaméban meg nem akarom észrevenni a gerendát sem. Ha valaki képes megfogalmazni, mi a gerenda az ő esetében, esélyt ad magának a változásra. Ellenben amíg magamnál nem ismerem fel azt a gerendát, addig másra vetítem majd rá a saját hiányosságaimat. Amíg azt hajtogatom, én rendben vagyok, mindent megtettem, igazam van – tehát tulajdonképpen isten vagyok –, addig ugyanilyen emberekkel fogok találkozni.
Olyanokkal, akik szintén hárítják a felelősséget, tévedhetetlen istent játszanak. Így nem jutunk dűlőre egymással. Az együttélés során lelepleződő stiklik valójában jellemző emberi vonások, hiányosságok. Csakhogy amikor a másik emberről van szó könnyen elfeledkezünk róla, hogy nem egy istennővel hozott össze a sors, hanem egy emberrel, aki szeszélyes, néha kiabálni fog, aki haragudni fog, de emellett figyelmes és akár hűséges is, szeretetteljes. Esendő emberekkel találkozunk nap mint nap, és mi magunk is azok vagyunk. Csakhogy mai világunkban a fogyasztói társadalmat támogató reklámok olyan „pozitív” attitűdökről harsognak, amik irreális elvárásokat támasztanak az emberrel, a kapcsolatokkal szemben. Valójában ezért futunk lyukra. Azt hajszoljuk, azt hazudjuk, ami nincs.
Korábban említette, mennyire fontosak két ember kapcsolatában az első pillanatok, az első találkozás, a spontán reakciók. Ezzel a weboldallal nem pont ezt zárják ki?
Nem. Amikor itt felveszem a kapcsolatot valakivel, csak egy számértéket, összeillőségi százalékot látok a keresztneve és a fotója mellett. A kezdeti ismerkedő fázisban olyasmiket tudok meg róla, hogy épp úgy szeret olvasni, mint én vagy épp úgy szereti a kutyákat, mint én… Vagy pl. hogy épp annyira fontos számára a szexualitás, mint nekem. Tehát néhány alapvető vagy épp felszínesebb információm lehet a másikról, de ez nem azt jelenti, hogy ismerni fogom. Látom bizonyos részeit, amiket hajlandó megmutatni nekem. Az első találkozás spontaneitását ez nem teszi tönkre. De biztonságosabban választhatom ki, kivel érdemes találkoznom.
Ön szerint mennyire igaz a párkeresésre, hogy az ellentétek vonzzák egymást?
Ez egy sztereotípia. Ha nincs definiálva, mi az az ellentét, nem jelenthetjük ki, hogy ez igaz. Mondjuk az egyik ember szeret hazudni, a másik csak az őszinteségben hisz. Ez a két dolog vonzza egymást? Szerintem pillanatok alatt kudarc lesz a kapcsolatból.
Jellemző ma Magyarországon, hogy párkapcsolati konfliktusok miatt is felkeressük a pszichológust?
Persze, de a párkapcsolati probléma csak a felszín, ami mögött az önismeret hiánya áll, illetve az, hogy rengetegen vannak, akik még a saját érzelmeiket sem tudják beazonosítani. Például: azt hiszem, hogy szerelmes vagyok, miközben színtiszta testi vonzalomról van szó. Szerelemnek hívom, de ez nem az. Megkívántam a másikat fizikálisan, ennyi. Lehetséges, hogy intellektuálisan semmi közöm hozzá, és csalódott leszek, mikor ezt el kell ismernem. Vagy észreveszem, hogy másik kapaszkodik belém és az nekem már nem fér bele. Manipulál, zsarol és féltékeny… De a társkereső teszt hozzásegít, hogy felmérjem az erőviszonyokat, vajon mit tudnánk kihozni ebből a kapcsolatból, a szexen túl?
Ha valaki kitölti ezt a tesztet, kap valami javaslatot is, min kellene változtatnia?
