Abszurd táncok a múzeumban

A Ruben Brandt egy képtelen történet 36 ismert képről és egy műgyűjtőről, aki meg akarja őket szerezni…

A Műcsarnok múzeumszínházi sorozatának egyik első – kísérleti – darabja a Forte Társulat Ruben Brandtja, amelyet az éppen aktuális időszaki kiállítás, a Das Anatomische Theater köré hoztak létre. A szerző Milorad Krstić képzőművész, aki a Das Anatomische Theatert Magyarországon adta ki könyv alakban és egyéb színházi munkái mellett a Nemzeti Színház első bemutatója, Az ember tragédiája díszlet- és látványtervezőjeként vált ismertté.

A festő-író-videoművész darabjának története 36 XX. századi festmény köré rendeződik: ezeket lopja el a címszereplő és népes bandája, de nem azért, hogy eladja, hanem azért, hogy otthon nézegethesse őket, és a tökéletességükről zengjen ódákat bűntársainak. A bűntények hihetetlen gyorsasággal követik egymást a világ számos pontján. Egyetlen ember, Mike Kowalski, a filmmániás egykori zsaru lehet Brandt ellenfele, de neki sincs könnyű dolga…

A történet elmesélés útján bontakozik ki, miközben az előadás végig a tánc- és fizikai színház eszközeivel dolgozik. Ugyanakkor megpróbálja – sikerrel – visszaadni a DAT szellemiségét: Horváth Csaba és táncosai néha szinte úsznak a levegőben, lehetetlen pózokra és feladatokra kényszerítve végtagjaikat és egyes testrészeiket. Sajnos azonban beszélnek is. Egy táncos nem feltétlenül képes átbeszélni egy ekkora teret, ez nagyjából csak – az egyébként prózai színészetből átigazolt – Andrássy Máténak és Kádas Józsefnek sikerül. A legtöbbet Horváth Csaba beszél, aki nem tudja megtölteni a művészet szépségéről, a színekről és a formákról született ihletett sorokat tartalommal. Kár érte, de az is igaz, hogy itt Krstić munkássága és a táncszínházi elemek kapják a fő hangsúlyt – legtöbbször kombinálva – például egy fél mellet applikálva egy „lyukas”, táblaként tartott műalkotásba…

További előadások:
december 13., 27., 28., 29.
január 6., 7., 8.