November 27. és december 1. között rendezik meg az Uránia és a Toldi mozikban az Anilogue Fesztivált, ahol kisfilmek és animációs filmek sora száll versenybe két zsűri előtt, természetesen közben szórakoztatva a közönséget is. Az idén 11 éves fesztivál rendezőjével, Liszka Tamással a műfajról, a magyarországi helyzetről és természetesen magáról a rendezvényről beszélgettünk.
Tizenegy éves a fesztivál. Milyennek láttad a műfajt akkor és most?
Amikor elkezdtük 2003-ban ezt a fesztivált, még nagyon ismeretlen volt a közönség jelentős része számára, hogy az animáción belül létezik több, nem mainstream ág is. A gyerekfilmekkel, a mesefilmekkel azonosították az animációt, a Disney-vel és a magyar népmesékkel. Mind a kettő értéket képvisel ugyan, de nem fedi le a teljes skáláját az animációs műfajnak. Fontosnak tartottuk, hogy megmutassuk, hogy a világban mennyi féle kifejezésformát rejteget még ez a műfaj, hány olyan film készül, amikről nem is sejtettük, hogy léteznek. Önmagában ezt a tényt szerettük volna megmutatni a magyar, kifejezetten a budapesti közönségnek és ez a közönség azóta vissza-vissza jár hozzánk és együtt tanulja velünk, hogy Argentínában milyen animációs stílus jellemző, milyen a skandináv animáció vagy Japánban az anime-n kívül milyen műfajok léteznek még. Ezeket már ismerik, tudják, hogy nagyon sokrétű műfaji, művészeti ágról van szó. Ezeken belül kell most már differenciálnunk, így kicsit tematikusabbá válik a fesztivál évről élvre. Igyekszünk összegyűjteni mindent, amit újnak, érdekesnek és számottevőnek tartunk. Van már mire alapoznunk és valamennyire meg tudjuk fogalmazni azokat a tendenciákat, amik többé kevésbé jellemzik a világban az animációs összhangulatot.
Miben tud többet adni a közönségnek egy animációs film vagy egy rövidfilm? Miért érdemes megnézni őket?
Attól függ miről beszélünk. Ha könyvekről, akkor egy animációs vagy rövidfilm látható, megszólal, mozog és színes, tehát a képzőművészet, a filmművészet faktorát is behozza. A natúr filmekhez, tehát az élőszereplős filmekhez képest az alkotói szabadság az, ami a képzőművészetre jellemző. Nincsenek adott szereplők, adott helyszínek, hanem mindent a nulláról talál ki az alkotó. Ez meg is nehezíti a dolgát az alkotónak és a nézőnek egyaránt, hiszen ezek rövidfilmek és így többnyire ötpercenként kell váltani egy teljesen más vizuális univerzumba, kommunikációra. Teljesen más fizikai és dramaturgiai játékszabályok uralnak egy-egy filmet, amit a nézőnek is azonnal meg kel tanulnia és megszoknia a szemének, hogy követni tudja. De szabadságot is ad és nagyon sok irányt, impulzust képes felvillantani. Továbbá ne felejtsük el, hogy a digitális hálózati kommunikáció korszakában az animáció az, ami a leginkább tudja tartani a lépést az interaktív műfajokkal is. Valamiféle rokonságban áll a videójátékok világával, bár természetesen más fajta megközelítésben, hiszen mégiscsak műalkotásokról van szó. De a bejárható képzetvilágok megközelítése az animációban és a gamerek világban is közös.
Milyen főbb különbségeket nézhetünk, ha megnézünk egy dél-amerikai, egy ázsiai vagy akár egy magyar animációs filmet?