Az oldalon van egy rövid önismereti teszt. Ehhez tartozik videoértékelés, ami nagyvonalakban bemutatja a személyiséget, és felvet kérdéseket is, amiken érdemes elgondolkozni. A komoly önismereti munkához azonban segítőre van szükség, szakemberre, és sok-sok egyéni munkára. Ez hozzásegíti a személyiséget az igazi fejlődéshez. A teszt inkább csak egy „sorvezető”.
Rengeteg sablon eszembe jutott a délután folyamán. Hogy míg régen az emberek megbeszélték a problémáikat, ma már inkább elválnak. Szóba került az a városi legenda is, hogy egy kapcsolat kritikus pontja a hetedik év.
Nagyon kevés körülöttünk az őszinte vélemény. Elkezdtük az őszinteség szóhoz hozzácsatolni más jelzőket: kegyetlenül őszinte, nagyon őszinte, igazságtalanul őszinte… Miért? Hát az őszinte, az őszinte, nem? A rohanó világban a bizonytalan és befolyásolható ember felületesen szemlélődik, és nem akarja észrevenni, hogy manipulálják, mert az fájna. A fogyasztói társadalom mindent elkövet, hogy az illető ember figyelmét elterelje a fájdalomról. Ezért nem vagyunk már őszinték. Változást szeretnénk, fájdalmat nem, pedig a kettő gyakran együtt jár. A reklámokban nincsenek öreg arcok, a betegségtől minél gyorsabban szabadulni kell, fitten, mosolyogva futni tovább.
A fogyasztói társadalom és az önismeret hiánya felelős azért, hogy ha az ember, aki menekül a fájdalom elől, kapásból ledobja magáról az aktuális kapcsolatot, ahelyett, hogy elkezdené azt helyrerakni. És a befolyásolható ember rengeteg olyan véleményt hall, ami ha illik az ő világképéhez vagy a törvényeihez, akkor persze igazolva látja magát. Ha hét évig tart egy kapcsolat, utána szia van, és elhisszük, hogy ez az eltelt idő függvénye, akkor fel vagyunk mentve a kudarc alól, nem?
A nyilvánosság előtt a karrierje a tévéműsorral kezdődött, azután jöttek a könyvek, most pedig ez a weboldal. Szerepel a motivációi között, hogy egyszerre sok embernek akar segíteni?
Mindig ez volt a célom. De először rá kellett jönnöm, hogy a saját életemben sem működnek bizonyos részek, mégpedig azért nem, mert dogmák irányítanak. Tudattalanul is használtam azokat a törvényeket, amelyekről az öregek azt mondták, ennek így kell lenni, csak így működik. És én úgy csináltam. És nem jött össze. Először azt mondtam, én vagyok a hülye. Még jobban akartam ugyanúgy csinálni, ahogy mondták, még kevésbé jött össze. És akkor elkezdtem megkérdőjelezni mindazt, amit tanultam rájöttem, hogy e mögött rengeteg tévhit áll. Lejárt lemezek, amiknek egy része soha nem is volt igaz. Akkor kezdtem el írni a könyveket, hogy megosszam másokkal a felismeréseket, amik önnönmagam életén ténylegesen változtatni kezdtek. Jobban lettem, elkezdtem mosolyogni, vállalni a felelősséget. Rájöttem, hogy a felelősségvállastól jól érzem magam, jó, hogy ki tudom húzni magam önmagam előtt, és ha én meg tudom tenni, mások is képesek rá.
Nemrég jelent meg a legújabb könyve…
Decemberben jött ki az utolsó könyv, „A kiút” címmel. Az elmúlt húsz év tapasztalatait és felismeréseit sűrítettem bele.
Van még egy kérdésem. Nem tapasztalja néha, hogy félnek Öntől az emberek?
De. Csak tisztában vagyok vele, hogy nem tőlem félnek. Attól félnek, amit számukra jelképezek.
Mit jelképez?
Az emberek attól rettegnek, hogy látom, amit takargatnak. Az őszinteségtől félnek. És akkor egyszerűbb ráhúzni a Csernusra, hogy tartok tőle, mint ránézni önmagamra. Arra, amit egyébként jó ideje már tudok és érzek is, csak nem mertem még sohasem hangosan kimondani.
A FeelingFinder ezen az oldalon található: www.feelingfinder.com