Néha előtör belőlünk a gyerek, és rákattanunk a videojátékokra. Sőt, vannak, akik mindennap gyereknapot tartanak, és örömmel játszanak PC-s játékokat. A most következő játékajánlókkal az ő életüket szeretnénk megkönnyíteni, egy remek game ajánlásával, amitől percek alatt függővé válnak.
Az Inside az utóbbi idők egyik legjobb és legérdekesebb platformer kalandja. Elgondolkodtató története, gondosan felépített narratívája, magával ragadó atmoszférája és művészi megmunkáltsága különleges élménnyel ajándékozza meg a vállalkozó kedvű játékost.
A Playdead fejlesztőcsapata ismét egy mesteri alkotással örvendeztette meg a közönséget. Elkerülhetetlen megemlíteni, hogy az Inside egyértelmű szellemi fundamentuma a csapat korábbi játéka a Limbo, mely szintén egy kiváló alkotás. Az Inside számos aspektusból merítkezik az előd megoldásaiból, de az összképet tekintve bőven meg is haladja azt.
Az alapfelállás
Rögtön a játék elején bele is csapunk a dolgok közepébe. Egy névtelen, arcvonások nélküli kisfiúval menekülünk az erdőn át, rejtélyes, maszkot viselő alakok elől, akik minden létező eszközt bevetnek eliminálásunkra. Ahogy haladunk előre a sztoriban egyre inkább világossá válik, hogy a Föld egy disztópikus időszakában járunk. A tömegek apátiába zuhanva, szinte élőhalott állapotban menetelnek az ellenőrzőpontok, furgonok vagy vagonok felé. A későbbi pályaszakaszok pedig egyre inkább azt sugallják, valami nagyobb volumenű projekt húzódik meg a háttérben. Ahogy haladunk befelé az ipari, laboratóriumi területekre, úgy megjelennek különleges sisakok, melyek segítségével hathatunk a vonuló emberi sokaságra, elménk erejével saját szolgálatunkba állítva őket.
A történet túlmutat azon a síkon, amit elsőre feltételeznénk, metaforákban, szimbólumokban kommunikál. Fókuszában az ember, társadalom, manipuláció és a belsőbb érzelmi állapotok, továbbá a kitörés lehetőségnek kérdései állnak. Érdemes széltében hosszában bebarangolni az egyes pályarészeket a furcsa, gömbszerű szerkezetek után kutatva, ugyanis ha mindet összegyűjtöttük, megnyithatunk egy alternatív befejezést, ami egy egészen új aspektusba helyezi utunk eseményeit.
Fogd a kontrollert és fuss!
Az Inside ugyanis nem az a fajta játék, ahol minden kérdésünkre előre csomagolt, egzakt választ kapunk. Attól válik igazán kiválóvá, hogy elengedi a játékos kezét és felruházza azzal a szabadsággal, hogy saját maga tapasztalja ki a rá leselkedő veszélyeket. A már elsajátított formulákat később ügyességi vagy puzzle szekvenciák során, egyenként vagy kombinálva alkalmazhatjuk a továbbjutás érdekében. Hol vérszomjas ebek törnek az életünkre, s másodperc pontossággal kell reagálnunk támadásaikra, hol pedig az iszonyatos mennyiségű vizet kell szándékunknak megfelelően terelni a progresszió érdekében.
A fejtörők általában némi gondolkodást követően könnyedén abszolválhatók, ötletességük ugyanakkor tagadhatatlan, némelyik feladványon a videojátékok vén rókái is elismerően csettinthetnek. Mindez azért is ilyen kiemelkedő, mert egy pofonegyszerű és igencsak reszponzív irányítást kapunk. Figyelemre méltó még az a fajta dinamizmus és változatosság, amit az egyébként elég karcsú játékidő tartogat. A merengő részeket rendszerint valamilyen akciódús szekvencia váltja, majd ezt követően egy friss logikai feladvánnyal találjuk szembe magunkat. Ez a három elem azonban olyan mesteri szimbiózisban van egymással, hogy az élmény tökéletesen folyamatos marad, így sohasem esünk ki a ritmusból.
Végszó
Az Inside megköveteli az agytornát, az ügyességet és olykor a villámgyors reakcióidőt, jó reflexeket is. Egyetlen valódi gyenge pontját rövidsége adja, ezt viszont igyekszik palástolni bámulatosan folyamatos játékélményével és remek dramaturgiájával. Ha nem riaszt vissza egy filozofikus mélységű, minőségi platformer, az Inside-ban megtalálod a választásod.
