Aglaja története valamikor a hetvenes években kezdődik – és tart napjainkig. Deák Krisztina filmje nem kevés ideig készült, és – nem úgy, mint A miskolci boniésklájd esetében – nagyon jót tett neki.
Aglaja Veteranyi fiatalon elhunyt, román-magyar családból származó írónő – aki elsősorban színészként volt ismert Svájcban. Részben – vagy inkább főleg – önéletrajzi elemekkel tarkított könyvéből, A gyermek a forró puliszkába esettből készített Deák Krisztina filmet 2010-ben, amely különböző bonyodalmak után október közepétől látható a mozikban.
Az Aglaja mesélője egy fiatal lány, aki egy cirkuszos dinasztiába született bele, a hetvenes évek vége felé, Romániában: anyja ünnepelt légtornász, az állami cirkusz sztárja, még „a főnök” is odavolt érte. Apja egy dologhoz értett csak: a seggre eséshez, de azt nála jobban senki sem csinálta a világon. Ilyen felmenőkkel borítékolható, hogy a címszereplő sem lesz „százas”.
Egy furcsa, mesés világ tárul fel a közel két órás film kockáin keresztül: liliputi színházigazgatók, Flájing Görlök, bohócok, szőrös nők, csillogó, mégis esendőségükben szép magántörténetek. A film akár a 19. vagy a 18. században is játszódhatna, hiszen azokban az időkben ugyanúgy járták a cirkuszosok a vidéket – legfeljebb a lakókocsit nem autó, hanem ló húzta.
Deák Krisztinától az eddigiek alapján nem feltétlenül vártunk ilyen átgondolt, képi szépségekkel is megajándékozó mesét: az Aglaja történetben elrejtve ott a békebeli monarchiális Erdély, Svájc hidegsége, Constanţa máig is időtlen lepukkantsága – minden adott egy különleges atmoszférájú alkotáshoz – amely persze vitathatatlanul jó nyersanyagból készült.
Üdítő Ónodi Esztert összetett, hús-vér női figurában látni – az ünnepelt cirkuszművészből háziasszonnyá vedlett, majd a vietnami csodamutatvány megvétele után világhírességgé váló Sabine hullámvölgyeit és hullámhegyeit éppen neki találták ki. Nagyszerű búcsú a fruskaszerepektől – alig várjuk a továbbiakat.
A film nagy felfedezése mégiscsak a címszereplőt, a gyerek Aglaját alakító Jávor Babett: a kislánynak olyan kisugárzása van, amiért felnőtt színésznők boldogan adnák oda a fél karjukat, ráadásul furcsasága, arcának játékos rángásai itt most a figura előnyére is válnak. Móga Piroska alakítja a fiatal felnőtt Aglaját: mivel a történet szerint hét év leánynevelő intézet következett a színészváltás előtt, kicsit más eszközökkel, de nagyon intenzíven adja a nőiségével teljesen tisztában nem lévő lányt – aki közben azzal keresi a kenyerét, hogy gyakorlatilag meztelenül hegedül egy lebuj színpadán…
Mindent összevetve az Aglaja nem könnyű lányregény – egy különös film egy különös világról, amely olyannyira megnyomorította az igazi Aglaját, hogy még negyven éves kora előtt kiszállt az életből. Ha szeretted a Csoda Krakkóbant, mindeképpen nézd meg, nem fogsz csalódni!
