Az Angyalok Amerikában nem egy leányregény – ráadásul összefércelve egy másik Tony Kushner-drámával, a Persztrojkával négy órát hasít ki az estéből. A Nemzetiben már megint nem finomkodnak…
Robertázás
A bemutatót, a világhírű, román származású Andrei Şerban rendezését néhány nappal az éppen aktuális szélsőjobboldali robertázás után tartották – az előadás egyik legszebb jelenetében Alföldi Róbert transzvesztitának öltözve áll a színpadon, full sminkben, ahogy azt kell. Merész és költői egyben.
Buzizás
Az előadás legkritikusabb pontja – amely miatt a fanyalgóknak a legszélesebb skálán lehet szánkázniuk –, hogy itt bizony minden van. Főhőse nemcsak Prior Walter, a meleg, AIDS-es művész. Kusher Pulitzer-díjas drámájával ellentétben – amelynek feldolgozását az este első felében látjuk – szétszóródik a „hős” fogalma: morzsáit megtaláljuk Prior szerelmében, Louisban, aki nem tud mit kezdeni a helyzettel, képtelen párját ápolni, így megkezdi saját kálváriáját – bár zsidó lévén ez a kijelentés meglehetős eufemizmusnak tűnhet. Szintén főhősi „babérokra tör” Joe, a hithű, mormon törvényszéki fogalmazó, aki egy adott ponttól képtelen tovább tagadni maga előtt, hogy meleg. Saját poklában jár Roy Cohn, a melegségét hatalma megszilárdítására használó politikus is, akiről hamarosan kiderül, hogy túlzott hataloméhsége és buzgalma AIDS-hez vezetett…
Akárki
A történet első ránézésre zavarosnak tűnhet, mint ahogy az is: a 80-as évek, a Reagan-korszak hű lenyomata – egyben a mai Magyarországé is. A zavarosban halászó, önmagukban és környezetükben is bizonytalan emberek kavarognak a színen, az Izsák Lili tervezte hatalmas körhinta és a Nemzeti változatos süllyesztőrendszerének sajátosságait bőven kihasználva. A néző megkísérelheti összeszedni magát, és követni a kulturális utalások sorozatát, de ha valamit nem tud vagy nem képes befogni, akkor sincs baj. Bár azért vannak támpontok: Alföldi Róbert Prior Walterje jöhetett volna a Peer Gyntből, Az ember tragédiájából vagy a Godot-ra várvából is, általános figura: mi vagyunk, kortól, nemtől és nemi identitástól függetlenül.
Elfogadás
Azzal együtt, hogy az előadás nagyon nagy erénye a humor, mégis zsigeri dolgokról szól. Mondjuk arról, hogy képes lesz-e valaha egymás szemébe nézni a Nemzeti előtt és mögött más-más célokért vagy ellen tüntető tömeg. Vagy hogy jó-e, ha felhördül a nézőtér, ha egy férfit (konkrétan Alföldit) női ruhában lát a színpadon. Vagy hogy miért nem hördül fel, amikor Udvaros Dorottya Alekszij Antedilluvjanovics Prelapszarjanovként Hruscsov-módra csapkodja az asztalt a saját cipőjével. Vagy hogy miért van az, hogy képtelenek vagyunk elfogadni: van/nincs hepiend?
Fotók: Nemzetiszinhaz.hu