Ady és az élőhalottak – interjú a Nyugat+Zombik készítőjével

Hét nyugatos írót kellemetlen meglepetés ér el a New York kávéházban. Az ismert irodalmároknak egy tömegnyi zombival kell szembenézniük Csepella Olivér képregényében, aki az internet népétől kevesebb mint egy nap alatt szedte össze az alkotáshoz és kiadáshoz szükséges több millió forintot. A Nyugat+Zombik alkotójával beszélgettünk.

Meglepett, hogy kevesebb, mint egy nap alatt összejött a szükséges összeg?

Igen, nagyon meglepett. Arra számítottam, hogy ha harminc nap alatt sikerül is, akkor is szükségem van ennyi időre. Voltak lehetőségek, amiket láttam magam előtt, de az, hogy egy nap alatt összegyűlik, olyan nem volt. Nem tudtam, mi fog történni, de azért számoltam azzal is, hogy ez nem fog összejönni, mivel se a paypal, se a közösségi finanszírozás egy széles körben elterjedt dolog itthon. Nyilván a Nyugat miatt lett ilyen nagy szenzáció. Én pont egy kicsit fordítva számítottam rá, azt hittem, hogy aki a képregény műfaját szereti, az kicsit ódzkodni fog ettől a tervtől, de ez pont fordítva sült el.

Viszont ahogy láttam, már több mint másfélszeres a szorzó. Mit fogsz a plusz pénzzel csinálni? Ebbe belegondoltál előzőleg?

Gondolkoztam azon, hogy mi lesz, ha több jön össze. A kivitelezéssel együtt ez a 3 millió forint, ami a célösszeg volt, az azért viszonylag kevés. A kiadáson és kivitelezésen felül havi bontásban számolni kell az albérlettel, rezsivel, járulékokkal, tb-vel és tudom is én micsodával. De így örülök neki, hogy tudok majd menni moziba a barátnőmmel vagy tudok venni egy új cipőt, ha elszakad a mostani. Bár ez a cipő elég jó most.

Eddig  az is terv volt, hogy az angol fordítást is megcsinálom és jelentkeztek is már rengetegen, hogy segítenek ebben. Most ez is megvalósulhat. Ezen kívül kérdezték, hogy lesz-e plusz oldalszám, de az nem lesz. Azt nem tervezem.

Ami lényeges még, hogy valószínűleg ki tudjuk majd adni. Tehát nem csak az kap képregényt, aki felajánl valamennyi összeget, hanem lehet majd vásárolni is. Kiadókkal eddig azért nem egyeztem meg, mert abba nem nagyon mentek bele, hogy a nagy terjesztőket kikerülve szórjuk szét a képregényt, én meg nem szeretném azt, hogy egy nagy könyvesboltban, egy nagy hodályban egy polcon álljon és az életben soha senki ne vegye észre. Aki meg akarja venni azt a képregényt, annak mindegy, hogy egy kávézóban szerzi meg vagy megrendeli az interneten. Ez így sokkal jobb, mert olcsóbban tudom adni a képregényt, és én is jobban járok vele.

De úgy néz ki, lehet, hogy még kis támogatással, mármint kis hirdetésekkel vagy valamilyen szponzorációval már ki is tudnám adni a képregényt. Ami elég fasza lenne.

Mit szólt maga a könyvipar?

Először a kiadók kerestek engem.  Akikkel találkoztam, azoknak nem volt semmi bajuk a témaválasztással, teljesen nyitottak voltak.

nyugateszombik_06


“nem szeretném azt, hogy egy nagy könyvesboltban, egy nagy hodályban egy polcon álljon és az életben soha senki ne vegye észre”

Miért pont a Nyugat?

Nem emlékszem pontosan, de már a Kisképzőben is megvolt bennem ez az ötlet. Ők a legjobbak. Egy szupercsapat. Ők az a csoport, akit tényleg mindenki ismert. Mindegyik máshogyan és mást írt, mindegyik külön egyéniség volt, de kialakult egy közös atmoszféra körülöttük, mikor együtt voltak.  Bárki elkezd mesélni egy történetet, ami Karinthyról vagy Adyról szól, mindenki úgy hallgatja, mintha valamelyik haverjukról mesélnének. Rendkívül közel állnak máig az emberekhez. De mindegyik más-más ember volt, ezért is lehet más szerepük, mikor zombik lepik el a házat.

