Amikor nincs megoldás – Váltságdíj

Váltságdíj címmel filmes hatású, pörgős krimit mutattak be 22-én az Új Színházban. A történetben egy eltűnt kisgyerek élete a tét, megtalálására pedig egy elszánt nyomozónő vállalkozik, akit Tóth Ildikó alakít. A fotóspróba után vele is beszélgettünk.

„Attól a naptól kezdve az anya hajnalban kel, minden zajra felriad, arra is, amit nem is hall, a gyerek szobájába rohan, hogy lássa, ott van-e még. Attól a naptól kezdve az anyának nincs egy nyugodt perce, és nem is lesz soha többé, mert a gonosz megtanított neki valamit: a félelmet” – mindössze ennyi információt köt az orrunkra az Új színház új stúdiószínpadi bemutatójának, a Váltságdíjnak az ajánlója. Így valóban úgy ültünk be a Jordi Galcerán spanyol drámaíró darabjából készült előadásra, hogy fogalmunk sem volt, mire számíthatunk. Az viszonylag gyorsan világossá vált, hogy egy filmszerű, a kevés szereplő ellenére pörgős, feszültséggel teli és izgalmas történettel állunk szemben, amelyben egy anya kétségbeesetten próbálja megtalálni elveszett fiát egy lepusztult, valahogy mégis otthonos rendőrkapitányság díszletei között.

Krimi és pszichodráma egyben

Az utóbbi években egyre több olyan filmmel találkozhattunk, amely képi statikussága ellenére képes volt egy őrületes és fordulatokkal teli sztorit elmesélni – valami hasonló valósult most meg az Új Színház Bubik István Stúdiószínpadán. Egyszerre kapunk krimit és pszichodrámát, de helyenként a mostanában igen népszerű bűnügyi sorozatok hangulata is felsejlik. Nem véletlen, hogy az előadás alapjául szolgáló drámát jegyző szerző, Jordi Galcerán forgatókönyvíró is egyben. Nemzetközi szinten A Grönholm-módszer című drámájával vált ismertté, amelyet Magyarországon – a most bemutatott Váltságdíjhoz hasonlóan – az Új Színház mutatott be először.

A gyerekét elveszítő, tehetetlen anya szerepében Fodor Annamáriát láthatjuk, aki elementáris színpadi jelenlétével valószínűleg egy nézőt sem hagy hidegen. Az előadás szereposztásában érdekes módon éppen ő az egyetlen, aki az Új Színház társulati tagja. A rendőri segítséget, ezzel együtt a tehetetlenséget generáló bürokráciát viszont a Neptun Brigád tagjai képviselik: Pepét Kövesdi László, Ribót Ficzere Béla, az egyébként zseniálisan extravagáns informatikust pedig Gáspár Anna alakítja, María nyomozó szerepében pedig a meghívott vendég Tóth Ildikót láthatjuk. A 3 éves fiú eltűnése eleinte mindennapi esetnek indul – már ami a körülményeket illeti –, aztán azzal a beteg mozzanattal bonyolódik a helyzet, hogy a gyerekrabló webkamerán keresztül közvetíti a bezárt kisfiú aktuális képét. A kijelzőn ráadásul elindul a visszaszámlálás…

Egy 18 éves fiúnak nem mondhatod, hogy majd most bepótoljuk

A bizarr történések nem csak a kétségbeesett anyát, hanem a nyomozást vezető Maríát is megviselik, aki szintén egy kisfiú anyjaként szembesül az egyre jobban elharapózó helyzettel. Az egyszerre kemény és érzékeny nyomozónőt alakító Tóth Ildikóval a fotóspróba után beszélgettünk, aki maga is egy nemsokára 9 éves kisfiú édesanyja. A színésznő elmondta, az utóbbi években azért vállalt csak évi két premiert, hogy minél több időt tölthessen a fiával. „Egyszerűen több időt szerettem volna vele együtt lenni, mert tudom, hogy azt nem lehet bepótolni. Nem mondhatom neki akkor, amikor már 18 éves, hogy majd most bepótoljuk. Most már vállalnék több munkát is, csak egyelőre nincs több felkérés” – mesélte.

A színésznő elmondta: nem önszántából lett szabadúszó, ’98-ban igazgatóváltás miatt szerződött el az Új Színházból. „Ez egy darabig nagyon jól működött, akkor volt egy fellendülés a film terén is, majdnem minden évben forgattam, nagy szerencsém volt. Aztán megszületett a kisfiam, emellett nagyon sok minden kiszámíthatatlan lett a színházi világban és körülöttünk” – tette hozzá. „Az a fajta struktúra, amibe mi belenőttünk főiskolásként, már akkor is összeomlani látszott, de igazából most nagyobbnak tűnik a káosz. Mindenki keresi benne a helyét, felnőtt egy generáció, akiket nevezhetünk függetleneknek, alternatívoknak, akik nagyon együtt akarnak valamit csinálni, el akarják mondani, amit a világról gondolnak. Ugyanakkor van egy nagy ijedtség is, mindenki áll, vár”.

A kétségek mindig előrehajtják az embert

Tóth Ildikó néhány éve úgy fogalmazott, ereje teljében érzi magát, de egyre több benne a kétely is. Beszélgetésünkkor hozzáfűzte: „Egy színész életében ez állandóan hullámzik, de szerintem a kétségek és kételyek mindig előrehajtják az embert. Színházi szempontból nem is olyan nagyon jó művészi állapot túlzottan nyugodtnak, boldognak és kiegyensúlyozottnak lenni, mert egyfajta motort is jelent, ha az ember kérdéseket tesz fel magának”.

A Váltságdíj esetében a színésznő nem annyira a krimisztorit érzi aktuálisnak, sokkal inkább az internet hihetetlen erejének bemutatását. „Az emberiség kezében van egy hatalom, egy csodálatos dolog, ami tele van veszélyekkel és jó lehetőségekkel: ez az internet. Bár az ember alkotta meg, valószínűleg megint előbb történt valami, mint hogy a használatára elég érett legyen az emberiség. Rengeteg veszélyt rejt. Olyan virtuális képet tud teremteni az emberben, amelyben összemosódik, hogy mi a valóság és mi a képzelet világa. Előfordul például, hogy a Facebookon egy lány azt írja a barátjának, hogy le van koptatva: sokkal több felelősséggel tartozunk egymás iránt, mint hogy egy mondatban elintézzünk egy kapcsolatot”.

A Váltságdíj című előadás január 22-től látható az Új Színház Bubik István Stúdiószínpadán, majd február 13-án és 15-én a Millenárison. Rendező: Baksa Imre.

Fotó: Lengyel Anna Vera