Amit az ’56-os forradalom sem tudott megállítani

Mai fotósorozatunkban a kettes metrót mutattuk be. A képek mellé érkezzenek most a járat története is.

kelet-nyugat irányban haladó vonal terve már évekkel az 1956-os forradalom előtt felvetődött, annak ellenére, hogy utána még jó ideig még csak álmodhatott róla a budapesti utazóközönség. Amikor az építést 1950-ben elrendelte a kormány, a Népstadion (mai Puskás Ferenc Stadion) és a Déli pályaudvar összekötésével számoltak. A kivitelezés meg is kezdődött, ám 1953-ban le kellett állítani, más nagyszabású beruházásokkal együtt. Ez után hosszabb szünet következett, mely során mindössze állapotmegőrző munkák folytak.

A projekt új lendületet csak a ’60-es években kapott, 1970-re be is fejeződött a beruházás nagy része.

1970. április 3-án indultak meg az első utasokat szállító metró kocsik a Deák tér és a közben kibővített útvonalba bekerült Fehér út (Örs Vezér tere) között, majd 1972-ben átadták a ma használatos szakaszokat is, egészen a Déli pályaudvarig.

A metrót csupán az ezredfordulót követően kellett helyrepofozni, akkorra azonban már meglehetősen sürgőssé váltak javítások: 2004 és 2007 között több fázisban állították helyre a leharcolt állomásokat. Ezzel egy időben a városvezetés új szerelvények vásárlása mellett döntött, amelyek megérkezése azonban nem kevés csúszást követően történt meg: az első Alstom típusú vonatot csak 2012 szeptemberében vehettük szemügyre testközelből működés közben, idővel azonban az összes orosz kocsit lecserélték az új típusú francia gyártmányra. 2013. május elsejével az utolsó rozsdás szerelvény is eltűnt a kettes metró sínpárjáról.


A fotósorozat megtekintéséért kattints ide.

Szöveg és képek: Faragó László.