Lenyűgöző táncsorok David Byrne érzéki zenéjével felerősítve, monológokkal tarkítva félelemről és biztonságra törekvésről.
Megszületése idején, 1999-ben az In Spite of Wishing and Wantingóriási port kavart: Wim Vandekeybus a primér – heves, vad, de naiv és játékos – férfi vágyakról készített előadást. 2016-ban egy teljesen új csapattal újította fel a korábbi hatalmas sikert megélt darabot. Beépített egy filmet is az előadásba The Last Words címmel, mely Julio Cortázar két novelláját dolgozza fel és megjelenik benne eredeti előadás táncosai mellett maga a koreográfus Vandekeybus is, 1999-ből.
A korábban Jan Fabre társulatában szereplő fiatal koreográfus mesterének fizikális-teátrális-minimális-peformance világából fejlesztette ki sajátos stílusát, aminek központjába a táncot helyezte. 1987-ben készített első darabjával, a What the body does not remember-rel (melyet a Trafó is bemutatott 2014-ben) az akkor 24 éves belga koreográfus egy csapásra a táncvilág élvonalába került. A darab készítésével párhuzamosan alapította meg saját társulatát, az Ultima Vez-t. Vandekeybus színpadi mozgást, zenét és filmet mesterien elegyítő munkáiban a tánc fizikai határait feszegeti: kirobbanó energia, veszély, extrém érzelmek dominálnak abban az autentikus koreográfusi formanyelvben, amelyhez három évtizede hű maradt.
Számos kiemelkedő zeneszerzővel és előadóval dolgozott együtt (Thierry de Mey, Peter Vermeersch, David Byrne, Marc Ribot, Charo Calvo, Eavesdropper, David Eugene Edwards, George Van Dam), csakúgy, mint filmesekkel és képzőművészekkel (Walter Verdin, Octavio Iturbe). Meghívott koreográfus volt az izraeli Batsheva Dance Company-nál és a spanyol Compania Nacional de Danza társulatnál. 2002-ben koreográfiát készített Sidi Larbi Cherkaoui számára. A Victoria flamand produkciós ház meghívására 2006-ban részt vett a Nightshade projektben.
További infókért kattints ide.
