A múlt héten már félig körbejártuk a „karácsonyi filmek, kicsit másképp” témát, most pedig itt az ideje, hogy a kört be is zárjuk. Az előző felvonásban a vér és erőszaké volt a főszerep, most pedig inkább hibáink beismeréséé és a változásé lesz: azért a nyál csöpögésétől nem kell tartani.
Tapló Télapó (2003)
A Tapló Télapó úgy szól a karácsony szelleméről és a szeretet fontosságáról, hogy a főszereplője egy alkoholista tolvaj, aki Mikulásnak öltözve rabolja ki a neki és krampuszának helyet adó áruházakat, tömve van alig burkolt szexuális tartalommal, és a mellett sem szeretnénk elmenni, hogy egy perc játékidőre átlagban 3,3 káromkodás jut. Kötelező darab.
Mi a manó (2003)
Szintén 2003-as mozi, és habár nem vált rögtön kultuszfilmmé, azért az elmúlt 11 év során elég szépen gyarapodott a Mi a manó tábora ahhoz, hogy lassan erről is új klasszikusként kezdjünk el beszélni. Will Ferrelt lehet utálni, és elég idegesítő tud lenni nagyra nőtt manóként is, de a szívet melengető, a ’80-as évek karácsonyi filmjeit idéző befejezéséért és az ekkor még a cukiságfaktort teljesen kimaxoló Zooey Deschanelért simán megéri rászánni másfél órát ha már jól teleettük magunkat mákos bejglivel.
Holiday (2006)
Vitathatatlan tény, hogy kilencvenes évek volt a romantikus komédiák legfényesebb időszaka. Akármennyire is próbálkoztak a magyar filmkészítők az elmúlt másfél évtizedben a műfaj újraélesztésével, ez a sokkal profibb amerikaiaknak sem nagyon ment – egy-két szerencsés próbálkozástól eltekintve. A 2006-os Holiday pedig pontosan ilyen darab: a Jack Black, Kate Winslet, Jude Law és Cameron Diaz főszereplésével készült mozi úgy frissítette fel a romkomok áporodott levegőjét, hogy egy vérbeli ’90-es évekbeli rendezőnő kezei alól került ki, és egész hangulatában azt a végtelenségig optimista és gondtalan évtizedet idézte meg, miközben egy csöppet sem érződött újramelegítettnek a fogás. Aki maga már elfelejtette, hogy milyen volt a karácsonyi ünnepek hangulata a békebeli kilencvenes években, annak a Holiday jó támpontot fog jelenteni.
Szellemes Karácsony (1988)
Sokak szerint ezzel a filmmel vette kezdetét az azóta is tartó Bill Murray-reneszánsz, mi pedig inkább nem vitatkozunk, hanem igazat adunk nekik. A Szellemes Karácsony Charles Dickens Karácsony ének című történetének modern kori feldolgozása, főszereplője, Frank Cross, egy önző és hideg szívű tv producer, akit szenteste meglátogat három karácsonyi szellem, azzal a céllal, hogy móresre tanítsák a cinikus, csak magával foglalkozó Franket.
Halálos fegyver (1987)
A Die Hard-ot mindenki szereti alternatív karácsonyi filmes listái élére állítani (ezt a múltkor mi is megtettük), közben pedig valahogy mégis megfeledkeznek a kor másik legnagyobb akciófilm sorozatáról, a Halálos fegyverről. Pedig a Mel Gibson-os klasszikus rögtön a Jingle Bell Rock-kal indít, egy fenyőfapiacon is megfordulunk, a finálé pedig Karácsony napján, a fa körül, a családi szeretet melegében éri főhőseinket. Aki egy jó kis durrogtatós mozira vágyik az ünnepek alatt, de a Die Hard-ot már unja, annak a Halálos fegyvert ajánljuk.
