Jazzen innen és jazzen túl

2005-ben ismerhettük meg a zseniális trombitást, Barabás Lőrincet, aki az elmúlt években különféle stílusokat ötvöző, egyedi előadásmódjával kápráztatta el a szakmát és a közönséget .

Van úgy, hogy az ember ledolgozhatatlan hátránnyal születik a világra, mégsem hajlandó engedni az álmaiból. Barabás Lőrinc esetében sem volt B terv, mert bár fél karral született a világra, gyerekkora óta tudta, hogy zenélni akar: hivatásos zenész lesz belőle. Édesapja zongorázott, édesanyja csellista volt – nem volt mese, Lőrincnek is választania kellett egy olyan hangszert, amelyet egy karral is bűvölni tudott. Persze nem csak ezért esett a választása a trombitára: ez a hangszer – lévén számos zenei stílus „alapeszköze” – az útkereséshez szükséges szabadságot is megadta a számára.

Lőrinc a belvárosi Szabolcsi Bence Zeneiskolában indult el a tanulás hangjegyekkel tarkított útján; csak hogy mihamarabb megalapíthassa első zenekarát, a Füstölgő Ventileket. A banda az ütős ragtimet, az ugri-bugri boogie-woogiet és „mindenki ősszerelmét”, a klasszikus jazzt ötvözte – kedvtelve kísérleteztek ezekkel a műfajokkal. A zenekar több éven át kitartott, míg Lőrinc rá nem talált a Kőbányai Zenei Stúdióra – a gimnázium utolsó két évében párhuzamosan járt mindkét iskolába, kihasználva kivételes tálentumának minden egyes molekuláját. A trombitás egyre otthonosabban mozgott az underground zenei berkekben, ahol nem csupán életre szóló zenei barátságokat köthetett, hanem a színpadon is gyakorta kipróbálhatta magát – rendszeresen játszott például az egykori Kultiplexben, ahol DJ Dermottal együtt a legdögösebb hiphop bulikon léptek fel . Innen már egyenes út vezetett hazánk egyik legnevesebb zenei felsőoktatási intézményébe, a Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol Fekete-Kovács Kornél felügyelete alatt bontogatta a szárnyait.

Lőrinc akkoriban már az Irie Maffiával és a Soulwhat-tal is együtt zenélt, és megalapította második saját zenekarát, az Ekletricet. A jazz-funk-pop zenét játszó, hatalmas tehetségeket felvonultató csapat olyan tagokból állt, mint a Random Trip atyjaként és a Turbo zenekar dobosaként ismert Delov Jávor, a csodatorkú jazz-amazon Fábián Juli és persze hazánk legkedveltebb reggae hősnője, Sena. 2005-ös megalakulásukat követően a banda öt éven át sikert sikerre halmozott, a rádiók DJ-i és a füstös klubok közönsége körében egyaránt páratlanul népszerűvé váltak. „Azt kell mondjam, a saját zenémért dolgozom. Nincsenek nagy, világmegváltó célok – mondta Lőrinc. – Írjuk és játsszuk a számokat, aztán a számok sokkal inkább beszélnek önmagukért önmagukban, mintsem az egész dolognak valamilyen koncepciózus megfogalmazásában. Ez az a fajta zene, ami ‘csak úgy jött’ és a sajátunkká vált az idők során. Ebben érezzük mi jól magunkat. Részemről megkérdőjelezhetetlen dolognak gondolom a zeneszerzést. Minden művésznek dob valamit a gép, amit később képviselni fog. Nekünk ezt dobta a gép.”

A zenekar a kezdetektől fogva megosztotta a közönséget. Köszönhetően többek között annak, hogy a megszokott konvenciókra fittyet hányva, bátran ötvözték a különféle stílusokat, a jazztől, a reggaen át, a boggien és a nu folkon keresztül, egészen az elektroig és a hiphopig. A zenekar öt év után elkerülhetetlenül feloszlott: tagjai szólóban is egytől-egyig befutott, zenészekké váltak.

Lőrinc megalapította a Barabás Lőrinc Quartet-et, a rockos jazzt játszó formáció tagjai a mai napig együtt vannak, és szorgosan gyűjtögetik a hazai és nemzetközi elismeréseket. Lőrinc pedig folyamatosan ingázik Budapest és New York között. 2012 óta Lőrinc egyedül is színpadra áll, egy loop station segítségével többszörözve meg a trombita hangját, a legkülönbözőbb zenei funkciókban és stílusokban. E technikával szintén sikerült megosztania közönségét, hiszen míg a rajongók tátott szájjal ámulnak az addig ismeretlen hangok hallatán, addig a szakma egyes tagjai kamu-zenének minősítik a produkciót, hiszen azok egy számítógép segítségével szólalnak meg.

Barabás Lőrinc frenetikus bátorsággal ötvözi a stílusokat és korszakokat; újra és újra elkápráztat bennünket, és hallhatóvá teszi a zene minden hangulatra érvényes üzenetét. Tehetsége megkérdőjelezhetetlen, kitartása példaértékű, folytonos megújulásra való képessége pedig egy kivételes kasztba sorolja őt, akiket úgy hívunk: az örök túlélők.



Forrás:
www.jbsz.hu
www.mr2.hu
www.hvg.hu