Megvolt a bányászzenekar, a megnyitó, és közben senki sem ájult el. Csütörtökön elkezdődött a POSZT.
A Széchényi tér idén három gigantikus pattanással egészült ki: az év elején társtulajdonossá avanzsált Magyar Teátrumi Társaság itt állította fel sátrait, a Dzsámi előtti hármas komplexumban. A sátorban folyamatos a műsor, ami nem nagyon zavarja a pécsieket: ugyanúgy korzóznak esténként, mint eddig. Hogy a turistáknak igen intenzíven kell keresniük a megfelelő szöget a dzsámi fényképezéséhez, az már más kérdés… Mindenesetre a Pécsi Ércbányász rezesei megtalálták a helyüket, a tér aljáról vezették fel a tömeget a színház elé, ahol – a hagyományoknak megfelelően – elhangzottak a szokásos köszöntők, amelyekből – a hagyományoknak megfelelően – semmit nem hallottunk.
Két vidéki előadással kezdődött a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramja. A veszprémiek Jane Austen Értelem és Érzelem című regényének színpadi adaptációjával, a miskolciak Spiró György Koccanásával nyitották a napot és a fesztivált.
A veszprémi előadás nagy feladatra vállalkozott: egy ikonikus romantikus regényt színpadra tenni nem hálás feladat, majdhogynem lehetetlen. A színpadi változat nem lehet olyan, mint a regény, és ebben az esetben Deres Péter dramaturg nem is erre vállalkozott. A veszprémi Értelem és érzelem tele van humorral, elrajzolt karakterekkel, amelyekben a színészek csak úgy lubickolhatnak. Nagyjából a Csengetett, mylord? szintig idióta főnemesek, sirek és lordok sorakoznak egymás mellett, a hősszerelmesek pedig sem a szó, sem a tettek terén nem érdemlik meg egyetlen nő figyelmét sem. Azok az idealizált férfiak, akik a regényben szerepelnek, itt sehol sincsenek: Edward Ferrars pipogya alak, aki már nem fiatal, mégis anyja és nővére irányítja az életét, John Willoughby maximum csinosnak mondható, de nem értjük, miért zúgnak bele, és Brandod ezredes… nos, ő titokzatos, gátlásos, és annak ellenére, hogy középkorú, neki ítélnénk az összes lányt – ha már választani kell…
A veszprémi előadást Valló Péter rendezte, aki – szokásához híven – maga tervezte hozzá a díszletet is. Az előadás 3 órája egy dimbes-dombos zöld réten játszódik, hátul vetített lakásbelsőkkel, romantika-korabeli természetképekkel. Az ötlet elsőre zseniális, aztán ugyanez a zsenialitás fordul az előadás ellen: a mesterséges dombokat kerülgetni, a cselekményt közben úgy vinni, hogy nem legyen unalmas, nos, ez nem mindig sikerül.
Az előadás több ponton leül, és ennek nemcsak a díszlet az oka: a három Dashwood-lány küzdelme a szerelemért csak úgy élvezhető, ha nemcsak a férfiaknak, hanem a nőknek is van karaktere. De valahogy matt, semmilyen az egész: egyedül Kéri Kittynek sikerül átadnia valamit Elinor személyiségéből. Trokán Anna a szenvedélyes, javíthatatlanul romantikus Marianne-t játssza, de mintha energiáit és eszközeit valami láthatatlan erő tartaná vissza. Margaret ebben a változatban tizenöt éves, a kor hagyományai szerint már nem kislány, de a huszonéves Bécsi Kamillának úgy kell ugrálnia, mintha Margaret egy hat-hét éves csitri lenne. Mrs Dashwood, a lányok anyja szinte semmilyen érzelmet nem mutat: a viktoriánus feszesség érezhető Csarnóy Zsuzsanna alakításán, ami meglehetősen zavaró.
A romantika korából elég durván rántanak be a mai korba a nyíregyháziak: a Koccanás egy idealizált állapottal kezdődik: a sötétben madárcsicsergés, háboríthatatlan nyugalom, aztán hirtelen fékcsikorgás, és annak a bizonyosa koccanásnak a hangjai hallatszanak. Spiró drámája megért már egy színházi és egy filmes adaptációt, és mindkettőnek ugyanaz volt a baja, mint amit itt is láthatunk: egy laza, bohózatnyi poénra épül, jó karakterekre, akik nem tudják, vagy nagyon is tudják, mit kezdjenek ezzel a helyzettel. Node ezt elnyújtani két órában? Precíz vonalvezetés kellene hozzá, vagy legalább pár jó figura, akik köré építeni lehet az előadást. Sajnos ez nem igazán sikerült a szerzőnek. Nyíregyházán Tasnádi Csaba próbálkozik kizökkenteni a darabot a folytonos le-leülés állapotából, a Csókolom zenekar zenéivel, amelyeket maguk a karakterek is énekelnek. Ez néha sikerül, de legtöbbször inkább zavaró – bár kétségtelen, hogy az este 10 órás kezdés nem egy ideális állapot, sem a néző, sem a színész számára. Petneházy Attila és Kuthy Patrícia kísérletet tesz arra, hogy a hátán cipelje az előadást, de a HR-es és a sokdiplomás-soknyelvvizsgás anyuka bontakozó románca ezúttal vékonykára sikeredik… A minden körülményből hasznot húzó vállalkozó karaktere hálás színészi feladat, Horváth László Attila hozza is a figurát, de sajnos az energiái nagyjából éjjel 11 körül elfogynak.
Mindent összevetve: a Koccanásnak nem sikerült a feladatot teljesíteni, de kérdés, hogy Spiró György darabja egyáltalán teljesíthető-e…
Fotók:
Értelem és Érzelem: Melczer Zsolt
Koccanás: Karádi Zsolt