Minden magára valamit is adó vígjátéksorozatban elsütötték már azt a poént, miszerint a családfő minden karácsonyra ugyanazt az ajándékot kapja szeretteitől, mint az azt megelőző minden karácsonyra, csak piros nyakkendő helyett most éppen kéket, hóemberes zokni helyett fenyőfásat. Sajnos ez a rossz szokás nem csak a televíziós családok esetében, de a mi világunkban is létező dolog: az ajándékozás egy kötelező nyűggé vált sokak számára, a lényege pedig nem az örömszerzés, hanem az, teljesítsük a ránk eső karácsonyi ajándék kvótát.
Nagyjából könnyen belőhető, hogy ki minek örülne a leginkább (egy Playstation 4-et, egy Gucci táskát vagy egy Paco Rabanne parfümöt nem sokan fogadnának fancsali képpel), bár az igazán nagy örömujjongást kiváltó ajándék megtalálása azért ténylegesen azt igényli, hogy ismerjük és szeressük a másikat. Ennél viszont sokkal egyszerűbb a dolgunk, ha olyan ajándékkal akarjuk meglepni a másikat, amire annak valószínűleg semmi szüksége. Az alábbiakban összeszedjük a legkapósabb és mégis legutáltabb karácsonyi ajándékokat.
Tisztálkodási szerek
Tusfürdők, szappanok (mindegy, hogy a kínai piacról származik, vagy valami bioboltban árulják egy vagyonért), testápoló krémek, dezodorok, pacsuli kölnik és így tovább. Ezek az ajándékok nem hogy a személyességnek a csíráját sem tartalmazzák, de még csak szezonálisan sem köthetők a karácsonyhoz, örömöt pedig biztos nem fogunk velük szerezni (az alsó kép megtévesztő!). Praktikusnak praktikusak, de boldogabbak biztosan nem leszünk az új szappanunktól – amúgy is, mindenki maga tudja leginkább, hogy mivel szereti megmosni és illatosítani magát. Egyesek még sértésnek is vehetik a dolgot, hiszen az iskolások között is divat az osztály büdös gyerekének dezodort venni, a rossz szájhigiéniás fiúnak pedig fogkrémet és fogkefét.
Falinaptár
2014 van. Jövőre 2015 lesz. Azaz éppen tizenöt éve, hogy átléptünk a harmadik évezredbe, abba a korba, amikor már tényleg semmi szükség nincs a falra kiakasztható naptárra, legyenek rajta akár puha kiscicák, akár Playboy nyuszik. Ott van a mobil, ott van a számítógép, mindkettőre sokkal több kiscicás és Playboy nyuszis fotó fér rá a naptárakban helyet kapó tizenkettőnél. Nézzük inkább azokat, addig sem ritkítjuk még tovább az erdőket.
Nevesített használati tárgyak
Mivel az összes pláza tele van nevekkel telehímzett törülközőket és a leggyakoribb személyneveket felvonultató bögréket árusító helyekkel, minden évben igen nagy a kísértés, hogy feladjuk a lehető legtökéletesebb ajándék iránti kutatást, és beérjük egy „Pisti” feliratú fürdőköpennyel, mondván hogy most úgyis akkora divatja van ennek a személyre szabásnak, a rokon majd biztos örülni fog neki.
Pedig igazából nincs túl sok szükségünk egy olyan törülközőre, ami a nevünket viseli, hiszen annak az esélye, hogy valaki a konditerem öltözőjében összekeveri a törülközőjét a mi törülközőnkkel, nulla, aminek már nincs hova csökkennie, akármilyen betűméretben is kerül rá a nevünk. Ugyanígy a bögrék, a fürdőköpenyek és a többi közkedvelt, névvel ellátott ajándék esetében: egyszerűen nincs logikus indok a nevünk szerepeltetésére.
Albumok
Akár lapozható fényképalbumról van szó, akár digitális képkeretről, és akármennyire jól is néznek ki, sok hasznát manapság már nem vesszük, maximum nagyszülőknek jó ajándék az unokáktól. A fontos képek úgyis kikerülnek a falra meg a Facebookra, a kevésbé fontosak meg ott vannak a számítógépünk merevlemezén vagy feltöltve a FlickR albumunkba.
Édességek
Az ünnepi koszt már így is épp eléggé megviseli az embert: csoda, hogy még senki nem halt bele a töltött káposzta túladagolásába, és hogy a halászlé sem követelt eddig áldozatokat. Tényleg mindenképpen tönkre akarjuk tenni áldozatunkat? Akkor ajándékozzuk meg jó sok bonbonnal meg nagy tábla csokikkal – ha pedig januárra már kihízta a nadrágját, pofátlanul nyújtsuk be az igényünket, neki már úgysincs sok szüksége rá. A bűntudatunkat pedig majd elnyomja az, hogy mi igazából az édességekkel segítettünk rajta és örömet hoztunk az életébe, igazán hálásnak kéne lennie!
Bármi, ami karácsonyi
Mindenki imádja a rénszarvasos kötött pulcsikat meg a hóemberes zoknikat, egyesek még a Mikulást ábrázoló bögréket is jó ötletnek tartják. Ideig-óráig talán még tényleg jó is abból szürcsölni a hóesést bámulva a kakaót. De aztán a hóesés eláll, a leesett hó elolvad, a fák kirügyeznek, mi meg teljesen hülyén néznénk ki, ha még mindig a rénszarvasos kötött pulcsinkban feszítenénk, szandálunkat a hóemberes zokninkra vennénk fel, és a 25 fokban Mikulásos bögréből szürcsölnénk a kakaónkat.
Tegyük fel a kérdést, mielőtt bárkit is meglepnénk egy rénszarvasos-mikulásos-fenyőfás-hópihés ruhadarabbal: van értelme egy olyan ajándéknak, ami az év tizenkét hónapja közül tizenegyben hülyét csinál viselőjéből? Persze ha pont ez a célunk az ajándékkal, akkor csak rajta!