Mindegyik animációs filmes a saját kultúrájához képest szólal meg, akkor is ha éppen kivételt jelent, különbséget képvisel. De ilyenkor is látszik, hogy ki milyen kulturális platformról indul. Egy japán nem szokványos, nem mainstream japán filmben is érződik, hogy az anime-hoz képest mozdul el, arra reflektál, ahhoz képest próbál sajátos formavilágot létrehozni, de közben nagyon sokszor megjelennek benne a hagyományos japán vizualitás jelei, például a fametszetek világa, és így tovább… Ugyanez a helyzet Európában is. A franciáknál is meg van ez a színes, látványos, vidám, kicsit képregényszerű világ. Sokszor látszik is, hogy a frankofón területeken sok képregényt fogyasztanak, és ilyen területről szólal meg akár egy kísérleti animáció is. A kelet-európaikara jellemző a kicsit szubjektívebb megközelítés, a belső történeteknek és a lelki vonulatoknak a vizualizálása. Inkább jellemző erre a régióra és picit nagyobb szerepe van a dialógusnak. Vagy mondhatnám az orosz animációt, ahol szintén minden egyes animációban, akármiről is szól, picit ott van Gogol és Dosztojevszkij, akárhova akarják rejteni.
Magyarországon a művészfilmek jelenleg elég nagy veszélyben vannak. Az animációs filmek mennyire vannak biztonságban, ha a születésüket vagy a forgalmazásukat nézzük?
Az art filmeknél a forgalmazás van veszélyben, hiszen művészfilmek mindig készülnek és a legjobb filmeseink is dolgoznak, így egész nyáron nem lehetett pl. lámpát bérelni mert mindenki forgatott. Készülni tehát készülnek filmek, a kérdés, hogy megtalálják-e a közönségüket. A filmforgalmazási struktúra átalakult, aminek nagy részben technikai okai vannak, de emellett a szokások is megváltoztak. Csomó mindent el lehet érni az interneten, az emberek ma már nem igazán kényszerülnek arra, hogy mozijegyet váltsanak és század magukkal megnézzenek egy filmet. Megváltoztak a filmek technikai viszonyai is, nem a 35 mm-es kópia a domináns formátum, hanem a digitális, ami azt jelenti, hogy egy filmet akár hány példányban tudnak vetíteni, így a felhozatal is könnyebben strukturálható. Ez összességben tematikusabbá teszi az eléréseket is és ez ebből a szempontból a fesztiválszerű gyűjtéseknek kedvez. Hihetetlen költségekkel jár egy-egy filmet moziban, sok példányban behozni, behirdetni. Nagyon sok olyan film készül, és jellemzően a művészfilmek ilyenek, az animáció terén is, amiknek nincs olyan nagy közönsége, tehát nem fogják ötven-száz, százötvenezren megnézni, viszont az a pár száz, pár ezer ember, aki látná, az nagyon örül neki és szeretné nagy vásznon is látni. Erre nagyon jó alkalom egy-egy fesztivál, ami műfaj, téma vagy származási ország szerinti csoportosításban mutatja be a filmeket. Az art filmek szokásos forgalmazása küzd problémákkal, a fesztiváloknak viszont megnőtt a feladata.
Kiket vártok erre a fesztiválra?
A fesztiválnak van egy törzsközönsége, akik évről évre visszatérnek és kíváncsiak arra, hogy az elmúlt évhez képest mit nyújtott a világ az animáció terén. Őket szokás szerint persze várjuk. Emellett megpróbálunk a tematikával egy picit nyitni az újabb közönség felé. Idén például fókuszba kerülnek a dél-amerikai animációs filmesek, akiket eddig kevésbé volt módunk bemutatni, így aki kíváncsi, hogy Chilében mi történik egy animációs stúdióban, vagy Rióban, Buenos Airesben hogyan gondolkodnak az animációról a filmesek, az most – november 27-december 1-je között – meg tudja nézni az Anilogue animációs fesztiválon ezt a kínálatot is.
Anilogue Filmfesztivál
INTERJÚNKAT SZEDERKÉNYI BELLA ANIMÁCIÓS FILMRENDEZŐVEL ITT NÉZHETED MEG!
A fesztivál honlapját ITT, Facebook-oldal pedig ITT!
Angolul ITT olvashatsz a fesztiválról!
Anilogue Filmfesztivál
November 27. – December 5.
Uránia mozi
1088 Budapest, Rákóczi út 21
Toldi mozi
1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 36-38
