Ó, azok a régi bálos idők, amikor dédanyáink szívszakadva várták a díszes meghívót, izgultak, hogy megérkezzen a Pestről rendelt báli ruha, és találgatták, milyen lesz az idei felhozatal gavallérokból… A Vízkereszttől Hamvazószerdáig tartó farsangi bálszezon már akkor is az év legizgalmasabb időszakát jelentette.
Izgalmakból pedig kijutott bőven, de kellett is valami az amúgy igencsak egyhangú téli napokra. Az első bálokat még XIV. Lajos udvarában tartották, ám az azóta elterjedt hagyományból széleskörű társasági esemény lett, várva várt szórakozás. Ha valahonnan meghívólevélke érkezett, anyák és lányok leporolták a legszebb legyezőjüket, és ha tehették, igazi ruhakölteményeket csináltattak. Vagy ha nem, hát elővették a régit, mert a ruhákra az új bálhoz mindig ráfért egy kis csinosítás.
Nagy megmérettetés várt azokra a lányokra, akiket első alkalommal vezettek be a báli közösségbe. Az elsőbálozókat árgus szemmel figyelték a többiek, és többnyire egy pillantással felmérték, mennyire lesz sikerük a hódításban, vajon megingatják-e a koronázatlan bálkirálynő uralmát. Ha szerencséjük volt, azonnal felkérték őket, de ha nem kerültek máris a pezsgő forgatagba, kénytelenek voltak fortélyokkal felhívni a táncos férfiak figyelmét. A félénkebbje szégyenlősen pillogott a táncparkett felé anyja szoknyája mellől, de az első bálozók között is volt mindig tűzrőlpattant lány, akinek egy-kettőre betelt a táncrendje.
Ha az első bálon még nem akadt kérője egy lánynak, azt inkább örömmel vették, mint csalódottan. Hadd ismerkedjen, tapasztaljon, hadd dugja pezsgőbe a nyelvét, mielőtt komoly kérője akad. Mert, ugyebár, egy lánynak már az első szekérre fel kell kapaszkodnia, hiszen ha elszalasztja, nem biztos, hogy jön újabb…
Szerencsére ezek az elvárások a nosztalgia kedélyes homályába vesztek. Ma már inkább a szórakozás, a zene, a tánc, az ételek és a társasági élet kockázat nélküli élvezete jellemzi a bálokat. Az első bécsi mintára szervezett, 1934-es operabál is már csak egy szép emlék, igaz, az volt az első eset, hogy kizárólag a szórakozás és a jótékonykodás céljából jött össze a főváros és a vidék krémje. Volt opera-jelmezparádé, ének és táncbemutató, a legfontosabbnak mégis az számított, melyik hölgyvendég tett ki a legjobban magáért, hogy a figyelmet magára vonja. Az örök „sztár”, Apponyi Geraldine grófnő Mimi kosztümjében pompázott, méghozzá olyan meggyőzően, hogy I. Zogu albán király meg is kérte a kezét. Az extravagáns öltözet legteteje az volt, amikor Joshua Richárdné Mészáros Paulette négyszázötven kócsagtollból álló estélyijében parádézott a vendégek között.
A bálok mai, új időszakában már több, tematikus bálon köthetjük össze a szórakozást és a szakmai, társadalmi kapcsolatok építésével. Idén többek között az InfoBál és a Faust Bál is tartalmas szórakozásnak ígérkezik. A sötétedéstől hajnalig tartó bálok hagyományaiból újraélhetjük mindazt, ami a legélvezetesebb: a táncot, a forgatagot, a zenét és a gasztronómia élvezetét.
