Vannak még csodák, és nem csak a mesékben! Pár nappal ezelőtt a Szeretlek Magyaország számolt be róla, hogy a 159-es sofőrje szokatlan módon nyújtott segítséget egy kisgyermekes anyukának. A hangosbemondón keresztül mondott egy mesét, hogy megnyugtasson egy síró kisbabát.
Az esetet egy utas osztotta meg Facebookon:
„Tegnap mesebusszal mentem egy baráti találkozóra. A végállomáson felszállt a buszra egy anyuka két kicsi gyermekével, az egyik babakocsiban, a másik már nagyobbacska volt. A busz elindult, tele volt, lassan haladt, mert nagy volt a forgalom. (Tegnap halottak napja volt, még mentek a temetőbe sokan és a busz egy darabon még arra haladt.) A kisebbik gyerek elkezdett sírni, de nagyon.
Lépésben haladtunk és a kicsi csak sírt. Egyszer csak a buszvezető hangját hallottuk: „Ne sírj, kicsi! Mindjárt kapcsolok neked egy kis zenét. De várj, még híreket mondanak.”
A gyerkőc elhallgatott és figyelt :) A felnőttek szája fülig ért, és mosolygó, csillogó szemekkel néztek egymásra.
Aztán valóban jött egy kis zene, de a gyerkőcnek valószínűleg nem tetszett és újból sírt. A buszvezető pedig mesébe kezdett: Egyszer volt, hol nem volt… és megállótól megállóig mondta a mesét, beleszőve, hogy milyen megálló következik. A leszálló utasoktól elköszönt és jó pihenést kívánt. A sírás is megszűnt. A felnőttek viszont azt gondolom, hogy mosolyogva értek tegnap este haza, bármi történt a munkahelyen vagy bevásárlás közben a boltban.
Leszálláskor előre mentem az első ajtóhoz és megköszöntem a különleges utat. Ez a 159-es busz volt és egy nagyon fiatal és nagyon kedves buszvezető. Sok ilyen kedves embert kívánok magunknak és nemcsak a 159-es buszon! :)”
A Szeretlek Magyarország a fiatal sofőrt is megszólaltatta. A 29 éves Fodor Zsolt a elmondta, mindig nagy álma volt a buszvezetés, egy éve dolgozik a BKK alvállalkozójánál, a VT-Arrivánál.
Hálám jeléül megpróbálom kiválóan végezni a munkámat. És mivel elég nehéz gyerekkorom volt, kisebb és nagyobb utasaimat is szórakoztatom egy kicsit. Nálam ez teljesen spontán történik. … Néhány napja egy kétéves kisfiú szállt fel a nagyszüleivel. Megkérdeztem a nevét, és bemondtam a mikrofonba, hogy sok szeretettel köszöntöm Milánt, aki most velünk utazik. Fülig ért a szája. A végállomáson pedig mindig elköszönök az utasoktól. Annál nagyobb boldogság nincs is, amikor mosolyogva, integetve szállnak le
– mondta.