A Nyugatról úgy meséltél, mint szupercsapatról. Akkor te most a szupercsapatból szuperhősöket csinálsz?

Így is lehet mondani. Sok helyen használok fel B-kategóriás, klisés karakterelemet. Bár egyiküknek lesz szuperereje, de ezen felül nem nagyon kell hozzájuk adnom. Én inkább azt használom, ami már fel van építve, mert szerintem önmagában működik a dolog. Pont azért tudott ennyi embert elérni a Nyugat+Zombik, mert egyszerűen természetes, hogy el tudod képzelni, mikor Móricz Zsigmond berúgja az ajtót és azt mondja, akkor most itt az ideje hogy a zombik kikerüljenek abból a szobából. Valahogy szerintem megindítja a fantáziánkat. Pont attól, hogy annyira ismert karakterekről van szó.

Miként készültél fel a sztori írásakor? Mindannyian tudunk a nyugatosokról, kit szerettek, hova jártak, kivel voltak jóban, hiszen teljesen kikerülhetetlenek. De valami mélyebb kutatás volt?

Folyamatosan végeztem és végzek is kutatást, de inkább igyekszem arra figyelni, hogy azt az atmoszférát használjam, amit ők építettek fel. Nem a konkrét életüket szeretném feldolgozni. Nyilván olvasom a levelezéseiket, de igazából nekem nem az a szándékom, hogy mindenkiről megjelenítsem a nyers valóságot. Nem tudom mi a nagy Babits Mihály-titok…

Én igazából azt arculatot használom, amit ők építettek magukról. Mint Karinthynál például, aki maga a humor, és közben ezzel ellentétesen az agy képviselője is, tehát a nyers emberi értelemnek. És hogy mondjuk Babits meg nyilván teljesen a világtól elforduló l’art pour l’art költő, aki aztán kilép ebből és nagyon erősen felszólal a háború ellen.

De ennél fontosabb, hogy folyamatosan olvasok tőlük, mert az a lényegesebb dolog. Egy művész az írásait adja magából, és kevésbé azt, hogy ki hogy volt a barátnőjével mikor hazament.

nyugateszombik_01


“egyszerűen természetes, hogy el tudod képzelni, mikor Móricz Zsigmond berúgja az ajtót és azt mondja, akkor most itt az ideje hogy a zombik kikerüljenek abból a szobából.”

Mennyire jelenik meg az irodalom? Lesznek versrészletek?

Egy bizonyos szinten. Lesznek benne versrészletek és ilyesmik, de azért igyekszem azt is úgy kezelni, hogy ne legyen túl erőltetett vagy túlságosan szájbarágós. Oké, hogy ők irodalmárok, de sok esetben inkább hivatásként kezelem ezt. Én most nem egy irodalmi képregényt csinálok. Ez egy b-kategóriás képregény, amiben emberek és zombik csapnak össze és az érdekes kérdés az, hogy mi történik, ha ezek az emberek irodalmárok.

Ugyanazt csinálják-e mint bármelyik más ember? És ha alkotó emberek, akkor ők mit tudnak kezdeni ezzel a helyzettel? Csak a túlélés a célja egy ezzel foglalkozó embernek vagy valami más? Nyilván erre nincs egy adott válaszom, hanem mindegyik nyugatosnak próbálok egy utat találni, hogy merre menjen ebben a kérdésben. Egyrészt vannak persze irodalmi utalások és idézetek, de mindig igyekszem, hogy ezek ne tudják megtörni a történetet. Inkább feloldják, és ne nehezítsék a képregény érthetőségét.

Azt már tisztáztuk, hogy miért pont a Nyugat. De miért pont zombik?

Amikor kitaláltam, hogy milyen vicces lenne, ha a nyugatosok és zombik küzdenének, nem tudom, milyen szinten volt koncepcióm. De ez nyilván a nyolc év alatt folyamatosan gurítgattam, meg levettem belőle és hozzáraktam.

