Az ENSZ 2000 óta ünnepli a Világűr Hetét október 4-10. között. Azért esett a választás erre a két napra, mert mindkettő az űrkutatás történetének két mérföldkövére utal: 1957. október 4-én indult útjára az első ember-készítette műhold, a Szputnyik I., 1967. október 10-én pedig hatályba lépett az a megállapodás, amely az űrkutatás békés felhasználásáról nyilatkozott. Az űrhét keretén belül a világon mindenütt ismeretterjesztő programokat szerveznek, a középpontban pedig az emberi lét jobbítását elősegítő űrtudományi hozzájárulások állnak.
Mi, a FUNZINE-nál, a magunk módján szeretnénk hozzájárulni a világűr népszerűsítéséhez és az űrtudomány iránti érdeklődés növekedéséhez. Mivel se laborok nem állnak rendelkezésünkre, se csillagászok nincsenek a csapatban, ezért inkább csokorba szedtünk nektek néhány hajmeresztő érdekességet, ami garantáltan meg fogja hozni mindenki kedvét egy kis csillagleséshez.
1. A Nap nem sárga
Bár óvodában mindenki a sárga szín valamelyik árnyalatában pompázó zsírkrétáját vette elő, ha a Napocskát akarta megrajzolni, az életadó csillagunk valójában nem sárga, nem is narancssárga, és még csak nem is fehér! A Nap valójában zöldes-kék színben ég, bolygónk atmoszférája azonban bizonyos hullámhosszú színeket egyszerűen szétszór, amitől a Nap sárgának, narancssárgának vagy fehérnek tűnhet. Az eget is ezért látjuk napközben kéknek.
Szintén érdemes tudni, hogy a Nap belsejében létrejött fénynek harmincezer évre van szüksége ahhoz, hogy elérje a csillag felszínét, majd további nyolc percre, hogy megérkezzen a Földre. Az a fény tehát, amit most éppen látunk, körülbelül egy idős a Dolní Věstonice-i vénusz agyagszoborral.
2. Űrrum
Amerikai csillagászok 2001-ben furcsa felfedezést tettek, mikor a bolygónktól 26 ezer fényév távolságban, a galaxisunk központjának irányában lévő Sagittarius B2 molekuláris felhőt vizsgálták: a Napunk tömegénél több milliószor nehezebb felhő körülbelül 10 milliárd milliárd milliárd liter alkoholt tartalmaz. Emellett a felhőben még találni etil-formiát molekulákat is, ez a párosítás pedig a tudósok szerint a Sagittarius B2-nek rumos ízvilágot, és málnaillatot kölcsönöz.
A felfedezés egyébként roppant fontos a tudósok számára az élet kialakulásának kérdését illetően, hiszen az alkohol egy szerves vegyület, és ha megfejtik az űrbéli kialakulásának a titkát, úgy talán fény derülhet arra is, hogyan jelent meg világegyetemünkben az élet.
3. Egy igazi hullócsillag
Általában ha hullócsillagokról beszélünk, valójában egy üstökösre vagy meteorra gondolunk, amiknek semmi köze nincs a csillagokhoz, hiszen azok néhány milliárdszor nagyobbak, és igazán nem is nagyon hullanak: legalábbis szabad szemmel nem igazán észrevehető a mozgásuk. Azonban akadnak kivételek, hullócsillagok pedig ha nem is nagy számban, tényleg léteznek.
Az egyik ilyen például a Mira nevű csillag, egy az élete végét taposó vörös óriás, ami 30 ezer évvel ezelőtt csendes elmúlás helyett egy picit látványosabb finálét választott magának: 291 ezer mérföld/órás sebességgel száguld keresztül a galaxison, 13 fényév hosszú üstökös-szerű csíkot húz maga után, és tíz évenként a Föld tömegének megfelelő anyagmennyiséget dob le magáról, amikből aztán évmilliók alatt újabb és újabb csillagok és bolygók fognak megszületni. Ha egy este észrevennénk átszáguldani az égbolton, ne felejtsünk el kívánni!
4. Hűvös sztárok
Ha egy csillagról van szó, két dolgot általában jellemzőnek gondolunk rájuk: hogy nagyok, és forróak. Az első megállapítást vehetjük helyesnek, hiszen bár a Nap közel sem tartozik a nagy csillagok közé (a Betelgeuse átmérője például a Napénak kb. 950-1200-szorosa), még így is minden más égitest eltörpül mellette csillagrendszerünkben. Azt az elgondolásunkat viszont, miszerint minden csillag forró, nyugodtan dobjuk ki a kukába.
A barna törpék például egészen hidegnek számítanak: az Y kategóriába tartozó barna törpék még az emberi testnél is alacsonyabb hőfokon működnek. Egy ilyen törpe felszíni hőmérséklete mindössze 27 Celsius fok, tehát nyugodtan kinyújthatnánk a karunkat feléje és megtapogathatnánk, ha nem lenne az a fránya tömegvonzás, ami azonnal atomnyi nagyságúra passzírozna minket.
5. Tavak a Titánon
A Titán több dolog miatt érdekes égitest: nem csak a Naprendszer második legnagyobb holdja (a Ganümédész után), de a Titán az egyetlen ismert, sűrű légkörrel rendelkező hold, amely légkör sok ideig, egészen a 2006-os Cassini-Huygens küldetésig homályos ködbe burkolta a felszínét. Akkor aztán hatalmas titokra derült fény: a hihetetlenül alacsony felszíni hőmérséklet, valamint a 95 százalékban nitrogént és 5 százalékban metánt tartalmazó légkör (amelyben a nyomás a Földinek a másfélszerese) miatt a Titánon etán- és metán-tavak sokasága jött létre, de a tudósok a Cassini radarképeinek köszönhetően rengeteg, egyenetlen eloszlású folyót is találtak – ezek átlagosan 1000 kilométer hosszúak és 500-3000 méter szélesek, míg a főbb tavak több száz mérföld szélesek: a legnagyobb mind közül a Kraken Mare nevet kapta, és akkora, mint a Kaszpi-tenger valamint az Észak-Amerikai Felső-tó együttvéve.
2014-ben a NASA korábbi eredmények és kutatások alapján bejelentette, hogy a Titán felszíne alatt körülbelül száz kilométerrel egy globális méretű víz-óceán hullámzik örökösen, amely a hold tömegének 40 százalékát teszi ki, és valószínűleg olyan sós, mint a Holt-tenger.