A zombik nagyon régen az egyértelmű szimbólumai a megállíthatatlan és el nem fogyó, pusztító embertömegnek, amik egyfelé haladnak. Már a hetvenes évekbeli klasszikus b-kategóriás zombihorrorok is a társadalom és az egyén kérdését járták körül.  Nálam az a fontos, hogy mit tud kezdeni a zombikkal az, aki nem csak túlélni akar vagy nem csak egy egyén a sok közül, hanem elvileg van valami szerepvállalása is. Nyilván lehetnének gyilkos marslakó robotok is, csak annak kevesebb értelme lenne, azt hiszem.

nyugateszombik_02


“ez egy b-kategóriás képregény, amiben emberek és zombik csapnak össze és az érdekes kérdés az, hogy mi történik, ha ezek az emberek irodalmárok”

Itt milyen zombikat láthatunk majd? Valahol már nem is zombik vannak, hanem fertőzöttek, de voltak  már érző zombik, voltak gyorsak, voltak lassúak is… Ma már lehet válogatni…

Az én zombijaim klasszikus zombik. A zombik eredeti története elvileg az, hogy egy haiti voodoo kultúrában a voodoo varázsló elásott valakit halottként, aki később kiszedték a földből és ő lett a zombi, aki agyhalott szolgálója lett a törzsnek vagy a varázslónak. Akkor ezt a varázsló elvileg úgy csinálta, hogy valamilyen méreggel leépítette az agyukat és ezáltal tetszhalottak lettek. De ezt már csak a tudomány mondja, igazából ő persze tényleg varázsló volt.(Nevet)

Itt is ilyesmi történik, hogy pont a New York kávéház alatt temették el ezer környékén azt a pogány varázslót vagy táltost, aki a seregével együtt most bosszút áll. Ezeknek a bosszút forraló pogány szellemeknek nyitja meg az utat és ezek szállják meg a kávéház vendégeit. Ezek a klasszikus lassú hörgő csoszogó zombik, akiknek nem kell szaladgálniuk és olyan nagyon erőseknek lenniük, hiszen abszolút túlerőben vannak és be vannak zárva a nyugatosasokkal együtt egy kávéházba. Elég ha elindulnak valahonnan és előbb-utóbb oda fognak érni.

Miért pont a New York kávéház? Ott van a Hadik és Centrál is…

Egészen profán okaim vannak rá. Egyrészt lehet ilyen szép nagy szecessziós díszeket csinálni és van benne egy csomó szoba. Nagyon szeretem az olyan történeteket, amik egy helyen játszódnak és mivel sok cselekvést akarok belesűríteni a sztoriba, hasznos, ha vannak különböző termek ebben a térben, és ott van elég emberalany ahhoz, hogy zombik legyenek.

Egyébként persze az nem egy teljesen általános dolog volt, hogy tíz Nyugatos összegyűlik a New Yorkban. De itt most az apropó, hogy Babits Mihálynak van előszülinapja és odamennek néhányan. Valamennyire megadom ennek a keretét, hogy mit keres ennyi nyugatos egy helyen, hiszen nem az volt, hogy minden hétköznap együtt buliztak.

A New York nem volt a kedvenc helye a  Nyugatosoknak, Ady például a Három hollóba járt,Karinthyék a Hadikba vagy a Centrálba. De még ha nem is volt senkinek a kedvence, az embereknek általában mégis az jut eszébe a New Yorkról, hogy ide jártak a nyugatosok. Igyekszem erre a sztereotip képre építeni az egész történetet. A háttérsztorival pedig azt elérni, hogy ne egy nagyon buta pálcikaember-történet legyen.

nyugateszombik_04


“egyébként persze az nem egy teljesen általános dolog volt, hogy tíz Nyugatos összegyűlik a New Yorkban”

Napjainkban egyre közelebb és közelebb kerülnek hozzánk ezek a költők és írók, elkezdtük őket egyre inkább emberként is nézi. Ez köszönhető Nyáry Krisztiánnak, de akár a szaporodó irodalmi esteknek is. Hogy érzed, kicsit talán te is hozzá fogsz adni ehhez?

Én szerintem azért tudom ezt megcsinálni, mert a nyugatosoknál ez sose volt kérdés, ők mindig közel voltak az emberekhez. Annál közelebb, mint amilyen közel vannak, nehéz hozni. Ez egy fordított sorrend. Én azért  tudom ezt a történetet elmesélni, mert az emberekhez közel állnak a nyugatosok, és nem azért fognak közel kerülni, mert elolvassák ezt a történetet. Nyilván aki ez alapján fogja megismerni Kosztolányi Dezsőt, az sokban fog tévedni, mivel Kosztolányi Dezső sose csapott tepsivel fejen élőhalottakat. Annak például nagyon örülnék, ha a képregény elolvasása után azt gondolnák, hogy na most olvasok egy kis Babitsot, de az, hogy közel hozom őket, inkább az a képregénnyel párhuzamos.

A brandingtől remélek valami ilyet. Annak tökre örülnék, ha emberek a hátizsákjukon hordanák Babits Mihály fejét vagy egy versrészletet a pulcsijukon. Azt tényleg király dolognak tartom. A Nyugat tagjai az abszolút hétköznapi hősei Magyarországnak és ez benne van a köztudatban. Szóval nekem nincs ezzel különösebb feladatom.

Gondolkodtál már azon, hogy egyszer a jövőben majd másokat is ugyanilyen módon feldolgozz?

Szerintem nem fogok. Nem azért, mert elkerülhetetlen lenne az összehasonlítás, hanem mert igazából ez a szándékom. Ez a történet a Nyugatosokkal és a zombikkal nem egy olyan dolog, hogy mostantól akkor feldolgozom. Mármint ha eszembe jut egy halálosan jó sztori, nem fogom magam vissza, de a tempómat ismerve nekem legalább 10 év megírni és elkészíteni az egészet. Ennek sem lesz folytatása.

nyugateszombik_05


Nyilván aki ez alapján fogja megismerni Kosztolányi Dezsőt, az sokban fog tévedni, mivel Kosztolányi Dezső sose csapott tepsivel fejen élőhalottakat

Nem félsz a megjelenéskor majd attól, hogy néhány ember majd azt mondja, hogy ez már pedig szentséggyalázás?

Oh, azt már most is mondják. Félni nem félek tőle, ez tényleg olyan dolog, amit lehet tudni, hogy meg fog történni. Szerintem nehéz bármit csinálni anélkül, hogy valaki ne háborodjon fel rajta és valószínűleg az nem a legjobb, amit úgy csinálsz, hogy senkit nem háborítasz fel vele. Ettől függetlenül nekem nem célom bárki lelkébe gázolni.

Mit tudnál nekik mondani?

Semmit. (Nevet). Tényleg azt gondolom, hogy nekem nem kell meggyőznöm ezeket az embereket arról, hogy én nem értek velük egyet. Mert az kiderül abból, hogy csinálok ilyen képregényt. Nincs olyan plusz információ, amit ha tőlem hallanak, akkor majd leülnek a fotelükbe és azt mondják, hogy ez tényleg király dolog. Egyszerűen valakinek ez nagyon távoli dolog és én azt mondom, hogy oké, ha ő ezt így akarja megfogalmazni, hogy csúnyán beszél, tegye.

Nekem egyszerűen igazából az fura, hogy pont felhozzák ilyen párhuzamban, hogy Karinthy vagy Kosztolányi mit mondott volna. És belegondolok, hogy ezeket az embereket tényleg úgy képzelik el, akik felháborodnának ezek? Nekem abból, amit olvasok, vagy amivel találkozom, mondjuk Karinthy Frigyessel kapcsolatban, meg sem fordulna a fejemben, hogy ő felháborodna. Ő vagy leszarná, hogy benne van egy képregényben, amiben zombikat öl vagy azt gondolná, hogy oké, ez poén. Nem hiszem, hogy bármilyen szinten komolyan venné, hogy ez micsoda gyalázat. Aki úgy veszi, az tegye.

Sokszor bosszantottam embereket máskor, ami tényleg nem célom de közben meg nem is akarok vigyázni, hogy ne tegyem meg, mert akkor az tényleg azt jelentené, hogy nem megyek ki a szobából.


A projektet ITT tudod támogatni!

További interjúinkat ITT olvashatod!

nyugateszombik_03